ByeAlex reagált arra az óriásplakátra, amin Novák Előd és az Anya-Ország Alapítvány anyaságot dicsőítő társadalmi célú hirdetése jelenik meg. A reakciójában azt írta, hogy “Valljuk be, a férfi bármikor lelép a p*csába, ha úgy akarja“. Szánalmas és elfogadhatatlan gondolat! Egy normális társadalomnak azt kellene megmutatni és megtanítani a férfiaknak, hogy legyenek felelősségteljesek, tisztességesek és becsületesek. Egy igazi férfi nem lép le, hanem ott marad, és vállalja a szerepét. Remenyiczki Éva Magyar Jelenen megjelent írását változtatások nélkül közöljük.

Az apaság az egyik legszebb és legfontosabb dolog egy férfi életében. Ha valaki ezt nem érti, az nem egy modern és szabad gondolkodású ember (ahogy ők jellemzik magukat), hanem egy felelősségkerülő, infantilis gyerek. Egy apa dolga nem az, hogy eltűnjön, amikor kényelmetlenné válik valami, hanem hogy kiálljon azokért, akikről gondoskodnia kell.

Mi az, hogy “valljuk be“?! Nem, nem valljuk be, mert nem igaz – csak egy elfajuló, rossz irányba tartó társadalom termel ki ilyen gyenge férfiakat.

Fotó: Remenyiczki Éva/Magyar Jelen

Félreértés ne essék, nemcsak az uraknak kell helytállni, hanem a nőknek is ugyanúgy felelősséget kell vállalni egy új életért és a női szerepekért a világban. Ugyanúgy be kell tölteniük a hozzájuk tartozó szerepköröket, és rengeteg feladatuk van, csak más-más oldalról megközelítve: így lesz minden kerek egész. Ne jöjjön senki azzal, hogy mindenki szabadon azt csinál, amit akar, mert ez csak a felelősség alól való kibújás és egy kifogás a menekülésre.

Anyának lenni több, mint hivatás – életünk alapköve

Tagadjuk meg azokat a pillanatokat, amikor egy anya meghatódik a gyermekén, mert ez “nem dicsőség“? Esetleg ne töröljük le a mosolyt minden hölgy arcáról, aki büszke az anyaságára, kedves ByeAlex?

Az énekes a posztjában úgy fogalmaz, hogy “szülőnek lenni nem dicsőség“, majd olyan összehasonlítást tesz, hogy az Elden Ringben megszerezni minden trófeát, az dicsőség. Márpedig az anyaság nagyságrendekkel nagyobb teljesítmény, mint egy videójátékban trófeákat gyűjteni. Az Elden Ringben meg lehet pusztulni ezerszer, de mindig van respawn (újraéledés, újrakezdés). Egy gyereket felnevelni nem olyan, mint egy gombnyomás után újrakezdeni a pályát.

Ha egy plakáton az lenne, hogy „Légy büszke arra, aki vagy!”, senki nem akadna ki. Ha például az identitáspolitika manapság ennyire elfogadott, miért lenne probléma a szülői lét elismerése?

A felelősség is lehet dicsőség

Az anyai szeretet, az anyai ösztönök mélyen gyökereznek az emberben. Egy édesanya természetesen érezheti dicséretesnek, hogy életet adott egy gyermeknek, gondoskodik róla, felneveli. Mi ebben a kérdéses? Az anyaság nem egy egyszerű cselekedet, hanem egy elképesztő élettapasztalat. Gondoskodás, szeretet, kitartás, és ezek mind-mind azok az értékek, amiket társadalmunk egyébként is nagyra tart. Mi a baj azzal, hogy ez elismerést érdemel? Példának okáért egy vállalkozás irányítása is felelősséggel jár, és ezért is számít érdemnek, ha valaki vezető. Miért ne tekinthetné valaki annak egy új élet megteremtését?

A plakát nem kényszerít: a megbecsülés nem a kontrollról szól

A plakát és az ahhoz hasonló üzenetek nem kényszerítenek semmire. Egy vélemény megfogalmazása nem egyenlő az erőltetéssel. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: “Ajándékozni jó!” vagy “Adományozni szép dolog!” – majd más ezen felháborodna, hogy “Miért mondod, hogy adakoznom kell?!“. A hirdetés sehol nem állítja, hogy minden nőnek anyává kell válnia. A gondolat, hogy egy ilyen üzenet “triggerel“, csak egy túlérzékeny, hisztérikus reakció, ami inkább a reagálóról mond el sokat, mint magáról a hirdetményről.

Ebben az egészben az a vicc, hogy miközben egy ártalmatlan plakáton rugóznak, a legelborultabb dolgokat gond nélkül tűrik. Ha, mondjuk, az utcákon provokatív öltözetű emberek masíroznak egy bizonyos eszmét terjesztve, akkor sokan úgy vélik, hogy arra tapsolni kell, mert az “felvilágosult”. De ha valaki egy hirdetőtáblán kimondja, hogy az anyaság dicsőség, az “rendelkezés a nők méhe felett“?

Az anyai dicsőség nem vita tárgya, hanem tény: semmivel sem provokatívabb, mint azt mondani, hogy zöld a fű

A legnagyobb probléma nem a társadalmi elvárásokkal van, hanem azzal, hogy egyesek az előre kész csomagolt ideológiákat válogatás nélkül veszik át anélkül, hogy belegondolnának, van-e bármi értelme annak, amit mondanak. Nem az anyaság ösztönzését kellene támadni, hanem a felelősség, az elköteleződés, a biztos családi környezet hiányát kellene megoldani.

Lehet, hogy ByeAlex nem akar gyereket – bár ilyen gondolatokkal jobb is így –, de mi lenne, ha nem frusztrálná magát azon, hogy mások igen, és még értéket is látnak benne? Mi lenne, ha egyszerűen elfogadná, hogy az anyaságra fel kell nézni – és ezt kijelenteni semmivel sem provokatívabb, mint azt mondani, hogy zöld a fű?

Novák Előd főként egy hiánypótló anyaotthon létrehozására, valamint a gyermekvállalás fontosságát hangsúlyozó társadalmi célú hirdetésekre ajánlotta fel egy évi jövedelmét

Novák Előd üzenete: az anyaság a nemzet jövője

Miközben sokan csak a fotelből osztják az észt és próbálják bomlasztani az értékeket, van, aki valóban tesz is valamit a jövőért. Novák Előd és az Anya-Ország Alapítvány nem csak üres szavakat puffogtat, hanem aktívan dolgozik azon, hogy a társadalom felismerje: az anyaság nem teher, hanem a jövő záloga. Az általuk megalkotott óriásplakát-sorozat pontosan ezt üzeni – és nem véletlen, hogy ennyire szúrja egyesek szemét.

Mert miről is van szó valójában? Arról, hogy egy csecsemő nem egy koloncnak születik, hanem egy nemzet jövőjének részeként. Ha ezt valaki nem érti, vagy szándékosan félremagyarázza, az nem a hirdetőtábla hibája, hanem azé a torz világnézeté, ami csak az egyén önzését ismeri el értéknek, de a közösség és a jövő építését már nem.

Novák Előd négygyermekes családapaként nem csak beszél arról, hogy a magyarság fennmaradása fontos, hanem követendő példát is mutat. Nem csak egy üres kampányfogásról van szó, hanem egy olyan üzenetről, ami mögött valódi meggyőződés és cselekvés áll. És aki ezen háborog, az valójában nem a plakáttal vitázik – hanem a saját elidegenedett, felelőtlen világképével.

A nemzetünk szempontjából is fontos látnunk, hogy nem teher, hanem a jövőnk van egy csecsemőben.