Mondanám, hogy lejtmenetben a magyar gazdaság, de ezzel nem hinném, hogy túlságosan meglepnék bárkit is. Ha az elmúlt napokban az átlagnál többet hallunk a cudar állapotokról, az csak a különösen mostoha helyzet miatt van, hiszen még magunkhoz képest is alulteljesítünk.

Természetes, hogy ebben a helyzetben az ember körbenéz a tágabb szomszédságában is, ki hogyan áll a másikhoz képest, országos viszonylatban pedig logikus, hogy ez az összehasonlítás a szomszédos, illetve a régió államait fogja tömöríteni.

Régebben nevettünk azokon, akik Magyarországot Romániával hasonlítgatták össze, sőt, ez a módszer egy időben pusztán egy liberális alternatíva volt, hogy országunkat még mélyebbre rántsák a gödörbe. Aztán a körülmények változtak, a gazdasági mutatóink romlottak, míg Romániáéi javultak (Romániában például magasabb a minimálbér, mint itthon, ami természetesen az ennél magasabb fizetésekre is hatással van), és, ha nem is egyértelműen jobb az életszínvonal tőlünk keletre, mint idehaza, az egészen biztos, hogy nincs már akkora különbség köztünk, ha egyáltalán még a mi javunkra billen a mérleg bármiben is. (Ettől persze senki ne gondolja azt, hogy akármelyik szomszédunknál kolbászból van a kerítés, mint ahogy az örök példaként beállított Ausztria is bűn drága.)

A helyzet ócskaságát tehát saját bőrünkön érezzük, persze politikai-gazdasági „elitünk” nem tartozik bele ebbe a rétegbe. Orbán Viktor is a maga pökhendiségével reagált a Facebookon és a parlamentben egyaránt a Romániával való összehasonlítgatásra:

Hm...Nem hallottuk ezt már valahol? Egy régi, mára már nagykorú idézetben, amelyet előszeretettel ostorozott a Fidesz is.

El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!

Ezt mondta Gyurcsány Ferenc 18 évvel ezelőtt, és a két jelentéstartalom között csupán annyi a különbség, hogy utóbbi Szlovákiával kapcsolatban nyilvánult meg.

Természetesen az eddig sem volt kérdés, hogy Orbán és Gyurcsány jóval több mindenben hasonlít egymásra, mint azt a kevésbé avatott ember elsőre feltételezné, de Orbán most már retorikájában is egyre inkább emlékeztet az egykori Gyurcsányra. Ironikus, hogy végül az el nem számoltatás, és a Gyurcsánnyal való riogatásból származó politikai haszon begyűjtése után a jelenlegi miniszterelnök egyre inkább hasonlít arra, aki egykor állítólag a nemezise volt.

Kreatív mémek is megörökítették Orbán gyurcsányi kijelentését. Sírunk a nevetéstől...

Orbánnak szüksége van Gyurcsányra, Gyurcsánynak pedig Orbánra, és ha ez nem is lesz mindig így, egyelőre ez a jelen, ebben élünk. A komoly belpolitikai változások szele azonban már az ajtón kopogtat, és attól függetlenül, hogy ez jót jelent-e vagy rosszat, szembesíti majd a Fideszt azzal, hogy ők sem uralkodhatnak örökké. Ha pedig Orbán Viktor ennyire szereti a gyurcsányi retorikát, akkor az is lehet, hogy az idézőjeles „örök ellenségéhez” hasonló, méltánytalan módon fogja befejezni miniszterelnöki pályafutását.

Mint két tojás

Mindenesetre akárhogy is alakul majd, érdekes lesz visszaolvasni a november 4-én elhangzottakat 18 év múlva.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info