A három alapérték, a szép, az igaz és a jó közül a művészetek egyértelműen a szép vonalán mozognak, tehát szubjektív kategóriába tartoznak abból a szempontból, hogy kinek mi tetszik, vagy mi nem tetszik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kvázi "minden lehet művészet". Nem önmagában áll a dolog.
Amit a napokban olvastam, az szimplán csak nevetséges volt, hogy egy falra szigszalagozott banán kelt el horror összegért, természetesen ez sem nevezhető művészetnek. De amiről most hírt adott Index, az már inkább hányingerkeltő.
Fotó: Nemzeti Színház
Már azt is megértem, ha valaki be is zárja a cikket a címet olvasván, amely a következő:
Menstruációs vért isznak a férfiak a nők lábai közül a Nemzeti Színházban
Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy a Nemzeti Színház igazgatóját nem Alföldi Róbertnek hívják, akinek neve hallatán eszünkbe jut ez a fajta beteg, torz lelkű liberális dekadencia. Nem, a Nemzeti Színház vezetője Vidnyánszky Attila. Tehát akárhogy is nézem, azért a fideszes holdudvar része, mint ahogyan a Nemzeti Színház is mindig igen fontos tényező az adott kurzus kulturális irányvonalát illetően, hogy úgy mondjam, reprezentál. Ilyen keretben olvassuk tehát az alábbiakat.
Az Index kiemeli, hogy Vidnyánszky eddig sem éppen az "árvalányhajas stílust" testesítette meg, ez a kifejezés pedig egyértelmű gúnyolódás a tradicionálisabb értékeken. Hanem aki "progresszív rendezőkkel, nemzetközi szinten is izgalmas előadásokkal akar találkozni, az nem kerülheti el a Nemzeti Színházat."
A szóba forgó Jan Fabre-darab címe pedig Vér vagyok – egy középkori tündérmese. Olyan "magaskultúrára" emlékeztető jelenetek vannak benne, mint például "melltartóban és kisgatyában játszó, véres mellbimbójú nők és férfiak". Mint írják "ez a darabban arra utalt, hogy régen nem szégyelltük a testünket, csak a mai világban tiltottuk le mindenhonnan az intim testrészeinket. Ha pedig a vágyat elfojtjuk, akkor – hangzott el a darabban – vágjuk le a mellbimbónkat, zúzzuk össze a golyóinkat, varrjuk be a p..ánkat, vágjuk ki a csiklónkat, ragasszuk be a s..günket, de zárjuk be az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumot, és fessük át Pompeji freskóit is, mert mind színtiszta pornográfia. Dionüszosz, a gender-fluid isten egy terhes, de egyébként hímvesszővel rendelkező nőként testesült meg."
Fotó: Fb/Deszkavízió
De van tovább is, "a szex minden formáját megidézték, a férfiak közti vagy a több partnerrel történő közösülést is: a vágyak kiélésének a koncepció szerint semmi sem szab gátat, és ugyanilyen erőteljes testi megnyilvánulásokat kívánnak meg a harci jelenetek is. Az előadáson még az is elhangzott, hogy a nemzeti identitás, mint olyan, hülyeség." Jó ez utóbbit is megtudni egyébként a Nemzeti Színházban.
Sokat mondó adalék, hogy a belga rendezőt, kinek darabjáról van szó, a belga igazságszolgáltatás 2022-ben ötrendbeli zaklatás és nők elleni erőszak, valamint egyrendbeli szeméremsértés miatt elítélte, az antwerpeni bíróság 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá.
Fotó: Igor Russak
Ennek megfelelően vannak "véres bugyik" és szexuális zaklatás, és egyéb "művészi" kellékek. És, hogy milyen volt a fogadtatás a közönség részéről? Nem éppen a legjobb.
Volt, aki már előadás közben elhagyta a nézőteret, mások csak a végén távoztak zavartan. Egy lelkes kis csoport - talán szakmabéli barátok (értsd: hasonszőrű deviáns elmeháborodottak) - ugyan ovációban tört ki a végén, a közönség többi részéről ez nem mondható el.
Összegezve ez az egész szégyen és gyalázat, Weimar szelleme éledt újjá a Nemzeti Színházban. Ennek semmi keresnivalója nem lett volna ott, és merem remélni, nem csak én gondolom így, s lesznek következmények.
Lantos János - Kuruc.info
