A Fidesz és kóserkonzervatív szövetségesei teljes joggal mutatnak rá az úgynevezett baloldal, a globalisták, a nyugati meanstream politikusok és média képmutatására, hazugságaira, kettős mércéjére. Abban is igazuk van, hogy az ellenfeleiket megbélyegző, pellengérre állító "balliberális" propagandának, a folyamatos nácizásnak kulcsszerepe van az indulatok elszabadulásában. Csakhogy: a "mérsékelt konzervatívok", ha kevésbé látványosan is, de elkövették ugyanazokat a bűnöket, amelyeket - kétségkívül indokoltan - a "baloldali"-globalista tábor fejére olvasnak.
Trump és Netanjahu 2017-ben (fotó: Ronen Zvulun / Reuters)
A Fidesz politikusai és értelmisége nem nácizza és fasisztázza évtizedek óta a tőle jobbra álló politikai erőket? Ja, hogy azok megérdemlik, mert tényleg nácik, ellentétben a Fidessszel és szövetségeseivel, amelyek viszont nem nácik, értem…Vicces látni, amikor a "modern konzervatívok" valamely rendezvényük betiltása miatt sírják tele a médiát, vagy éppen azért, mert újonnan létrehozott európai politikai közösségüket a globalisták "karanténba akarják zárni". Hányszor tiltott be nácinak minősített megemlékezéseket, felvonulásokat a Fidesz, és hányszor harsogták el a kenyéradó gazdi óhaja szerint, hogy "karanténba kell zárni a szélsőséges (természetesen jobboldali szélsőséges) szerveződéseket"? Miközben pedig a cenzúráról panaszkodnak, eszükbe sem jut egyes valóban jobboldali médiumok ellen általuk is lelkesen vezényelt hajtóvadászat.
Minden korábbi képmutatásukon és hazugságukon túltesz azonban a gázai palesztinok tömegeinek lemészárlásával kapcsolatos közömbös magatartásuk. Való igaz, a baloldali-globalista banda kirohanásai, átkozódásai, a szabadjára engedett, immár erőszakba torkolló gyűlölet teljességgel elfogadhatatlan. Ugyanakkor palesztinok tízezreinek, köztük nőknek, gyerekeknek, időseknek a legyilkolása és megnyomorítása elfogadható, mi több, támogatandó? Ismerjük a négyszemközt elsuttogott kifogásaikat: "ahogy lehet", "képtelenség egyszerre mindenkivel szembeszállni", "szövetségesekre is szükség van", "lényeglátó realizmus", "széllel szemben nem lehet". Orbán Viktor, amennyiben eredményesen kívánja felvenni a harcot az lmbtq- és woke-őrülettel, tömeges migrációt és az ukrajnai háborút nyakunkra szabadító globalistákkal szemben, nem harcolhat egyidejűleg a cionisták ellen is. Tényleg nem… attól tartok azonban, a kóserkonzervatív mozgalmat tévútra vezették, és vezéreit, híveit "hasznos idiótaként" eszközül használják fel egy készülődő újabb borzalomhoz.
Mit tartogat a világ számára a lassan hőssé és mártírrá magasztosult Donald Trump várható újabb elnöksége? Nos, először is, a "nemlétező világerő", pontosabban az uralma alatt álló nyugati világ elegánsan, "arcvesztés nélkül" a jelenlegi amerikai adminisztráció vezényletével nem képes kihátrálni az ukrajnai háborúból. Minden bizonnyal hatalmi alkudozásra számíthatunk: Ukrajna területe és földjei, ásványkincsei felett megosztozik majd a három nagy államalakulat (a "kollektív Nyugat", Oroszország és Kína). Oroszország legyőzése, részekre szabdalása, kirablása nem sikerült. Még a meggyengítésére szánt erőfeszítések is, legalábbis részben, kudarcba fulladtak. Donald Trump történelmi feladata tehát a békekötés Oroszországgal, mely, ha megtörténik, kétségkívül növelni fogja Orbán Viktor és "mérsékelten konzervatív" pártcsaládjának tekintélyét. Nincsen kizárva ugyanakkor az a lehetőség sem, hogy egy koreai típusú tüzszünetben egyeznek meg a felek, így tartva fenn az Oroszország katonai és gazdasági erőforrásainak lekötését célzó feszültséget, miközben Ukrajna életben tartásának és fegyverekkel történő ellátásának terheit teljességgel Európára hárítják.
