„Lengyel, magyar két jó barát”, tartja a régi közmondás, de a lengyel PiS mégsem hajlandó összeállni a Fidesszel az EP-ben, pedig kóserkonzervatív ikrekként legfontosabb programpontjukban, Izrael és a zsidóság feltétel nélküli kiszolgálásában teljes köztük a nézetazonosság. Ez az „árulás” csak azok számára meglepetés, akik nem ismerik a lengyelek történelmét és nemzeti karakterét.

Szélsőjobboldali berkekben, nyugaton és nálunk is, még mindig szeretik illúzióba ringatni magukat Lengyelországgal kapcsolatban. A kóserkonzi amerikai média is úgy próbálja eladni a lengyel „katolikus államot”, mint egy meggyőző bizonyítékot arra, hogy a liberális zsidódemokrácia tökéletesen passzol egy hagyományőrző, vallásos társadalomhoz. Valójában a katolikus Lengyelország jelenleg ugyanazon a lejtőn van, amelyre a katolikus Franciaország került az 1960-as években, és ugyanazon az általános degenerálódási folyamaton esik át, csak még gyorsabb ütemben.

Ráadásul Lengyelország ismét élen jár egy új világháború kirobbantásában, most éppen Ukrajnából kiindulva. Az ostoba uralkodó klikkje nemcsak gazsulál a zsidóságnak Oroszország ellen, hanem, miközben ezt teszi, ugyanez a zsidóság minden elkövet annak érdekében, hogy Lengyelországot is egy feminista, szodomita és fajkeverő disztópiává változtassa a globális homogenizáció (globohomo) jegyében.

Mindennek messzire visszanyúló történelmi gyökerei vannak. Évszázadokon át a lengyelek voltak a zsidóság par excellence sameszai az európai történelemben. Miközben ugyanis az első ezredforduló után Európa-szerte mindenhol igyekeztek – több-kevesebb sikerrel – kordába szorítani a zsidók élősködő és ragadozó ösztönét, helyenként és időnként megtizedelve és kiüldözve őket, az egymást követő lengyel uralkodók kifejezetten verbuválták, tárt karokkal fogadták, királyi védelemben részesítették és példátlan kiváltságokkal halmozták el e kufárfaj mindenhonnan kiutált egyedeit, szó szerint ajnározva őket. Nem véletlenül nyüzsgött a középkori Lengyelországban több belőlük, mint Európa maradék fertályán összesen. Egy korabeli közmondás szerint „Lengyelország Paradicsom a zsidóságnak, pokol a parasztságnak, mennyország a nemességnek”. (Polska rajem dla Żydów, piekłem dla chłopów, niebem dla szlachty.)

Az akkori mércével mérve is páratlanul léhűtő és szibarita lengyel szlachta rosszvoltából a zsidók monopóliumot szereztek az alkoholbiznisz fölött, és az adóbehajtást is megkapták árendába, vagyis a katolikus földesurak Jézus uruk gyilkosaira bízták katolikus jobbágyaik lelketlen lezüllesztését és kíméletlen kiszipolyozását. Miután Lengyelország terjeszkedett a keleti ortodox Ukrajnában, „a zsidó bérlők központi szerepet játszottak Ukrajna gyarmatosításában” is. (Bővebben erről itt.)

Éppen az árendás rendszer ottani bevezetése volt az egyik kiváltó oka Hmelnickij kozák hetman 1648-as katolikus- és zsidóellenes felkelésének. Lah, Zsid i szobaka / Vsze vira odnaka (Polyák, zsidrák és kutya /Mind egy hitűek) – ez a korabeli ukrán közmondás az ukránellenes lengyel-zsidó véd- és dacszövetség frappáns summázata.

Lengyelország, amely egykor az európai zsidóság Paradicsoma (Paradisus Judaeorum) volt, ma a velejéig elzsidósodott Amerika (Jewnited States) legszervilisebb európai vazallusa. Most is zsidók uralkodnak rajta, legfeljebb nem közvetlenül, hanem áttételesen, Samu bácsi közbeiktatásával. Ezt amerikai fehér nacionalisták is lépten-nyomon kipellengérezik a különböző internetes fórumokon.

