Követ a tóba – cigányok, drog, fejsze nyele címmel jelent meg egy írás az Indexen. A szerző romaügyi szakértő, felzárkózáspolitikai tanácsadó, ebből - teljes joggal - arra következtethetnénk, hogy egy szokásos liberális szellemiségű cikket olvashatunk újra, ám az Index azt is hozzáfűzte: A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Ez azonban figyelemre méltó, vajon miért? Lássuk csak.
- Az erőltetett politikai korrektség leginkább a gyenge és hazug társadalmak saját belső, erőltetett önigazolása minden olyan kérdésben, amelyről sem az állam, sem az általános véleményformálók nem mernek őszintén beszélni. A társadalomra szájkosár kerül, hogy lehetőleg csak magában morogjon, már ha egyáltalán. Az erőltetett politikai korrektség mindebből adódóan egyfajta öncenzúra is, a szólásszabadság sajátos elfojtása, ami a teljes valóságot elfedi, annak csak egy részét láttatja, éppen csak annyi, amennyit még udvariasnak tart a korszellem. Mármint az „européer” és a nyugati világ (woke és egyéb mozgalmak) által meghatározott korszellem - lényegében ezzel a gondolatmenettel indít a szerző, és ezt úgy éreztem, teljes egészében szükséges idéznem, mert így kerek. Meg persze azért, mert ezzel teljesen egyetértek.
Gyöngyös 2023. szeptember 6-án (fotó: Kaszás Tamás/Index)
Majd úgy folytatódik, hogy felteszi a kérdést, vajon a magyar társadalom mit kezd ezzel a kérdéssel? A szerző szerint "közel egymilliós hazai cigányság" sorskérdéseit kell vizsgálnunk. Ez is bizonyítja, hogy a népszámlálási adatok nem mondanak sokat a valóságról. Majd aztán figyelmeztetőleg hozzáteszi, hogy "az nyilvánvaló, hogy az öncenzúra feladása soha nem járhat vérgőzös cigányozással, a kirekesztés szavakba öntésével, de friss levegőt hozhat az áporodott közbeszédbe." Itt már eltérhet a véleményünk, mi minősül "vérgőzös cigányozásnak" s mi nem. Például az már annak számít, ha nevén nevezem a cigánybűnözőt és azt, melyek a fő jellemzőik?
Azt állapítja meg, hogy 2010 óta akadt azért javulás, sok cigány helyezkedett el a munkaerőpiacon, de én hiányolom azt a megállapítást, hogy a bűnözési mutatókról egy szót sem ír, pedig azok valószínűleg még rosszabbak, mint 2010 előtt.
- Mondjuk ki bátran, a cigányokkal összefüggésben is értelmezendő droghelyzet van már évtizedek óta. Bár a kormányzat joggal hihette azt, hogy a munkaalapú társadalom felé elmozdulás, valamint a cigányok munkaerőpiaci megerősödése visszaveti a dekadenciát a cigány közösségekben, ez csak részben történt így - folytatja, és ebből már sejthetjük, hogy a droghelyzetre helyezi a fókuszt, mint olyanra, amely gátolja a cigányság integrálódását. Ez egyébként igaz, csak szerintem nem önmagában álló ok, hanem tünet.
- A drog veszélye részben az, hogy illegális jövedelmet kínál sokaknak, valamint hogy egészségromboló hatású. A legnagyobb társadalmi veszélye azonban abban áll, hogy a drogfogyasztók a vidéki telepeken sem embert, sem Istent nem ismernek egy idő után, ha arról van szó, hogy pénzt vagy pénzzé tehető vagyontárgyakat szerezzenek - fogalmaz az iromány, ezzel sem lehet vitába szállni, hűen leírja a valóságot. Viszont továbbra is hiányérzetem van.
Még persze azt is jól feltárja, hogy sok erőszakos bűncselekmény, gyilkosság következik ebből a droggal "átitatott" helyzetből. Majd végül felteszi a kérdést, "Mi a megoldás?". Ezzel kapcsolatban 7 pontot sorol fel, mely a teljes cikket elolvasva látható is az Indexen. Egyébként nagyrészt nagyon jó és hasznos javaslatokat fogalmaz meg, szó se róla, ha azok megvalósulnának, javulna a közbiztonság. Leszámítva azt a pontot, amely cigány rendőrök toborzásáról szól, ez nem csak, hogy nem működőképes, hanem veszélyes is. De mindettől függetlenül a végső ok megvilágításával adós marad.
A cigány bűnözői szubkultúrának része az olcsó drog, de bármennyire is ocsmány és visszataszító az egész, mégsem ez a legmélyebb rétege. A droghasználatot "valami" kitermeli, ez pedig maga a szubkulturális közeg, az pedig mélyen "belülről" jön, ha úgy tetszik, az "antropológiai belsőből". És a cikkben sincs szó magáról a cigánybűnözésről, amelynek nagyon egyszerű definíciószerű fogalmi alakja van: az erőszak primitív és minden esetben öncélként való alkalmazása. Sohasem eszköz, mindig maga a cél. Ha szükség van rá, ha nincs. Ha drogos tudatállapotban van, ha nem.
Üdvözlendő, hogy a politikailag korrekt "erődítmény" egy-két bástyáját igyekszik ledönteni a szerző, de annyira azért mégsem bátor, hogy a végső okot kimondja, mert - gondolom - az már a "vérgőzös cigányozás" kategóriája lenne. Pedig nem az. Csupán maga az igazság.
Lantos János – Kuruc.info
