Létezik egyfajta vita, diskurzus a nemzeti oldalon arról, hogyan kell nekünk nem kizárólag magyarként, hanem jobboldaliként is tekintenünk Vlagyimir Putyinra, Oroszországra és szerepükre az európai politikában.




Ebben a vitában vannak persze egészen szélsőséges álláspontok, amelyek nélkülözik a releváns árnyalatokat is, úgy mint "Putyin az új Hitler" (ez itt most pozitívumként értendő), aki megmenti a fehér fajt, és az is, hogy Putyin egy mocskos kommunista, így csak az ukrán nemzetiszocialisták és Ukrajna harca támogatható. Jelen írásom ezekkel nem kíván foglalkozni, mert ennél azért összetettebb a valóság, és valóban, vannak érvek pro és kontra, még akkor is, ha nem egyenlő mértékékben oszlanak meg ezek az érvek.

Az viszont érvénnyel kijelenthető, hogy a hazai valódi nemzeti oldalon az atlantista világrendet (amelyet én az 1945-ben létrejövő judeokrata világrendnek szoktam nevezni), a szabadkőműves gyökerű Amerikai Egyesült Államok világdominanciáját rossznak tartja nagyjából mindenki. Ennél fogva ha valaki azt állítja, "Putyin sem jobb", azt nem abból a motivációból teszi, hogy támogatja a jelenlegi amerikai-zsidó világrendszert. Legfeljebb kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a putyini Oroszország ennek lényegi kihívója lenne. Ezt fontos tisztázni.

Régóta vallom, hogy az ellenség véleményét, az ellenséges (jelen esetben atlantista) sajtót érdemes olvasni, de nem csak azt, amennyire csak lehet, meg kell ismerni az ellenség gondolkodásmódját. Ehhez adott most segítséget a nyilvánvalóan az atlantista világhatalomhoz bekötött Telex.

Ugyanis Buda Péter: Az elemzők és az ellenzéki politikusok nagy részének régóta fogalma sincs Orbán stratégiájáról címmel jelent meg egy interjú. Nem is akarok a teljes szöveggel foglalkozni, kiemelnék azonban belőle egy-két figyelemreméltót.

Szóba kerül az Orosz Ortodox Egyház szerepe és annak összefonódása az orosz állami vezetéssel, s Buda Péter azt nyilatkozza, hogy "Egyik legfontosabb feladata annak a nemzetközi ideológiai befolyásolási műveletnek a kiszolgálása, amelynek révén Putyin megkísérli megnyerni magának a nyugati közvélemény identitárius konzervatív irányba hajló részét és ennek révén egyfajta „világrendszerváltást” végrehajtani. Talán meredeken hangzik mindez, de valójában ugyanarról a módszerről van szó, amelyet a Komintern és hasonló szervezetek révén gyakorolt a szovjet–orosz hatalom a 20. század első felében, csak akkor éppen a progresszív nyugati politikai irányzatok megnyerése, „átállítása” céljából. Mindennek az igazi veszélye az, hogy a konzervativizmus és a kereszténység moszkvai rezsim által képviselt fajtája nem békíthető össze azzal a demokratikus nyugati értékrenddel és politikai kultúrával, amelyre az elmúlt évtizedek viszonylagosan stabil nemzetközi rendje épül, anélkül, hogy ne nyitnánk utat a történelem szemétdombjára került rémséges ideológiák előretörésének."

Egyértelmű állásfoglalás, Budának a "demokratikus nyugati" értékrend képezi hitvallását. Az az úgynevezett értékrend, amely 1945 után telepedett rá teljes súlyával Európa népeinek életére, amelynek végeredménye az lett, hogy Európa elveszítette világhatalmi súlyát, erkölcsileg és szellemileg megroppant, elvallástalanodott, és terjed a természetellenes fajtalankodás, a kereszténység ma már csak egy emlék számára, fajilag is egyre inkább elveszíti európai arculatát, kár szépíteni, szinte soha nem látott létválsága sodorta Európát. De mégis attól fél, hogy Putyin "befolyásolási kísérletei" utat nyitnak a "történelem szemétdombjára került rémséges ideológiáknak".

Kár kerülgetni a forró kását, itt nyilvánvalóan a 20. században fellépő és akkor (sikertelenül) világrendszerváltást megkísérlő nemzetiszocializmusokra és fasizmusokra gondol. Mit mondjuk minderre? Ha Putyin ezt - akár saját akaratán kívül is, ugyanis "nácizásban" nem tér el a nyugati elittől - elérné, Európa jobbik fele ezt üdvözölhetné.

Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy ezek az ideológiák a 100 évvel ezelőtti formáikban feltámadnának azonos külsőségekkel, de mivel annak idején a nemzetiszocializmus az öröklét törvényeire építve fogalmazott meg ideológiát, ilyen vonatkozásban viszont, mint a faji gondolat, annak az ideának a megvallása, hogy közösségi és nemzethű alapokkal rendelkező államokra van szükség, mely erősen szociális jellegű, semmi esetre sem zárható ki az elterjedése, korszellemmé válása. Az úgynevezett "általános jobbratolódás" Európában, amelyről ki pozitív értelemben, ki riogatási céllal szokott beszélni, lehet ennek akár egy előszobája is. Ebből az előszobából természetesen a "kóserkonzervatív" politikai erők eszmei okoknál fogva vannak kizárva. De vannak olyan politikai mozgalmak, amelyek a valódi szuverén Európában hisznek, nehéz még megjósolni, a fejlődés iránya milyen irányú lesz.