Néhány éve felbukkant egy videó fiatal zsidók csoportjáról, akik úgy döntöttek, hogy felforgatják Lengyelországot. A döntés már megszületett. Egy szempont tűnt ki. Az egyének hangulata, magabiztossága és taktikája jól ismert volt. A történelmi emlékekkel rendelkezők számára (biztos vagyok benne, hogy kisebbségben vannak) Lengyelország nemrég még egy „vallásos”, nacionalista és populista, katolikus központú, a Fekete Madonnát imádó, örökségét, történelmi kultúráját és népi hagyományát magába foglaló, egyediségét ünneplő ország volt. Ma szolgalelkű, hajlandó feláldozni magát. Az őrületbe süllyedt, míg Magyarország és Szlovákia az egyedüli visegrádi országok, amelyek nemzeti józansággal és bátorsággal megőrzik identitásukat. Más szóval, Lengyelország egy kurva

Lengyelország egy olyan ország, amely szereti Amerikát és az EU-t, és gyűlöli Oroszországot. Értelemszerűen a legamerikaibb és a legoroszellenesebb politikát és kulturális hagyományokat fogadja el, mint például a négerimádat, a homokosok és transzik szeretete, és a fentanil zombik tartása. Tudjuk, hogy Amerika mindig a zsidóknak és Izraelnek akar nyalni. Lengyelország is csak nyalni akar Amerikának. Érdemes újra közzétenni néhány statisztikát, amiből kiderül, hogy a lengyelek mennyire felszarvazottak és agyhalottak:

A lengyelek 91 százaléka kedvezően értékeli Amerikát és csak a 2 százaléka Oroszországot

Világviszonylatban is a lengyelek értékelik legmagasabbra az USA-t, a magyarok pedig a legalacsonyabbra

A lengyelek annyira imádják amerikai bálványaikat, hogy még a fentanil-imádatukat is átveszik tőlük.

A lengyelek őrületesen ostobák, ez nem valami hamis sztereotípia. Dolgoztam ott és ismertem más országokban élő lengyeleket is, és még a műveltek is olyan sok kérdésben végzetesen ostobák voltak, hogy az ember képzelete megdöbbent. Az Oroszország és Németország iránti gyűlöletük volt az a két kérdés, ahol ez felemésztette őket... még akkor is, ha irigyelték és áhították e nemzetek erősségeit... a technológiát (Németország) és az erőforrásokat (Oroszország). Jó pont nekik, hogy gyűlölik az izraelieket, akik Lengyelországba jönnek holokamu túrákra. De hogyan is ne gyűlölnék őket?

A lengyelek retardáltak. Ezért nem szabadna nekik saját államot adni. Amit ma „Lengyelországnak” neveznek, az egy mesterséges ország, amelyet minden idők talán legrosszabb amerikai elnöke, Woodrow Wilson hozott létre, a bankokban ülő zsidó urai utasítására. Ezt a „Lengyelország” néven ismert mesterséges entitást ezek a zsidó bankárok hozták létre azzal a céllal, hogy Németországot és Oroszországot megosszák, és megakadályozzák, hogy a kontinentális Európa megkérdőjelezze a zsidó-angol hatalmat

A lengyelek egy rakás nacionalista, gyűlölködő, közönséges, alacsonyrendű, ostoba, agymosott háborús uszító. Nem sokkal jobbak, mint a britek manapság, akik a legagymosottabb, degenerált, LMBTQ woke-tardált háborús uszítók és hihetetlenül arrogánsak, akik úgy viselkednek, mintha még mindig egy birodalmat kellene vezetniük.
Mivel a lengyelek soha nem hagyták abba a lengyel láh nagyság megalomániáját, nem tudnak másra gondolni évszázados nyomorúságuk okaként, mint „az összes gonosztettre” a germán ősellenség szomszédjaik és az orosz „szobaka”/kutyahordák részéről. A katolicizmus sajátos változata, amelyet a lengyelek már jóval a két világháború előtt is gyakoroltak, minden bizonnyal az a tényező, amely felnagyította a nagyság téveszméjét a méltatlan áldozattá válással együtt. (Szűz Mária hivatalosan Lengyelország királynője, és a „németek sohasem voltak igazi keresztények”, ez utóbbi a katolikus soviniszta Maryja rádió szerint).
Mindezek után sem tagadom, hogy a lengyelek áldozatok, de nem jobban, mint más európai népek, hiszen mindannyian szenvedünk a globalista napirendtől. Lengyelországban ez a napirend a svéd világi változattal ellentétben keresztény elemeket tartalmaz, de ennek ellenére káros a lengyel népre nézve.

