Az elmúlt évekhez hasonlóan 2023 is egyetlen szempillantás alatt rohant el, s a legtöbb barátom, akikkel erről beszélgettem, azt állította, hogy ez ennél már csak rosszabb lesz, egyre sebesebben haladnak, repülnek majd az évek.
Globális szempontból is igazából az a tendencia folytatódott, ami már tavaly, sőt, a háborús konfliktusok színtere még nőtt is eggyel a Közel-Kelet miatt. Sokan a világunk „felfordulását” a koronavírus-járvány megjelenéséhez kötik, ennek idestova – kimondani is szörnyű – már négy esztendeje. S noha valóban markáns módon alakította át az emberiség életét a koronavírus – vagy inkább a kaotikus helyzet mögött álló emberek és lobbiszervezetek – szükségszerűen az egyre elhúzódó háborúk azok, amelyek az érdeklődés homlokterébe kerültek.
Az orosz-ukrán konfliktus lassan két éve pattant ki, Izrael pedig olyan elánnal mészárol a világ cinkos hallgatásának árnyékában, hogy az még sokat látott, tapasztalt, edzettebb emberek számára is hajmeresztő és ijesztő. Mindezzel párhuzamosan pedig Európa renoméja tovább csökken, s ha eddig perifériának éreztük öreg kontinensünket, nos, ez mára már fokozottan igaz.
2023 talán minden eddigi évnél világosabban tárta elénk, hogy Európa már aligha önálló szereplő a nagypolitika porondján, de ami súlyosabb, hogy önnön lététől, örökségétől is elvágták. Kényelmes lenne azt mondani, amit a NER propagandája, miszerint mindez csak Nyugatra igaz, ám a színtiszta valóság az, hogy Magyarország sincs könnyű helyzetben, sőt, összességében minden tekintetben rosszabbul áll mint nyugati sorstársai. Sajnálatos módon éppen év végén nyert ez ismét bizonyítást, hiszen a „két hét alatt rend” helyett ismét egy brutális gyilkosság sokkolta az országot.
Jobban mondva csak azokat sokkolta, akikhez egyáltalán eljutott a hír, ugyanis a Fidesz lakájmédiája valahogy nem sietett beszámolni az esetről, hitelesen meg aztán végképp nem. S akkor még egyetlen szót sem ejtettem az elviselhetetlen gazdasági helyzetről, a társadalom atomizálódásáról (legyünk igazságosak, ez nem sajátosan csak magyar jelenség), stb-stb.
Tehát 2023 igazából az eddigi tendenciák folytatásának, elmélyülésének éve volt – persze ettől személy szerint még lehetett jó éve valakinek, példának okáért, hála Istennek, nekem is az volt. 2024 pedig itt áll a kapuban.
Semmi esetre sem szeretnék negatív hangot megütni a jövőt illetően, hiszen egyrészt most nem ennek van itt az ideje, másrészt senkinek nem szeretném elvenni a kedvét, aki tettekkel is szeretné jobbá tenni a világot. Mindez nem kizárólag a politikai térre korlátozódik, szakmai ártalom, hogy én erre asszociálok az elsők között.
Jövőre vár ránk egy európai parlamenti választás, s ami ennél fontosabb, egy önkormányzati választás is, ahogy a kormánypárt kitalálta, ráadásul egyszerre. Avatottabb személyek pedig jól tudják mit jelent ez: harcot, megfeszített munkát, rengeteg belefektetett energiát. Hogy megéri-e? Jelen állás szerint minden jel arra mutat, hogy igen, de természetesen mindez csak 2024. június 9-én, késő este fog kiderülni.
Nem szeretném azt mondani, hogy 2024 könnyű év lesz, de azt, hogy kellő befektetett munkával lehet majd komoly eredményeket elérni, azt merem állítani. Ám, hogy a globális színtéren mire lehet számítani...nos, negativitás helyett diplomatikusan csak annyit mondok: reméljük a legjobbakat.
A magam részéről ezúton kívánok minden kedves olvasónk számára boldog új esztendőt, a jövőbeli harcainkhoz pedig sok erőt és kitartást!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Szerkesztőségünk boldog, szeretetteljes új esztendőt kíván minden olvasónknak, bajtársunknak és támogatónknak, gúnyhatárokon innen és túl!
