Grósz és Szemenyei
Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök – saját bevallása szerint – hazudik reggel, délben meg éjszaka, és mindezek után még hivatalában maradhat, sőt egyesek szemében még nő is népszerűsége, nem csodálkozhatunk, hogy követőkre talál.

Valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszédétől felbátorodva hosszú hallgatás után újra előbújt rejtekhelyéről (vagy az egyik elmegyógyintézetből) régi kedves ismerősünk, a Háry János-díjas Szemenyei-Kiss Tamás notórius hazudozó és nemzetközi szélhámos, mert úgy gondolta, hogy ismét eljött az ő ideje. Mivel Magyarországon – egyelőre – nem akadt olyan újság vagy szerkesztőség, amely helyt adott volna legújabb badarságainak, most, valószínűleg régi szekus kapcsolatainak felhasználásával áttette székhelyét Romániába, ahol egy A7 nevű, magyar nyelvű internetes portálról kürtölte világgá szenzációs leleplezéseit. Méghozzá Wass Albert múltjával kapcsolatban.

Szemenyeiről tudni kell, hogy évekkel ezelőtt egy ritka és gyógyíthatatlan elmebetegség kerítette hatalmába, amelynek az a tünete, hogy ő magát a „Hungarista Mozgalom Hírszolgálata“ nevű, a valóságban soha nem létezett szervezet egykori vezetőjének tekinti, és ebben a minőségben hivatottnak érzi magát olyan témakörökben nyilatkozni, amelyekről a valóságban halvány gőze sincs. Ezzel még nem is lenne baj, hisz vannak rajta kívül is elegen, akik magukat mondjuk Napóleonnak képzelik, de ezeket normális országokban elmegyógyintézetekben kezelik. Nálunk más a helyzet.

Szemenyei – akinek még a neve is hazugság, hisz a valóságban Kiss Tamásnak hívják – , korábbi, igen csak színesnek nevezhető alvilági múltját eltitkolva és nevet változtatva, a kilencvenes évek elején (pontosan 1993-ban, miután kénytelen volt újra hazatérni egy rövid németországi tarháló körútról) tűnt föl, mint magyarországi munkatárs az akkor Kanadában kiadott ÚJ HÍDFŐ, majd később 24. ÓRA hasábjain, olyan tudósításokkal, hogy még maga Háry János is megirigyelhette volna. Az ő tudósításaiban olvashattunk először a „Hungarista Mozgalom Hírszolgálata“ nevű szervezetről, amelynek természetesen ő volt a vezetője és valószínűleg egyetlen tagja.

Ma már világosan látható, hogy minden valóságalapot nélkülöző eszmefuttatásait egy kis nyugati valuta csurranásának reményében eresztette szélnek, amelyet, mint „egyetlen hivatásos hungarista újságíró“ el is várt volna az emigrációban még élő idősebb hungaristáktól. Tóth Judit, a 24. ÓRA  főszerkesztője 1998 tavaszán végül megelégelte úgy a sok sületlenséget, mint az állandó tarhálást, és kipenderítette Szemenyeit a laptól. Azóta barátunk úton-útfélen – de főleg a hazai bulvársajtó hasábjain – minden lehetőséget megragadott, hogy rögeszméit terjessze, arra sem ügyelve, hogy „történelmi elemzései“ olyan messze vannak a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Sőt, ahogy egyik hazai hetilap megírta, egy kis aprópénzért bárkiről hajlandó eskü alatt vallani, hogy vele együtt dolgozott a Hungarista Mozgalomban, mert manapság így dívik lejáratni valakit, ha valódi érvek hiányoznak az illető befeketítéséhez. S ahogy a példa mutatja, így akár még a Likud-testvér, szabadkőműves Orbán Viktorból vagy az egykori villaépítő-miniszter Torgyán Józsefből is pillanatok alatt meggyőződéses hungarista lehet. Néhány éve egy Bartus László nevű, magát szintén leleplezőnek feltüntető személy elmezavarában már odáig vetemedett, hogy egy majd 400 oldalas könyvben foglalta össze „Jobb magyarok” cím alatt a Szemenyei által megálmodott történeteket, amit magánkiadásban kínált a hülyeségre áhítozó olvasók részére.

Mivel primitívségével nem tudott különösebb elismerést kiváltani, Szemenyei 2003-ban fejébe vette, hogy nyilvánosság elé tárja Wass Albert „nyilas múltját”. Égbekiáltó hülyeségeit olyan lapok közölték szenzációként annak idején, mint a Népszabadság és a Hetek, sőt később még az Élet és Irodalom is helyt adott agyszüleményeinek.

Aztán hirtelen csönd lett körülötte. Valószínű, hogy az említett lapok szerkesztői is belátták időközben: ekkora és ilyen primitív hazugságokat talán jobb lesz a jövőben nem publikálni.

Azt már megszoktuk, hogy a hazudozás, hamisítás a liberálbolsevista újságírás kelléktárának egy fontos része, de őszintén szólva, még a tősgyökeres kommunista hazudozók is mindig vigyáztak arra, hogy egy bizonyos határt azért ne lépjenek át, mert ettől már csak egy lépés választ el a nevetségessé válástól. Még a hivatásos hazudozóknak is régi, íratlan szabálya: hazudni úgy kell, hogy ne jöjjenek rá.

De hát kit érdekel ez mostanában?

A történetnek ugyanis még nincs vége, mivel 2007 áprilisában a fentebb említett A7 nevű romániai hírportál újra világgá kürtölte Szemenyei-Kiss Tamás felmelegített mocskolódásait, méghozzá egy háromrészes tanulmánynak feltüntetve, és azzal a hangzatos címmel, hogy: KI MENTI MEG WASS ALBERT LELKÉT?

Wass Albert lelkét nem szükséges megmenteni, ellenben már nagyon ideje volna, ha valaki Szemenyeitől megszabadítana bennünket. Nem kevesebbet állít ugyanis minden bizonyíték bemutatása nélkül, mint hogy Wass Albert egyrészt nyilas háborús bűnös volt, aki tömeggyilkosságokban is részt vett, majd nyugatra kerülve a hungarista emigráció kiemelkedő alakjaként hirdette tovább Szálasi eszméit, többek között a Szemenyei által vezetett (valójában nem is létező) „Hungarista Mozgalom Hírszolgálata“ nevű szervezetben, ahol – mit ad Isten – a nagy írónak maga Szemenyei volt a „főnöke“. Talán nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, nagyon ritkán volt csak rá példa, hogy egy írás majdnem minden sora valótlanságokat, helyenként pedig már szinte fájó hülyeségeket tálaljon az olvasó elé, méghozzá történelmi tényként. Ennek ellenére lehozták az említett lapok.

Wass Albert életútjának ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy sem nyilas nem volt, sem pedig a hungarista emigrációhoz nem tartozott. Még akkor sem, ha ezen emigráció néhány képviselőjével kapcsolatban állt, vagy cikkeit a hungarista emigráns lapok is közölték. Ettől függetlenül meggyőződéses antibolsevista volt, aki a nemzeti gondolat elkötelezett harcosának számított és egész életén keresztül a trianoni országcsonkítás ellen küzdött.

Bár, őszintén szólva, bennünket természetesen cseppet sem zavarna, ha történetesen mondjuk Wass Albert is hungarista lett volna, hisz a hungarista Alföldi Géza vagy Fiala Ferenc miatt sincs okunk szégyenkezni. Sőt, kimondottan büszkék vagyunk rájuk. Wass Albert esetében azonban maradjunk csak a történelmi tényeknél.

Mert mi a fő baj egyáltalán Wass Alberttel? Egyszerű a válasz. Wass Albert mára fogalommá vált a magyar olvasóközönség szemében, úgy az anyaországban, mint Erdélyben. Egyesek szerint jelenleg a Biblia után könyvei a legolvasottabbak. Ezt a tényt pedig nem egyszerű lenyelnie a judeobolsevista szellemiségű országrontó siserehadnak, főleg abban a tudatban, hogy a Nobel-díjas üdvöskéjük könyvére még akkor sem kíváncsiak az olvasók, ha ingyen osztogatják. Ezért aztán minden megengedett, csakhogy valamiképpen lejárassák a nemzethű magyarság egyik kedvencét.

Mert ugye ők is nagyon jól tudják, hogy ebből az egész handabandázásból, ami Wass Albert körül már évek óta folyik, egy szó sem igaz, de hagyják, sőt segédkezet nyújtanak ahhoz, hogy a hülyeségnek ez a Szemenyei által írásba foglalt ámokfutása tovább folytatódhasson. Ha ugyanis lenne arra bármilyen csekély bizonyíték, hogy Wass Albert valóban nyilas, sőt tömeggyilkos volt, már réges-régen azt fújná reggeltől estig az összes sajtóterrorista.