Valójában azzal, hogy 50 évre komcsi frigóba tette Lengyelországot, a Szovjetunió megakadályozta az ország politikai és vallási vezetését abban, hogy sötétbőrűekre cserélje le az őshonosait. Most az Amerika-barát fogyasztói társadalom a Netflixnek és az Ubernek köszönhetően önként ledolgozza a lemaradást. Egyébként a lengyel papokat hivatalosan is figyelmeztette Bergoglio homoszexuális bandája, hogy egyetlen szó a megszállók lengyelországi betelepítése ellen és repülnek. Nem mintha túlzottan fenyegetni kellett volna őket, hogy beálljanak a sorba.

Lengyel egyházi propaganda – ennél progresszívebb már nem is lehetne:

„Még a kommunista Lengyelország is kevésbé volt mérgező a lengyel nép számára, mint a kapitalista demokrácia. De a feminizmus az, ami a legsúlyosabb problémát jelenti: a feminista férfiak inkább azt szeretik látni, hogy az országukat eltemeti a harmadik világbeli bevándorlás, minthogy a nőket otthon tartsák és betiltsák a szexuális anarchiát. És most pontosan ez történik Lengyelországban: temetés.” (Boris Le Lay, democratieparticipative)

Őrület, hogy milyen gyorsan lehanyatlott a vallás Lengyelországban alig 10 év alatt. Ami 50 évnyi kommunista állami ateizmusnak nem sikerült, az 35 évnyi liberalizmusnak igen

Lássuk, hogy egy lengyel kommentelő mivel magyarázza az amerikai publikum számára a vallás lengyelországi (viszonylagos) hanyatlását, amely főleg a fiatalok körében szembetűnő:

Az itteni templom nem olyan, mint Amerikában. Az USA-ban a templomok szórakoztató partiszerű tevékenységek a szinglik számára, hogy elvegyüljenek és találkozzanak a jövőbeli házastársaikkal, énekelnek, táncolnak, menő speciális effektek vannak, olyanok, mint a koncertek, és olyanok, mint a piknikek, van étel, vannak előadások stb. Az USA-ban az egyház a nagy szocializáció forrása és közösségi érzést ad. A lengyelországi templomok a legdepresszívebb dolgok a világon. Nincs szocializáció, csak lassú, unalmas mise, lassú, szomorú zene, egész életedben minden nap ugyanazt a 45 perces forgatókönyvet játszva 15-20 perces monológgal, amely a fejedbe fúrja, hogy rossz ember vagy, bűnös vagy és bűnbánatot kell tartanod, pénzt adva nekik. A papok bűnbandaféle műveleteket folytatnak, földeket vásárolnak fel és eladják a földesuraknak, házakat kapnak a pokolba jutástól rettegő nagymamáktól, majd eladják őket a földesuraknak. Arról nem is beszélve, hogy ők a legnagyobb támogatói a bevándorlóknak. Sokkal jobban szeretik az afrikai négereket és az indiaiakat, mint az őshonos lengyeleket, és állandóan azt sulykolják az öregek fejébe, hogy ők kiváltságosok és minden vagyonukat át kell adniuk a négereknek és az indiaiaknak, mielőtt meghalnak, mert a négerek krisztusok, a nagyik pedig bűnösök, akik egész életükben bűnösök voltak és a pokolban fognak égni a sikoltozó családjukkal együtt, ha nem adnak át mindent a sötétbőrűeknek. Fiatalok egyáltalán nincsenek a templomokban, mert a papok egy része gyűlöli és direkt sértegeti őket csak azért, mert fiatalok, és még csak nem is említik a globohomo problémákat, amelyekről azt gondolnánk, hogy aggasztják őket. Nem is beszélve a pedofíliáról, amiért nem vonhatók felelősségre, mert a törvény úgy van beállítva, hogy a rendőrségnek nem engedi a papokkal szembeni nyomozást, amelyre csak a klérus jogosult, amely viszont fedezi azt, aki bajba kerül. Az amerikaiak gyászolják a templomainkat, de fogalmuk sincs róla, hogy ezek valójában milyenek.

A tipikus lengyel kato-konzi el sem tudja képzelni, hogy mi lehet a gond a vegyesfajú párokkal. Szerinte csak szaporodjon a nyáj, mindegy, hogy milyen a faja

Legutóbbi felmérések szerint a lengyel nők 70 százaléka nem akar gyermeket vállalni, így az ország népessége nemzedékről nemzedékre 30 százalékkal csökken, a 15-25 éves korosztályban pedig 50 ezerrel több a férfi, mint a nő. A Varsói Egyetem Kelet-Európai Kutatóközpontja szerint 2011-ben még csak kb. százezer idegen élt az országban, tíz évvel később azonban a számuk kétmillióra nőtt, úgyhogy mára Lengyelország kivándorló országból bevándorló országgá vált és immár 400 ezer bevándorlót szándékozik importálni évente. (Polish government plans to accept 400.000 immigrants a year, rmx.news, 2023. 06. 22.)

Húsz év múlva ugyanúgy el fogja torzítani Lengyelországot a harmadik világbeli bevándorlás, mint amennyire mára eltorzította Franciaországot, csupán annyi a különbség köztük, hogy a lengyelek – legalábbis egyelőre még – nem fogadnak be tömegesen muszlimokat.

Egy kis nepáli közösség kezd virágozni a Visztula partján, miközben a hatalmon lévő párt (ekkor még a PiS – H. T.) keménylegényei, elszántan az iszlám elleni harcra, azt tartják a legésszerűbb opciónak, ha a katolikus Fülöp-szigetek fogatlan teremtményeivel népesítik be újra az országot. – Ha elég sokáig nézitek őket, lengyeleket fogtok látni. – Szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy néhány hektoliter szenteltvíz szlávokká változtatja a filippínókat (Boris Le Lay)

A lengyel társadalom néhány év alatt radikalizálódott szélsőbaloldalivá. A lengyel média ugyanolyan ultraliberális, nemzetellenes és antirasszista, mint általában a nyugati mainstream. Akárcsak nyugati példaképei, a lengyel tévék is szisztematikusan népszerűsítik a fajkeveredést, miközben előszeretettel szajkózzák azt is, hogy „nem baj, ha a nők megcsalják a férfiakat”.

A lengyel köztévé így képzeli el az ideális nagycsaládot

A média rágalmazza a lengyeleket, és a lengyelek és külföldiek közötti vegyes kapcsolatokat támogatja. A Polsat televízió nemrég kezdett el sugározni egy új műsort a vegyes kapcsolatokról. Kizárólag lengyel nők és külföldiek szerelmi történeteit mutatják be. (A cikk szóhasználatában a „külföldi” nyilvánvalóan azt jelenti, hogy „nem fehér”, amint azt a fotó is illusztrálja.)

„Szerelem-sziget” – a lengyelek szemében ez egy teljesen normális látvány

A legnépszerűbb lengyel napilapnak (Gazeta Wyborcza) izraeli zászló van az irodájában és a zsidó főszerkesztő gyakran mondogatja, hogy mennyire utálja a lengyeleket. Lengyelország mindenben igyekszik felzárkózni a Nyugathoz. Vannak buzi rendezvények és pedofil „szexedukátorok” az iskolákban, amelyekben a történelemórák arra korlátozódnak, hogy Samu bácsinak nyaliznak.

Vak vezet világtalant... egy újabb világháború felé

Mindeközben egyházi áldással a lengyel kormány finanszírozza és támogatja az Euroweek multikulturális indoktrinációs táborait, amelyeket az EU és a Stefan Batory Alapítvány hozott létre George Soros egyik régi munkatársának a bábáskodásával. Időnként kitörnek az Euroweek szexbotrányai, amikor valami négerről kiderül, hogy megdugott egy lengyel kiskorút és nem emeltek vádat ellene. A táborok évente 30 ezer lengyel gyereket fertőznek meg fajkeverő ideológiával, közülük egyeseket a gyakorlatban is.

Előképzés lengyel kislányoknak a későbbi angliai karrierjükhöz négerek és arabok ágyasaiként – a szüleik tudtával és beleegyezésével

Az ezekben a táborokban zajló intenzív transzvesztitatréning keretében kislányoknak öltözött kisfiúkat is a sötét bőrű jöttmentek rendelkezésére bocsátanak, hogy ily módon is megkönnyítsék beilleszkedésüket a lengyel társadalomba

Ez a szőke tiniliba a kezében tartott csokoládéval reklámozza az Euroweek-táborokban uralkodó fajkeverő légkört, Amerikában ugyanis az Oreo a négerek és fehérek közötti szexuális kapcsolat egyik szimbóluma

„Engedné a gyerekét egy feketével összeházasodni?” (ec.europa.eu/eurostat)

Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy erre a volt szovjet blokk nemzetei közül (az észtek után) leginkább a lengyelek hajlandók, a megkérdezettek 45 százaléka, legkevésbé pedig (a moldávok és fehéroroszok után, az ukránokkal holtversenyben) mi, magyarok, a megkérdezettek 12 százaléka. (Érdekességként a szlovákok és oroszok 15, a románok 18, a csehek 30 százaléka válaszolt igennel a fenti kérdésre.)

