Gondolom, mindenkinek megvan az a jelenet A Gyűrűk Ura: A két torony című filmklasszikusból, amikor a Saruman által megszállt, fogva tartott elméjű Théoden király Fehér Gandalf segítségével megszabadul béklyóitól a saját tróntermében, majd miután ismét a maga ura, harcba vezeti királyságát a pusztítás ellen. Nos, ha harcba végül nem is bocsátkoztunk, rövid idő elteltéig kicsit mindenki úgy érezhette magát, mint a megtisztult Théoden király, mivel ideiglenesen megszabadultunk a Facebooktól, valamint – javarészt – a Meta-univerzum egyéb szereplőitől is.

Illusztráció: Getty Images

Persze tudom, most jönnének azok az „elmés” hozzászólások, hogy „nem kötelező rajta lenni”, „én is ignorálom” stb., csak hát ugye a világ nem így működik, hogy ez kicsit is érdekelné, másrészt valahol saját magunkkal szúrunk ki, ha így teszünk, mert még minimális szinten sem adunk lehetőséget annak, hogy az érdeklődők megismerjék álláspontunkat, véleményünket, és esetlegesen ők is a jó irányba haladjanak tovább – mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok túlságosan aktív felhasználó, és az üzenetváltásokon túl akkor használom, amikor kell, vagy szükségét érzem.

Aki túlságosan beletemetkezett a Meta-univerzumba, most felfedezhette maga körül a világot

A tegnapi nap azért volt eltérő – és azért szívhatott friss levegőt mindenki, ha akart, ha nem –, mert nem egy-egy személy önkéntes, senkit nem érdeklő kivonulásának lehettünk tanúi, hanem kollektívan szabadultunk meg az alkalmazásoktól. Utoljára nagyon régen volt ilyen – talán 2021-ben –, és pszichológiai-szociológiai tanulmányok sorozatát érné meg, miként reagáltak rá az emberek. Egy barátom több olyan beszélgetésnek is tanúja volt – tizenéves korosztályból –, ahol rendesen kétségbe voltak esve, hogy nincs Instagram, és amikor azt mondom, hogy kétségbeestek, az nem túlzás. Bizonyára nem voltak vele egyedül, sőt, sajnos meg merem kockáztatni azt is, hogy ha világviszonylatot nézünk, több ember esett kétségbe a kényszerszünet miatt, semmint örült neki.

Van valami elképesztően vicces abban, hogy a Meta szóvivője X-en picsog a Facebook állapotáról

Pedig ha nem is tartott sokáig, nagyon jó volt maga az érzés, hogy – habár átmenetileg –, de egész egyszerűen éppen „nem létezett” a Meta-univerzum. Nyilván mindenki tisztában volt vele, hogy záros határidőn belül visszaállítják, de akik örültek, azok bizonyára eljátszottak a kecsegtető gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha sosem térne vissza. A világ megtapasztalta a „szabadság ízét”, és annak megfelelően széles skálán is reagált rá.

Rögtön a mélyvízbe...

Ezt remekül szemlélteti az a mémáradat is, amely azóta napvilágot látott, sőt, még a szólásszabadság szempontjából messze jobban teljesítő X (Twitter) fejese, Elon Musk is odaszúrt a Metának. Emberi reakciók millióit láthattuk tegnap, hogyan és miként viselkedünk, ha eltűnik az, ami behálózza az életünket. Voltak, akik kérték vissza a béklyóikat, de voltak szép számmal olyanok is, akiknek tetszett a szabadság.

If you’re reading this post, it’s because our servers are working

— Elon Musk (@elonmusk) March 5, 2024

Nem szeretek különösebben összeesküvés-elméleteket gyártani, főleg, hogy annyira a kifejezést sem szeretem, mert számos, korábban „összeesküvés-elméletnek” titulált jelenségből gyakorlat és valóság lett, de ezen a ponton azért csak megszólal egy gyanakvó kis hang az ember agyában, hogy „mi van, ha szándékosan lőtték le a Metát, hogy figyeljék és tanulmányozzák az emberek reakcióját”? Mivel a probléma házon belül történt, utólag bármilyen indokot ki lehet találni, miért állt le minden, példának okáért egy nyuszi is megrághatta a vezetékeket, ahogy az a vicces képen is látszik. Beszédes amúgy, hogy erre a forgatókönyvre egymástól függetlenül többen is gondoltunk, de hát nyilvánvalóan ez is az olyan eseteknek a számát gyarapítja majd, amelyekre jó eséllyel sosem kapunk választ.

Akár ez is lehetne egy releváns indok, mi történt. Mindenesetre én biztosan ezt kérem a húsvéti nyuszitól

Jó érzés volt visszacsöppenni abba a világba, amikor még nem létezett Meta, legalább mi még emlékszünk rá – merthogy úgy rohan az idő, hogy lassan felnőtté válik egy olyan generáció, amely már nem is igazán tudja, milyen volt Facebook, Instagram, vagy akár okostelefonok nélkül létezni (Magyarországon a Facebook 2009-2010 környékén indult hódító útjára, az akkor született gyerekek ma már 14-15 évesek).

Kissé továbbgondolva a fentieket, Platón barlanghasonlata nyomán érdemes elgondolkodni azon, hogy végtére is kinek rosszabb: aki már megtapasztalta a szabadság ízét, a napfényt, de visszakerült a gödörbe (barlangba), vagy az, aki szintén ott van, de sosem tapasztalt mást? Másképpen fogalmazva és a jelenre levetítve: az jár jobban, aki éli „átlagos” életét mindenféle továbbgondolás nélkül, nem keres és nem is akar keresni vészjósló összefüggéseket, nem törődik a (globális) problémákkal, potenciális veszélyekkel, a politikai helyzet történései pedig hidegen hagyják, továbbá elfogadja a politikai korrektség játékszabályait egy relatíve kényelmes életért, vagy az, aki lelkesen követi ezeket a változásokat, alternatív forrásokból is tájékozódik, nem mainstream könyveket is elolvas, felveszi a harcot a politikai korrektség ellen stb.?

Olyan kérdések ezek, melyek ugyan felvetődhetnek a Meta kimaradása kapcsán, de jóval túlmutatnak azokon.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info