Kicsivel több mint két hónappal ezelőtt írtam utoljára a XII. kerületben található, hányattatott sorsú turulszoborról, vagy, ha úgy tetszik, a balliberálisok által degradáló hangnemben csak „nyilas turulként” emlegetett szoborról. No nem mintha az utóbbi elnevezéssel – természetesen nem negatív éllel – bármiféle probléma lenne, de a politikailag korrekt névlevakarási láz miatt az elnevezés okafogyottá vált.

Fotó: 12.kerulet.ittlakunk.hu

Mindezek ellenére az ügy nem ült el, a kutyapártos polgármester megválasztása előtt és után is többször szóba került a magyar jelkép sorsa. Mióta tudjuk, hogy Kovács Gergely lesz a XII. kerület belátható időn belül regnáló új polgármestere, a baloldal még inkább felbátorodott, hogy rituálisan „kivégezze” a „nyilas turult”. Ezen hangadók közül portálunk is megemlítette „Dave”-et, aki alpáriságánál fogva nyugodtan pályázhat a mezőny legnyomorékabb zsírdisznaja youtubere címre.

A jelek szerint azonban mégsem biztos, hogy Dave ki tudja élni beteg hajlamait a magyarság jelképén, vagyis nem fogják azt „meghágni”, ahogy nedves álmaiban elképzelte ez a géntemető.

Pokorni – miután a névsikálással kiherélte a madarat – már hagyná ott, ahol van (igaz, leköszönő polgármesterként már úgyis tök mindegy neki, valahogy sokkal fontoskodóbb volt, amikor a hatalmát féltette), de a győzelem okozta mámor elillanásával párhuzamosan Kovács is békésebb hangnemet ütött meg az Indexnek adott interjújában. Így hangzatos lózungok helyett – ígérete szerint – a „szakértők”, történészek véleménye fog előtérbe kerülni, ezek alapján mérlegel majd.

Nyilván ne legyenek illúzióink afelől, kikből fognak állni a „megkérdezettek” – lényeg, hogy el lehessen mondani, volt „párbeszéd” –, illetve az is könnyen lehet, hogy a turulnak végül mennie kell, de nem tudok elmenni amellett, hogy indokolatlan módon mindenki a Szoborparkot említi lehetséges újdonsült helyének.

Minderről már két hónappal ezelőtt, az előválasztási vitában is volt szó (ez az, amelyről jómagam is írtam, lásd a cikk elején), és egy mondat erejéig már akkor megemlítettem, hogy értetlenül állok előtte, hogyan és miként került elő – nem egyénileg, hanem kollektívan – a Memento Park mint lehetséges alternatíva. A Szoborpark profiljába egyáltalán nem illik bele, hiszen az államszocialista éra bumfordi mementóit őrzik ott, nem a magyar nemzet számára fontos emlékeket.

Ennyire nincs vele tisztában a baloldal, miket állítottak ki a Szoborparkban, ennyire nem érdekli őket, vagy szándékosan oda akarják küldeni a turult? Elképzelhetetlen, hogy ne lennének képben a Memento Park tematikájával, így vagy szimpla érdektelenségről, esetlegesen szándékosságról van szó. Elvégre, ha nekünk az államszocialista múlt levetett árnyait rejtegeti a Szoborpark, ugyanilyen logikával a balliberálisok számára a turulnak is ott a helye, amely egy olyan korszak szimbóluma, melyet legszívesebben kitörölnének még az emlékezetből is.

Kovács Gergely szemlátomást tett egy lépést hátra, a magam részéről pedig kíváncsian várom, hogy a leendő történészek, akik – bármennyire is szürreális kimondani – „elemzik” majd a helyzetet, valóban a Szoborparkba küldik-e a szobrot. Mert hangulatkeltés, és baloldali narratíva alapján úgymond logikus, hogy az érintettek ugyanúgy a történelem szemétdombjára szánják, akár egyfajta bosszúszomjas fricskaként az államszocialista örökség mellé, de szakértői, történészi szemszögből nézve az ötlet nemcsak szürreális, de szakmailag teljesen hibás is.

Végezetül pedig álljon meg a menet egy szóra! Kovács az említett interjúban azt is mondta, hogy „személy szerint nem tartom megfelelőnek, hogy egy kardot tartó turulmadarat emeltek a javarészt zsidó származású áldozatok emlékére”.

Erről ebben a formában szó sem volt. A szobor nem a zsidó származású elhunytak emlékére készült, hanem mindazok számára, akik a második világháborúban haltak meg, legyen szó katonáról, civilről. Kovács tehát tévúton jár, ha a zsidók irányába szeretné tematizálni a szobor „küldetését”, vagy éppenséggel kisajátítani az emlékezetpolitikát.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info