Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Ezen a ponton azt sem tisztem eldönteni, hogy a Trump beiktatási „buliján” bemutatott kézmozdulatok karlendítésnek számítottak-e, és ha igen, mennyire. Náci? Vagy csak félnáci? Írások garmadát lehetne megjelentetni csak erről, ám szerintem – amennyiben lesz így még szó ezekről a konkrétumokról (vagy nem konkrétumokról) – sokkal fontosabb maga a jelenség, és mindenekelőtt a trend, amelyet képvisel, s amely Musk tetteit követi.

A „botrányt” követően ugyanis jól kirajzolódik, hogy egy hisztiző kisebbséget leszámítva a kutyát nem érdekli már a karlendítések után járó szokásos mocsokáradat, jöjjön az konkrét személyektől, vagy úgy általában a médiából. Bármennyire is magyarázza Musk, szerintem az egyik célja – ha nem is a legfőbb – de ennek az ingerszintnek a lemérése volt. Hát, sikerült. A szokásos óbégatókon kívül voltak akiknek tetszett, de a legtöbben talán azok voltak, akiket hidegen hagyott a dolog. Ők nem elkötelezett nemzetiszocialisták, antiszemiták, vagy csak egyszerűen szélsőjobbosok, hanem olyan emberek, akik szerint a második világháború már rég volt, mégis mindig a „rettegés” folyik a csapból, ami már ku*va unalmas.

Elon Musk tettein keresztül remekül kirajzolódik a társadalom és az idegenszívű háttérhatalom tűréshatára is (fotó: Getty Images)

Ez összességében sokat elmond arról, mit is jelent túltolni a triciklit, no meg arról is, hogy a tömeges agymosásnak talán még sincs akkora ereje mint sokan gondolják, ha az ember találkozik a valósággal. Ez a Trump-adminisztráció hatékonyságától függetlenül is így van, de azért nem a szokásos ajvékolás az egyetlen fegyver a világhódítók kezében.

A Reuters szerint ugyanis azok a hitelezők (Morgan Stanley, Bank of America, Barclays), akik pénzt adtak kölcsön Musknak, hogy 2022-ben megvehesse az akkor még Twitter néven futó platformot, most értékesíteni akarják az adósságállományt, ami akár 3 milliárd dollárt is elérhet. A tervek szerint már a jövő héten megkezdik a folyamatot, a pénzintézetek pedig arra számítanak, hogy az adósságot 90-95 százalékban tudják majd értékesíteni dolláronként.

Noha Musk cáfolni igyekszik a kialakult problémát, a jelenség jól körülírható. Egyrészt rendre támadják az X-et azzal, hogy „toxikus légköre” miatt (értsd: nincs jogtalan cenzúra) „elriasztja” a befektetőket és a hirdetőket, ami negatívan hat a bevételekre, ami pedig növeli a nemfizetés kockázatát, így csökkenti az adósság értékét, másrészt „valahogy” mindig „sötét jövőt” jósolnak a platformnak.

A háttérerők tehát most így szeretnének bosszút állni az X-en, illetve Elon Muskon, aki politikai tőkére is szert tett, valamint aktív szerepet vállal Donald Trump politikai környezetében (és még „lenget” is...nahát).

Ismerős a történet a két világháború közötti Németország történelméből? Mindennemű egyéb párhuzamtól tartózkodva ugyanis hasonló bosszúkat eszeltek ki akkoriban az európai nagyhatalom felé – természetesen ugyanazok a pénzügyi körök.

Akkoriban ezeket megfelelően kezelte a német vezetés és sikerült a német tőkét függetleníteni a sötét szándékú spekulánsoktól, meglátjuk, Amerikának sikerül-e lerázni a „kiválasztottak” igáját.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info