Lengyelországban betiltják a néger szinonimájának számító „murzyn” (mór) szó használatát hivatalos kontextusban

Ennek a murzynnak nem tetszik, hogy a nevén nevezik. A „murzyn” rövidesen ugyanúgy tabu lesz Lengyelországban, ahogyan a „néger” tabu Amerikában. A lengyelek igyekeznek mindenben felzárkózni a jenkikhez

Tehát érthetőbbé téve: kb. minden második lengyel semmi kivetnivalót nem talál a néger-fehér fajkeveredésben, viszont csak kb. minden tizedik magyar vélekedik ugyanígy. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a magyar néplélek sokkal egészségesebb, mint a lengyel, másrészt pedig arra is rávilágít, hogy a vallásosság egyáltalán nem nyújt védelmet a fajgyalázás ellen, éppen ellenkezőleg, hiszen annak ellenére, hogy a lengyel még manapság is Európa legvallásosabb népessége, a magyar pedig az egyik legkevésbé az, mi sokkal kevésbé vagyunk hajlandók vérfertőző kapcsolatokra színesbőrűekkel, mint a lengyelek – „Európa fehér négerei”.

Akinek ettől a látványtól sincs hányingere, annak mindent kibír a gyomra…

A lengyel negrofíliának történelmi hagyományai vannak, és nem csak egy hirtelen fellángolás, egyfajta amerikai importcikk, noha az USA világviszonylatban is legfanatikusabb hódolóiként leginkább a lengyelek hajlamosak átvenni az USA minden degeneráltságát, így az aktuális négerimádatát is. E tekintetben azonban a lengyelek időben jóval megelőzték a jenkiket.

1802-ben Napóleon a francia expedíciós erők részeként 5200 lengyel legionáriust is Santo Domingo-szigetére (Haiti) vezényelt a néger rabszolgafelkelés leverésére. A lengyelek azonban lelki testvéreikre találtak a négerekben, és sokan közülük átálltak hozzájuk. Miután a trópusi betegségek drasztikusan megtizedelték a francia sereget, a maradéka pedig hazahajózott Franciaországba, a „győztes” négerek mind egy szálig lemészárolták a szigeten maradt fehéreket, egykori kenyéradó gazdáikat, 400 lengyel ex-legionárius dezertőr kivételével, akiknek Dessalines, Haiti első diktátora állampolgárságot adott, kijelentve, hogy „a lengyelek Európa első fehér négerei”. (Les Polonais sont les premiers nègres blancs d'Europe.)

Lengyelországi utcakép – mintha Haitiről mintázták volna

A lengyelek mindmáig megtisztelve érzik magukat Dessalines szentenciájától, egyebek mellett azzal is kimutatva ezt, hogy Kelet-Európában elsőként ők választottak meg egy négert parlamenti képviselőnek John Godson nigériai hitgyülis prédikátor személyében a vidéki agrárius néprétegek szószólójának számító katolikus-konzervatív Lengyel Néppárt színeiben. Egy másik dísznégert, a zambiai Killion Munyamát pedig a jobbközép-liberálkonzervatív Polgári Platform juttatta be a Szejmbe, bizonyára szintén a lengyel-néger rokonság iránti politikai gesztusként, és mert úgy vélte, hogy elengedhetetlenül szükség van Munyama kiemelkedő szakértelmére az ország felvirágoztatásához.

Rokonok egymás közt: fehér szemét – majom – kurva – szar. Egy nyelvet beszélnek…

Ezt a két négert tehát nem a baloldali-liberális, hanem a jobboldali-konzervatív pártok karolták fel és juttatták politikai pozícióhoz, ami persze logikus is, hiszen az utóbbiak zsigerileg jobban törődnek a történelmi hagyományok megőrzésével, mint az előbbiek, ezért a történelmi néger rokonsághoz is jobban ragaszkodnak.

Láthatóan otthon érzi magát Lengyelországban…

Emlékszik még valaki a konszarvatív típusokra, akik azt állították, hogy Lengyelország valahogy „menő”, és hogy az, hogy az EU és az USA hűséges ZOG-bábja, valahogy nem számít? Hol vannak most ezek a hülyék, már nem látom a hozzászólásaikat

Ha mást nem is, a tradicionális négerimádatot mindenképpen sikerült konzerválniuk a lengyel konzervatívoknak, a lengyel lányok pedig egyenesen világhírnévre tettek szert e progresszív hagyomány ápolásában kifejtett professzionális terepmunkásságukkal Európa legelhivatottabb iszapcápáiként, amint az a következő részből kiderül.

Hep Titusz