Tavaly decemberben Bassár el-Aszad azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy a II. világháború idején a zsidók nem voltak kifejezett célpontok, nincs bizonyíték a hatmillió áldozatra (illetve valamiért idekeverte azt is, hogy az Egyesült Államok pénzelte az NSDAP-t, de ezt a pongyola sületlenséget most hagyjuk). A szíriai vezető ezt megtehette, hiszen nem egy olyan európai ország állampolgára, ahol „virágzik” a szólásszabadság, és nem lehet kétségbe vonni holmi történelmi kérdéseket, ő pusztán egy ún. „diktatúrában” élt”. Ám Izrael és a nemzetközi zsidóság nem volt elragadtatva. Most, szinte kereken egy évvel később Szíria káoszba süllyedt, kétes múltú terrorista alakok fosztogatják, Aszad és családja pedig Moszkvában tartózkodik, miközben a kaotikus helyzetből Izrael profitál a legtöbbet.

Fegyverrel hadonászó szíriai lázadók 2024. november 30-án Aleppó városában. Ha magunkra tesszük a cionista média szemüvegét, akkor a zsarnokság alól felszabadító büszke férfiakat látunk (fotó: AFP/Getty)

Amíg Izrael a „tortaszeletét” majszolja, addig az EU és a nyugati civilizáció ájrópér vezetői egymás után fejezték ki örömüket Aszadék bukása miatt, majd egy nagyon is jól eltervezett menetrend szerint megkezdődött a szír felkelők humanizálása, eladhatóvá tétele a széles publikumnak. Így lett Abu Mohammed al-Dzsolani, az an-Nuszra Front terroristaszervezet egykori katonájából a „diktatúra” ellen harcoló igazságosztó bajnok, akinek vezetésével a felkelők „mindenki biztonságát szavatolták”, Izraelből pedig szervizúton besurranó nyerészkedő, akik ellen, habár több mint egy éve mészárolnak kedvükre a Közel-Keleten, most egyetlen EU-s csúcsvezető sem emelte fel a szavát a pezsgőbontás közben, hogy amúgy miért bombázgatnak Szíriában, vagy foglalnak el településeket az amúgy is megszállt Golán-fennsíkon. Másik oldalról a felkelők kizárólag a hivatalos szír kormány megdöntésével voltak elfoglalva, nem emelték fel szavukat Izrael tettei ellen, pedig az általuk állítólag annyira szeretett Szíriát abuzálták. Történt mindez úgy, hogy a lázadókat Aszadék egyszer már visszaszorították, most pedig „hirtelen erőre kaptak” – minden bizonnyal erős török hátszéllel, miközben Izrael támadja Palesztinát és Libanont.

A fentebb felvázolt két gondolatot és következményeit mindenki kóstolgassa a saját szájíze szerint, s habár Szíriával még bizonyosan sokat foglalkozunk majd, álljon itt még két gondolat így a nagy átrendeződés kezdetén.

1. Miközben az európai politikusok örömködtek, a média felépítette a szír lázadókat és feltárta az előző rezsim „bestiális bűneit”, Magyar Péter lapot húzott a 19-re és rátett még egy lapáttal a cionista kórus blődségeire, álhírgyártásba kezdett Aszad hollétéről, melyre a Magyar Hang kóserkonzervatív lap adott neki muníciót.

Nyilván nem kell ecsetelni, hogy Aszad semmi esetre sem menekülne Európa legfiloszemitább országába (II. Efrém Ignác antióchiai pátriárkát is felesleges volt ideküldenie), viszont a wishes messiás a húzásával legalább feltette magát a térképre a Közel-Kelet helyzetét illetően (az orosz-ukrán helyzetről alkotott véleményét már ismerjük), végre állást foglalt, ráadásul pontosan olyan cionistát, amit vártunk tőle. Ezt várják el tőle a kenyéradói is, mondjuk az más kérdés, hogy valószínűleg nem ilyen konteókkal, hatszor átszerkesztett bejegyzésekkel. No de biztos káderhiány van már náluk is.

2. A múlt hét folyamán, brüsszeli tartózkodásom alatt szír lázadók heves tüntetésébe botlottam, amint arról már a Heti progresszióban is beszámoltam vasárnap. A helyzet más európai nagyvárosban sem volt eltérő, azok nyugtalankodtak (majd ünnepeltek), akik a háborús helyzetre hivatkozva Európába szöktek a háború alatt, most pedig megérezték a változás szelét. Szinte csak életerős, ugyanakkor agresszív fiatal férfit láttam a tüntetésen (és a más városokban zajló demonstrációk videóin is), és, bár örültek Aszad bukásának, annyira mégsem tartották fontosnak a dolgot, hogy inkább ott maradjanak harcolni, ha már mindenáron káoszt és terrorizmust akartak a saját országukban.

A legjogosabb kérdés, amit velük kapcsolatban európai ember feltehet: akkor most végre hazamennek? Az általuk gyűlölt rendszer megdőlt, lehet visszamenni építeni az „új Szíriát” (ehhez rend és fegyelem, valamint életképes vezetőréteg híján innen is sok sikert kívánunk).

Ha pedig maradnak, akkor milyen indokkal?

"Jó utat haza!" - A Die Heimat nevű párt máris intézkedne

Másképpen fogalmazva: ha már ahhoz volt elég bátorsága az EU-nak, hogy Izraellel karöltve Aszad bukását ünnepelje, vajon ahhoz is elég bátrak lesznek, hogy a migránsként itt élő, lázadókat támogató szíreket hazapaterolják?

Irán azt mondja, hogy az Egyesült Államok és Izrael tervelte ki Aszad megbuktatását és a káoszteremtést Szíriában. Én ezt készséggel el is hiszem, viszont Hamenei ajatollah szerint erre bizonyítékaik is vannak. Én most ezeket várom leginkább a szíriai kérdést illetően, nem kis aggodalommal a hangomban, hiszen Irán az utóbbi időben sokszor tett hangzatos kijelentéseket, amelyeket nem követtek tettek.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info