Szerencsésebb történelmi helyzetekben Annalena Baerbock politikus sem lehetne, nemhogy német külügyminiszter, Ribbentropra pedig még mindig emlékezni fognak, mikor Baerbocknak már a nevét is elfelejtik majd. De most ez van, ezt dobta a gép. Azért jó érzés volt látni, miként vergődik Szíriában. Nem azért, mert egyetértek azzal, hogy így viszonyuljunk a női nemhez, hanem azért, mert Baerbock maximálisan megérdemelte, amit kapott.

Ezen a képen Annalena Baerbock szerepelne (meg még két női tolmács), de a liberális külügyminiszter nem nyerte el a tetszését az új szíriai vezetésnek

Annalena Baerbock, a német Zöldek politikusa volt az egyik leglelkesebb jelentkező, amikor 2023. október 7-én „támogatásról és szolidaritásról” kellett biztosítani a zsidó terrorállamot, sőt, megtorpedózta az EU tűzszünetre buzdító nyilatkozatát (kezet foghat Orbánnal), magasról tett a Gázában élőkre, ugyanezen év novemberében pedig gyorsan ellátogatott Izraelbe, és újabb hűségesküt tett a terroristáknak. (Az egész középpontjában persze a „holokauszt borzalmai” álltak.)

Ilyen előélettel igazából jó ajánlólevéllel utazhatott Szíriába is, hiszen a „felvilágosult Nyugat” nem csak Aszad bukását ünnepelte, de az új vezetést is legitimálni igyekszik. Azt a vezetést, akik, habár polgárháborút szítottak a saját országukban, „érdekes módon” egyetlen állammal biztosan nem akarnak harcolni: Izraellel.

Csakhogy más dolog az otthon melegéből ünnepelni egy szír „diktátor” bukását, meg képeket mutogatni a „szörnyű börtönökről” (nyilván ilyet az ájrópéreknek megfelelő vezetők sosem működtetnének…), meg ténylegesen, személyesen kommunikálni egy új vezetéssel, amely lehet, hogy jobban illeszkedik a filoszemita Nyugat (és Izrael) elképzeléseibe, de attól még vannak saját hagyományaik. Mint például, hogy női politikussal nem fognak kezet. Furcsa, de elvégre Szíriában történt mindez, ahol jelenleg ők a vezetők.

Jellemző, hogy a Nyugat az általa gyűlölt Aszad bukását megünnepelte ugyan – az őt megbuktató elemek bestiális magatartása felett pedig szemet hunytak –, ám Baerbock, ha úgy tetszik már „oktatási célzattal” utazott Szíriába, mi több, öltözékével provokált, és már első látogatása során olyan témákat erőltetett, amivel nem lesz túl népszerű az új Szíriában. Tipikus nyugat-európai mentalitás, a liberalizmus kifacsart felsőbbrendűségtudatának közel-keleti manifesztálódása.

A jutalom ezúttal megaláztatás, sőt, fotókról való kiretusálás lett, amit több német orgánum is „aggasztó jelzésnek” minősített Damaszkusztól, de azért a megmagyarázó hörcsög is működésbe lépett. A konzervatív muszlimok nem fognak kezet nővel (ha az nem rokon), sőt, maga Baerbock sem méltatlankodott a történtek után.

Összegezve tehát, miután a Nyugat megünnepelte a „diktátor” és az „elnyomó” Aszad bukását, majd üdvözölte egy sokkal kaotikusabb és kétesebb háttérrel rendelkező erő hatalomra jutását, a német külügyminiszter Szíriába utazik, hogy az első alkalommal – szándékosan – megbolygassa a darázsfészket, törvényszerűen megalázzák, majd nyugodtan hazautazzon. De nem baj... Ahmed al-Sharaa és csapata mégsem az a fránya Aszad-rezsim, amely nem úgy táncolt, ahogy Izrael fütyült, nekik meg lehet bocsájtani mindent. Ők biztosan nem gyilkolnának ártatlanokat sem...

Ez ma Németország, melynek olyan politikusai vannak, amilyeneket megérdemelnek. Egy kelekótya, filoszemita külügyminisztert, akit még egy „baráti” állam is leretusál a képről.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info