De haladjunk tovább, mert van még egy érdekes gondolat az interjúban. A Telex újságírója a következő kérdést teszi fel:

„Ezek az emberek, akik az egyházat támadják, nem ateisták. […] Ők abszolút hitetlen emberek, istentelen emberek. Nos, etnikailag sokan közülük zsidók, de nem láttad őket egyetlen zsinagógát sem látogatni” – a közelmúltban tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján így reagált Putyin azokra a vádakra, amelyek az orosz ortodox egyházat érik a háborúval összefüggésben. Ennek mi lenne az üzenete?

Erre Buda válasza pedig a következő (s itt most fontosnak tartom teljes terjedelmében idézni):

Az orosz elnök ezzel nyíltan Mein Kampf-i mélységekbe merült: az „istentelen” zsidók hagyományos értékeket képviselő kereszténységgel szembeni küzdelme ugyanis a totalitárius politikai legitimációt kereső náci ideológia alaptoposza, mely a „tiszta népi” (Volkisch) erkölcsiségre apellálva szállt szembe az „istentelen” erőkkel. Ennek az eszmének a kialakulásában pedig fontos szerepet játszott a cári Oroszországban keletkezett, Cion bölcseinek jegyzőkönyve című antiszemita hamisítvány irat. Olyannyira, hogy Hitler is idézi azt az úgynevezett „keresztény értékek” állami védelmét hirdető Mein Kampfban, és az irat egyébként is köztudottan erősen befolyásolta antiszemita nézeteit.

A cári rezsim időszakában kreált Cion bölcseinek jegyzőkönyvének célja az volt, hogy alapot szolgáltasson a rezsim azon törekvéséhez, amely morális kérdéssé igyekezett változtatni a cári imperializmust. Ezzel állította szembe a nemzetközi zsidóság által megtestesített „istentelenséget”; az erkölcs és a hagyományos társadalmi rend aláásásával, a civilizáció elpusztításával, illetve Oroszország felosztására irányuló állítólagos törekvésekkel vádolva őket. Vegyük észre: Putyin a minapi beszédében tudatosan ezt az eszmei örökséget idézte meg akkor, amikor arról beszélt, hogy a jelenlegi háborúban a hagyományos keresztény értékeket védelmező orosz ortodoxia áll támadás alatt, mégpedig az „istentelenek” – akik közül „a legtöbben zsidók” – által!

Putyin pontosan tudja, hogy egyre nagyobb fogadókészség van erre a szellemiségre a nyugati társadalmakban, az egyébként Moszkva-szimpatizáns identitárius és szélsőjobboldali pártok erősödése mindenképpen erre utal. Nekik szólt az üzenet, az ő felemelkedésükre és támogatásukra számít az orosz rezsim. Hitlernek és a nácizmusnak „köszönhetően” – aminek egyik támaszát egyébként a Német Keresztények (Deutsche Christen) keresztény egyházi mozgalom biztosította, amelynek a zászlóján a kereszt közepén egy horogkereszt volt feltüntetve – viszont ma már pontosan tudjuk, mi ennek a jelenségnek a logikus konklúziója. Ha eddig nem is, ezen a ponton tehát világossá kell váljon mindazoknak, akik az orosz rendszerben a „hagyományos keresztény értékek” védelmezőjét vélik felfedezni, hogy a putyinizmusnak pontosan annyi köze van a kereszténységhez, mint a Mein Kampf ideológiájának. Szögezzük le tehát: aki a putyini „kereszténységgel” bármilyen szinten kollaborál, az a Mein Kampf fasiszta szellemiségével működik együtt.

Nyilván az egyértelmű hazug és ferdítő kiszólásokat itt most hagyjuk figyelmen kívül, de egy meglehetősen izgalmas és érdekes lehetséges jövőkép bontakozik ki. Világos, hogy a tradíció alapján álló ember számára - ha lefordítja ezt az atlantista propaganda torzító nyelvezetéről - ezek a Buda-féle félelmek nem félelmek, hanem remények. Ilyen értelemben semmi kétség nincs a felől, hogy az atlantista liberálkapitalista nyugattal szemben a putyini rendszer egyértelműen pozitív színben tűnik fel, de a kritikát és az egészséges távolságtartást is meg kell tartanunk. Hogy ki mennyire tartja ezt, akár egyéni ízlés kérdése is lehet, de van ennél egy fontosabb dolog, amiben viszont mindenkinek egyet kell érteni.

Mégpedig abban, hogy mi magyarok és európaiak vagyunk. A magyar szabadság csak nekünk, magyaroknak fontos, mástól csodát ne várjunk, az európai világhatalmi státusz visszaszerzése csak nekünk, európaiaknak fontos, sem az Amerikai Egyesült Államok, és Oroszország sem érdekelt ebben (egy másik Európával való korrekt kapcsolatokban már érdekelt lehet). Ezt nekünk kell kiharcolnunk saját erőnkből, tálcán ezt senki el nem hozza nekünk, saját szellemi és faji adottságainkra kell építenünk, hogy Európa elfoglalhassa méltó helyét a világban. Ez ma még nagyon távolinak látszik, de tudjuk, amikor legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnal! Adja Isten, hogy eljöjjön a fehér ember hajnala!

Henney Viktor - Kuruc.info