Azt hiszem, hogy az idézőjeles „utolsó szó jogán” eposzt, helyesebben fogalmazva tragédiát, esetleg tragikomédiát is lehetne írni arról, miként teltek a magyar belpolitika elmúlt hónapjai. Vasárnap, június 9-én végre pontot teszünk egy hosszú, sokszor már véget nem érőnek ható időszak végére.

Úgy gondolom, hogy egy, vagy akár fél évvel ezelőtt sem gondoltuk volna, milyen elemi szinten fog átrendeződni a magyar politikai paletta. E kezdet datálását mindenki saját véleményére bízom, de saját meglátásom szerint a pedofilbotrányt érdemes origónak kijelölni, ugyanis ezen ügy mentén indult némi erodálódásnak a kormánypárt, jelent meg Magyar Péter, vált jelentéktelenebbé a baloldal.

Mindebből kiindulva mára ott tartunk, hogy a Fidesz mellett a semmi konkrétumot, kizárólag lózungokat pufogtató Tisza Párt küldheti ki a legtöbb képviselőt az EU-ba, míg a baloldal jelentősen veszített az erejéből. Eme demokratikusan langymeleg átrendeződés persze önkormányzati szinten is érezteti magát, csak kevésbé. A holnapi választások nem kizárólag azért lesznek érdekesek, mert a magyar történelemben először, egyszerre lesznek az önkormányzati és EU-s választások, de azért is, mert az épp aktuálisan agyonajnározott „Messiás-párt” kevés kivételtől eltekintve előbbin nem méretteti meg magát. Hogy mindezek fényében az országosan beágyazott pártok miként szerepelnek majd, lehetetlen megmondani, de a pillanatnyi állást (félidőnél az országgyűlési választások előtt) a vármegyei listák fogják legjobban visszaadni.

Jobboldali, nemzeti szemszögből ezek a langymeleg demokrata változások – noha mi is érintettek vagyunk – irrelevánsak, legalábbis abból a szempontból, amit a politikáról, világnézetünkről, és úgy általában a rendszer működéséről gondolunk. A budai, NER-kitartott ficsúr már rég a süllyesztőben fog pihenni, amikor radikális, nemzeti és szociális alapokon nyugvó jobboldali politikai még mindig létezni fog, ez pedig egyszerre rendkívül megnyugtató, másrészt – és ez a fontosabb – óriási felelősség is.

Talán mondhatom, hogy az első sorból tapasztaltam meg azt az emberfeletti munkát, melyet a Mi Hazánk Mozgalom az utóbbi hónapokban végzett, s szerepeljen a párt akármilyen eredménnyel a vasárnapi nap folyamán, abban egészen biztos vagyok, hogy a formáció mindent megtett a közös ügyünk, Magyarország felszabadítása érdekében. Visszacsatolva az elejére, mindez azt is jelenti, hogy a nagy átrendeződések időszakának ellenére talán egyedüli pártként tudta megőrizni eredeti karakterét, miközben következetesen, évek óta kommunikálja ugyanazokat a gondolatokat, programpontokat.

Bizonyos értelemben már ez is egy győzelem a hamisság és a becstelenség korában, de sajnálatos módon a győzelmet nem ebben, hanem szavazatokban mérik. Ennek megfelelően a Mi Hazánkra az ország minden pontján, többféle szavazólapon is lehet majd voksolni, így a feltételek adottak a valódi, esszenciális változások eléréséhez, ehhez azonban a társadalom józan felére is szükség van.

Nem gondolom, hogy a pillanatnyi helyzet hosszú oldalakon keresztül tartó elemzéseket igényelne, így publicistaként, közélettel aktívan foglalkozó emberként csak annyit mondhatok, hogy döntsünk felelősséggel az ország, illetőleg az EU-s politika sorsát illetően. Ellenségeink, nemzetünk és kontinensünk megrontói egészen biztosan lelkesen állnak majd sorba, hogy szavazhassanak, így ha át is látunk a demokratikus berendezkedés ezer meg egy ocsmányságán, mi sem maradhatunk otthon.

Fel a győzelemre!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info