Ugrás a cikkhez
Reklám

Minden pedofíliával kapcsolatos cikk legelső mondatában le kell szögezni, ami teljesen egyértelmű és nyilvánvaló: nincs aljasabb, gonoszabb bűn, mint gyermekeket bántalmazni, kínozni, megalázni, szexuálisan kihasználni. Erről teljes egyetértés is van. Azzal kapcsolatban azonban már megoszlanak a vélemények, miért történik napjainkban ilyen sok botrányos, visszataszító pedofil cselekmény? Vagy nem történik több ilyen eset, mint régebben, csak valamilyen oknál fogva manapság nyilvánosságra kerülnek ezek az esetek, míg a múltban titokban maradtak? Meg kellene továbbá válaszolni azt a kérdést is, miképpen lehetséges, hogy a pedofília napjaink Magyarországán politikai fegyverré vált?




Nos, úgy hiszem, a baloldali körökben ünnepelt 68-as generáció „szexuális forradalma”, majd az ennek nyomán az utóbbi években terjedő genderpropaganda, az LMBTQ-mozgalom térnyerése, Nyugaton már az iskolákban, óvodákban „előadásokat” tartó – a gyermekek lelkét és elméjét mérgező - „qeer” és más elferdült egyedek megjelenése megnyitott bizonyos zsilipeket. A következmény az erkölcsi korlátok ledőlése, mindenfajta perverzió terjedése, sőt kultusza. Ha nyilvánvaló lelki eredetű torzulásokat normálisnak, mi több, kívánatosnak nyilvánítunk, ne csodálkozzunk azon, hogy egyre több ember (?) engedi szabadjára ösztöneit, és valósítja meg beteges, torz vágyait. A konzervatívok teljes joggal olvassák a liberálisok és baloldaliak fejére, hogy az egekig magasztalt freudi elmélet éppúgy, mint napjaink liberalizmusnak nevezett „vallása” a szabadságot „önmagunk megvalósításával”, „ösztöneink korlátlan kiélésével” azonosítja. Úgyhogy tényleg jobb lenne, ha baloldaliak, liberálisok legalább befognák a szájukat, amikor a pedofília szóba kerül: eszméknek csak jóindulattal nevezhető veszedelmes zagyvaságaik óriási mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy beteg lelkű egyének egyre nagyobb számban „élik meg” perverz vágyaikat. Ha a kereszténység ma is meghatározná az emberek gondolkodását és irányítaná cselekedeteiket, sokkal többen fojtanák el beteges vágyaikat. De ugye az „elfojtás” nem kóser Freud és az őt istenítő „progresszív” nézetek terjesztői és agyatlan hívei körében. Itt a következmény…

Mindennek ellenére éppen ők, akiknek ostoba (bár bizonyos jól meghatározható erők érdekeit szolgáló) ideológiája az egyik döntő oka a pedofil és más szexuális bűncselekmények szaporodásának, képesek politikai fegyverként felhasználni azt a rémet, amit ők szabadítottak a világra. Aljas, visszataszító, mint az úgynevezett kommunisták, szocialisták, liberálisok annyi más cselekedete… Természetesen az erkölcsi értékek eltűnése a konzervatív, nevében keresztény erőket is érinti. Soraikban is megtalálható mindenféle aljasság és visszaélés, annál is inkább, mivel egyre kevesebben vannak, akik morális vagy elvi meggondolásokból csatlakoznak ideológiai, politikai csoportosulásokhoz. A karrier, a pénz, a hatalomvágy vezérel majdnem mindenkit.

A pedofília azért is kerülhetett be a politikai közbeszéd fókuszába, mert az igazán lényeges, húsba vágó kérdésekről (cigánybűnözés, cionista lobbi, demográfiai összeomlás, faji kérdések, médiahazugságok, a háttérhatalom természete és céljai, a tömeges migráció okai, a tudomány prostituálódása, a „közösséginek” nevezett média hatása felnőttekre, gyerekekre, elhazudott történelmi kérdések egész sora, az oktatás lezüllése stb.) tilos a nyilvánosság fórumain szót ejteni. Ráadásul, míg a (kóser)jobboldal legalább szavakban képes kiállni bizonyos „ügyek” mellett (nemzet- és családvédelem, "zsidókereszténység", erkölcsi értékek stb.), addig a balliberális moslék – legalábbis a még nem kellőképpen „megdolgozott” magyar közvélemény előtt – képtelen bármiféle értelmes eszmével, programmal előállni. Végtére is idehaza még nyíltan nemigen célszerű népszerűsíteni a tömeges bevándorlást, a fajkeveredést, a genderideológiát, LMBTQ-aktivisták iskolai ténykedését, hazánk teljes alávetését a globális birodalomnak. De a háborús uszítás sem éppen egy olyan téma, amivel a nép szívét és lelkét meg lehet hódítani.

Az úgynevezett magyarországi baloldal – a rendszerváltásnak nevezett szabad rablás során felhalmozott javainak és hatalmának élvezete közben elkényelmesedve és elbutulva – képtelennek bizonyult az elmúlt több mint három évtized folyamán a nemzetpusztító törekvéseiket vonzó csomagolásban megjelenítő „narratíva” kidolgozására. Nyugaton ezen a téren némiképp „előrébb” járnak. Azonban minden jel szerint a súlyosan agymosott, a „jelenben élő”, konzumidiótává züllesztett nyugati – és benne sajnos a magyar – közvélemény már nem is igényli a vonzó jövőkép, a világ eseményeit megmagyarázó ideológiák, netán vallások megalkotását. A „nép” immár istenhit, eszmerendszerek nélkül is terelgethető és irányítható. Madách Imre még úgy gondolta, az embert minden korban (a római és az eszkimó színben bemutatott korszakokat leszámítva) valamilyen vallás vagy lelkesítő eszme vezérli majd. Nos, ideológiák, istenhit helyett itt van a „közösségi média”, valamint néhány bunkósbotként, fegyelmező és agymosó eszközként használt jelszó, mint amilyen a „nácizmus”, az „antiszemitizmus”, a „rasszizmus”, a „homofóbia”, a „nőgyűlölet”. A pedofília persze bizonyos értelemben nem illeszkedik ebbe a sorba, mivel az említett „eretnekségeket” körülíró fogalmak valójában homályosak és értelmezhetetlenek. Ezzel szemben a pedofília egy sajnos tényleg létező, és egyértelműen körülírható beteges, aljas és gonosz viselkedésforma. Amely ellen mindenfajta eszközzel küzdeni kell. Bunkósbotként már az 1990-es évek elejétől kezdve alkalmazták a katolikus egyház lejáratása céljából. Sajnos sikerrel. Hogy esetleg ártatlanokat is gyanúba kevernek és tönkretesznek? Hogy a megmaradt csekély számú férfi nevelőt, tanítót, tanárt egyesek már-már potenciális elkövetőknek bélyegzik, akiknek “alaposan a körmükre kell nézni”? Nos, ezzel egyáltalán nem törődnek a politikai harcokat megtervező, moralitást hírből sem ismerő „PR-szakértők” és főnökeik boszorkánykonyháiban. A szabadjára engedett rém tehát a politikai ellenfelek megbélyegzésére, lejáratására alkalmasnak bizonyul egy eszménytelen, csak a pénzt és az ösztönök kiélését istenítő korban, melyből kiveszni látszik a tömegek igénye az elmélyültebb világmagyarázatok, a kritikus, logikus gondolkodás iránt is.

Gergely Bence
(Kuruc.info)





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából