Létezik egy jelenség, amely régóta meglehetősen nevetségesnek tűnik fel számomra. Ez pedig az, hogy a cigányok közül sokan "vagányságból" vagy ki tudja, miért, "spártainak" nevezi magát. Ez amolyan szóbeli kelléke a cigány "életmódnak". Hogy ez mennyire így van, arra jó példa, hogy a Magyar Péter körül szerveződő cigány Tisza Szigetnek fontos hívószava a "spártaiság".

Mint megírtuk, "Antonío Banderas" is a Tisza mellett áll, de a Népszava is foglalkozott a jelenséggel, ők úgy tálalják, hogy "áradnak a romák a Tisza Párt felé", de mi is foglalkoztunk vele, hogyan indult meg a harc a cigány szavazatokért Orbán Viktor és Magyar Péter között.

A "spártaiakkal nem bírnak"...

– Ennek a neve a BIT 300. A BIT a “Becsület, Igazság, Tisztesség” rövidítése, a szám pedig – mint azt megtudtuk – arra a 300 spártai katonára utal, aki a thermopülai csatában életét áldozva felvette a küzdelmet a hatalmas perzsa túlerővel szemben – írja a Népszava a cigány Tisza Szigetről.

Tegyünk akkor tisztába valamit, a cigányok részéről ez a "spártaiaskodás" egész egyszerűen röhejes, nevetséges és teljesen nélkülözi a valóság minimális szikráját is. Egyáltalán miféle alapon hasonlítják őket magukat hozzájuk? Én egy közös pontot sem találok.

Nem mennék bele részletesen a történelmi ismertetésbe, de Spártáról azért vannak fogalmaink, amely alapján kellően el tudjuk helyezni, milyenek is voltak a spártaiak. Rend, fegyelem, szigor, katonáskodás.

Ismerjük a mondást, “vagy ezzel, vagy ezen”, a hagyomány szerint a spártai édesanyák így küldték a harcba fiaikat, ami a kezükben lévő pajzsra utalt. Tehát, hogy azzal kezében térjen haza, vagy pedig arra tegyék rá holttestét, s úgy hozzák vissza. Amennyiben pajzs nélkül tért haza, azt jelentette, hogy megfutamodott. Még érthetőbben fogalmazva, győzelem vagy hősi halál. Más opció nem létezett, az addigi történelem legkatonásabb szemléletű államában nevelkedettek számára.

A spártai 300 történetét pedig szinte mindenki ismeri. A spártai harcosok a hősiesség szimbólumává váltak, a katonai helytállás örökké világító mécseseivé. De történelmi, civilizációs és kulturális kontextusba helyezve viszont kirajzolódik előttünk a kép, melyben az akkori európai civilizáció egyik védőbástyája állt szemben a keletről jövő veszedelemmel. Éppúgy, mint 1945. február 11-én, a modern kori thermopülai csata hősei, akik a szintén egy keleti ellenséggel szemben álltak fel. A reánk zúduló, istentagadó, kultúraromboló vörös pestissel, a bolsevizmussal vették fel a küzdelmet.

S most térjünk vissza ebből a magasságból a földre, le a sárba, tehát a cigányokhoz. Mégis hogyan lehetne bármiféle hasonlóságot megállapítani? Értem én, hogy számukra ez egyfajta "ütőképességet" jelent, nagyjából valami olyasmi derenghet IQ-deficites fejükben, hogy "kemények vagyunk, mint a spártaiak", de ez kabaré.

Egyrészt sem fajilag, sem kulturálisan az égvilágon semmi közük a spártaiakhoz, másrészt mindazt megtestesítik a cigányok, amik a spártaiak sohasem voltak. A cigányok nem bátrak, nem fegyelmezettek, nem rendezettek, falkában, tehát túlerőben erősek csak, de akkor is mindenféle átgondoltság nélkül, állatias szinten támadnak. A katonás szellemhez semmi közük, katonáskodásra teljesen alkalmatlanok. Ráadásul a spártaiak ellenségei jelentős túlerőben voltak, tudjuk ugye, hogy a cigányok mit csinálnak, ha nincsenek túlerőben? Meghunyászkodnak. Szóval kedves cigány tiszások, ez úgy ahogy van, végtelenül vicces, szilveszteri műsorba való.

Henney Viktor – Kuruc.info