Örülhetnénk tehát akár a tűzszünetnek, még inkább a békekötésnek, miként annak is, hogy Trump győzelme esetén talán kissé csökken majd az lmbtq és woke lobbicsoportok befolyása. (Bár ebben sem lehetünk teljesen bizonyosak. A szájkarate még nem cselekvés.) Ugyanakkor érzékelhetően valami nagy disznóság készül a háttérben… az USA-nak van gyakorlata abban, miként kell abbahagyni egy háborút, hogy el lehessen kezdeni egy másikat. Afganisztán jó példa erre, ami persze "elegáns" kivonulásnak semmiképpen nem nevezhető. Azonban Trump elnöksége idején folytatott politikája, Kína és Irán elleni durva fellépése, elkötelezettsége a cionista lobbi mellett (melynek része alelnökének kiválasztása), a gázai vérengzés (a "Hamásszal szemben folytatott háború") feltétlen támogatása mind-mind arra utal, hogy az újabb, nagyszabású közel-keleti konfliktus levezénylése lesz Donald Trump igazi nagy feladata. Magyarán: a cionisták és globalisták párharcából az előbbiek kerültek ki győztesen. Izrael hegemóniájának kiterjesztése (amit Izrael önvédelmi jogának neveznek), a palesztin ellenállás és a mögötte álló iszlamista mozgalmak (Hezbollah, húszik, iraki síita csoportok), valamint az Iráni Iszlám Köztársaság végleges megsemmisítése egyértelműen a cionizmus legfőbb célja. Annál is inkább, mivel a Hamász tavaly október 7-i "terrortámadása" nyomán megkezdett gázai vérengzés egyik legfőbb tanulsága a zsidó állam számára az, hogy az izraeli megszállással szembeni palesztin ellenállás csakis akkor számolható fel végleg, ha végzetes csapást mérnek az iszlamista "hátországra": a Hezbollahra, a jemeni húszikra, az iraki síita csoportokra, és persze mindenekelőtt az Iráni Iszlám Köztársaságra.
Ezzel szemben a globalisták másképpen közelítik meg Izrael "védelmének" (közel-keleti hegemóniája további kiterjesztésének) kérdését. Szerintük ugyanis előbb először is a nyugati birodalom belső átalakítása szükséges a migráció, a fajkeveredés, a keresztény, nemzeti, nemi identitás felszámolása révén, melyek nyomán – a "náciveszély" remélt végleges megszüntetésének következményeképp – a globális bankroligarchia uralma megszilárdul. Ezzel egyidejűleg pedig térdre kell kényszeríteniük az USA vezérelte birodalom ellenségeit, az "egypólusú világrendjüket" fenyegető Oroszországot és Kínát. Hiszen csakis egy erős, a világot uraló birodalom képes biztosítani Izrael létét és közel-keleti hegemóniáját – vélik a globalisták.
"Öribari-plakát" 2019-ben Izraelben (fotó: Ammar Awad / Reuters)
Előbb Izrael ellenségeivel kell leszámolni, vagy pedig a nyugati birodalom riválisainak legyőzése és belső rendjének radikális megváltoztatása az elsődleges feladat? Íme a legfontosabb kérdés, amely megosztja a cionistákat illetve a globalistákat. Egyszerre harcolni az ukrajnai, a közel-keleti (ne adj' Isten, még a kínai) fronton, meghaladná az USA vezetése alatt álló impérium erejét. Trump hőssé magasztosulása viszont azt jelzi, a cionizmus erői kerekedtek felül. Melyek tehát az Izraelre "leselkedő fenyegetések" azonnali és sürgős elhárítását fontosabbnak tartják, mint a rivális nagyhatalmak legyőzését és a birodalom belső átalakítását.
Az ukrajnai béke egészen biztosan Oroszország kezén hagyja a Krím félszigetet, illetve a Donbasz területét, és talán a megmaradt Ukrajna NATO-csatlakozása is lekerülhet a napirendről. Moszkva tehát diadalt arat, azonban lesz egy súlyos feltétel: Vlagyimir Putyinnak meg kell majd ígérnie: semmilyen módon nem támogatja sem Iránt, sem pedig a palesztinokat, illetve az úgynevezett "ellenállás tengelyét", amikor a közel-keleti háború kirobban. (Vagyis Szíriából is vissza kell vonnia erőit, meg kell szüntetnie kapcsolatait a Hamásszal és más iszlamista ellenállási mozgalmakkal, valamint Iránnal.) Vlagyimir Putyin pedig, az ukrajnai győzelemért, no és persze a háború lezárásáért (vagy legalábbis egy tartós tűzszünetért) cserébe feltehetően el fogja fogadni ezt a feltételt. Hasonlóképpen Kína sem vállalja fel a világháború kockázatát azzal, hogy beavatkozik (ráadásul Oroszország támogatása nélkül) a cionizmus végső győzelme céljából indított közel-keleti nagy háborúba. Amely mögött teljes mellszélességgel fog kiállni az "iráni diktatúrát és teokráciát" megsemmisíteni akaró nyugati "baloldal" és az "iszlámveszélytől" valamint a "terrorizmus rémétől" megszabadulni kívánó "jobboldal".
Gergely Bence
(Kuruc.info)