Szemenyei leleplezéseinek ismeretében úgy gondoltam, hogy az életben már nem nagyon érhet több meglepetés, de be kell vallanom: tévedtem. Tévedtem, mert nem számoltam azzal, hogy az esztelen hazudozás felső határán túl van még valami, amit talán egyszerűen hülyeségnek nevezhetnénk, de esetünkben ezt kénytelenek leszünk hatványozni. Főleg nem számoltam azzal, hogy létezik olyan magára valamit is adó „történész”, aki ezt a határt nemhogy átlépi, hanem az elmegyógyászat kategóriájába emeli.

Mert, mintha a hülyeség futótűzként terjedne, nemrégen színre lépett egy Nagy László nevű „történész”, aki mellékesen még egyetemi tanár is (sőt egy Antifasiszta Liga nevű fantomszervezet elnöke!), és Szemenyei „leleplezéseit“ alapul felhasználva, 30 oldalas „komoly tanulmányt” publikált Wass Albert nyilas, sőt náci múltjával kapcsolatban. (www.gondolkodjunkegyutt.hu) (A Szemenyei újdonsült haverjának és tettestársának számító zsidó-buzi Nagy Lacika „történész “ és egyben a Magyar Antifasiszta Liga elnöke addig szerepelgetett az Echo TV-ben, míg többen is felismerték és beazonosították,  hogy néhány évvel ezelőtt még a Bácsfi Diána nevével fémjelzett „neonyilas csoport“ aktivistájaként éjszakánként Szálasi-plakátokat ragasztgatott Budapest utcáin. Most persze ő a legnagyobb antifasiszták egyike. Nagy Lászlót az Echo TV egyik adásában vele együtt szereplő Schuster Lóránt szembesítette Bácsfi-féle múltjával, amire Nagy azzal védekezett, hogy szerelmes volt a zsíros hajú, hónaljszagú zsidó Bácsfiba. Mindenesetre a leleplezés hatására lemondott az Antifasiszta Liga (na ez megint egy közpénzzel telepumpált egyszemélyes fantomszervezet)  elnöki posztjáról. Természetesen ettől függetlenül azóta is tovább gyalázkodik. – a szerk)

Hogy mindenki tisztán lásson, szükségesnek látom idézni a „történész úr” WASS ALBERT ÉS A HUNGARIZMUS c. „tanulmányának” néhány valóban szenzációs megállapítását, rövid kommentárral érzékeltetve, hogy mi mindent le lehet írni mostanában anélkül, hogy a szerzőre legalább a plafon rászakadna.

“Wass Albert nyilas volt. A németbarát és antiszemita író a hungarista puccstól kezdve halála napjáig nyíltan Szálasi Ferenc eszméjét hirdette.”

Írja ezt annak ellenére, hogy Wass Albert mindenki által hozzáférhető életművéből egyetlen egy cikket sem tud felmutatni, ami ezt bizonyítaná.

“Wass Albert kapcsolata a nemzeti-szocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló is volt, céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött.”

Történész úr! A mai világban az internet segítségével csupán 10 percbe kerülne megnézni, hogy az 1936-os olimpián kik vettek részt és, hogy kik nyertek valamilyen érmet. Elárulok egy nagy titkot: Wass Albert még nézőként sem volt ott. További kommentár felesleges.




“Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. Természetesen az író ismert hivatalos portréi között sehol sem közlik a képet, amely az Egyedül vagyunk harmadik, 1944. február 11.-i számában és Raffay Ernő - Takaró Mihály - Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt - Wass Albert igazsága c. könyvében reprint mellékletként megtalálható.”

Történész úr! Itt két eset lehetséges. Ön a hülyesége mellett még valószínűleg vak is, vagy pedig nem tudja, hogy mi az a „Hitler-bajusz“. Bár az is könnyen előfordulhat, hogy esetünkben mindkét feltételezés fedi a valóságot.

Mindenesetre ezúton köszönöm, hogy megtisztelt bennünket bámulatos és bombasztikus leleplező irományával, amelyben az egykori ÁVO precízségére emlékeztető szakértelemmel végre feltárta Wass Albert viselt dolgait. Le a kalappal! Ki hitte volna, hogy a népszerű író ennyi mindent el tudott idáig titkolni előlünk? Bár összeállítása majdnem tökéletes, engedje meg, hogy néhány még fel nem tárt részletre felhívjam szíves figyelmét, mert nagyon hasznos lenne számunkra, ha végre ezekben a témakörökben is tisztán látnánk:

    1. Mikor beszélte rá Wass Albert Hitlert, hogy most már ki kellene irtani a zsidókat?

    2. Hogyan jött rá Hitler, hogy Éva Braun megcsalta Wass Alberttel?

    3. Mettől meddig volt Wass Albert az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka?

Ahogy történész urat ismerjük, valószínű, hogy hamarosan ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Mert tanulmánya vége felé azért, ha röviden is, de elárulja, hogy hol rejtőzködik nagy tudásának minden forrása:

“Szemenyei a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak, de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. A perdöntő erejű dokumentumegyüttes, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, ezért nem kutatható, Szemenyei testvér személyiségi és állampolgári jogaira hivatkozva.“

Mi lesz, ha egyszer valóban nyilvánosságra kerülhetnek ezek a történelmi dokumentumok, amelyek értéke egyes becslések szerint ma már csak milliókban mérhető, és fontosságuk vetekszik Rudolf  Hess 2017-ig zárolt aktáival. Már most reszketünk a félelemtől és már most feltételezhető: ezeknek a dokumentumoknak az ismeretében legkevesebb, hogy át kell majd írni a XX. század történelmét.

A csúsztatásokkal, hazugságokkal és égbekiáltó hülyeségekkel bőségesen tarkított tanulmányt végül eképpen zárja le a nagy történész:

„Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett. Bízzunk abban, hogy a hazai nagy írók panteonjába azért nem kerül be...”

És itt van a kutya elásva! Egyszerűen nem tudják elviselni, hogy egy nemzeti elkötelezettségű magyar írónak ilyen sikere legyen az olvasók körében. Ahogy Nagy László is kénytelen elismerni, „több felmérés bebizonyította, könyveinek olvasottsága már-már a da Vinci-kódéval vetekszik”.

Őszintén szólva nem is tartottuk volna fontosnak foglalkozni a nyilvánvaló baromságokkal, ha nem azt tapasztalnánk, hogy egy bolond már nem is százat, hanem ezret csinál.

Ezért idézzünk egyet a történész úr tanulmányára érkezett véleményekből:

“Én az egyetemen Nagy László tanítványa vagyok. Be kell vallanom, korábban nagy Wass Albert-rajongó voltam, minden művét elolvastam. Emellett a hungarista és az antiszemita irodalom is mindennapos olvasmányom volt. Nem tagadom azt sem, milyen nagy antiszemita voltam, egyszóval utáltam a zsidókat. Először én is hitetlenkedtem, amikor Nagy László tartotta nekünk az első órát, de annyira hitelesen, tényekkel érvelt, hogy az óra végére odamentem hozzá és elmondtam neki, egy világ dőlt össze bennem és revideáltam a nézeteimet. Többi, szélsőjobboldali diáktársam is ugyanezt gondolja, bár volt akit csak a félév után sikerült meggyőznie. Minden-kinek azt üzenem, nézze meg a tényeket és az alapján mondjon véleményt.”

Kedves fiatal egyetemista barátom! Engedd meg, hogy egy rövid megjegyzést fűzzek véleményedhez. Megnyilatkozásodból egyértelműen kiderül, hogy te sem Wass Albert-rajongó, sem pedig hungarista vagy antiszemita nem voltál, hanem csak egyszerűen degenerált, és az is maradtál. Ezzel a felkészültséggel még sokra viheted a mai Magyarországon, és még történész professzor is könnyen lehet belőled.

„Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek” – írta Wass Albert még 1968-ban, Marschalkó Lajosról szóló nekrológjában. Néha már az az érzésünk, hogy az egész világ csak törpékből áll. Méghozzá kerti törpékből.

És ezek a szellemi törpék akarják lejáratni Wass Albertet?

Mert az együgyű törpe azt hiszi, hogy ha leértékeli az óriást, akkor ezzel ő válik nagyobbá. Ez a törpék szemlélete és ez a törpe szemlélet látszik eluralkodni a hazai közélet egésze fölött. Mára oda jutottunk, hogy egy magát természetesen irodalomtörténésznek is képzelő szellemi törpe különböző újságok hasábjain kijelenti: „Szerintem Wass Albert egy csapnivaló író volt.“ Egy másik törpe még hozzáteszi „Wass Albert magyar történelmünket illetően is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett”. Aztán egy névtelenség homályába rejtőzött harmadik törpe (vajon ki ő és hol van hazája?) humorosnak szánt ízléstelenséggel már így ír: „Mint tudjuk, Albert mester nyitott szívvel, értő kézzel és – bárha a zord idő múlásával egyre lanyhuló – érdeklődéssel közeledett a gyermekekhez is. Hiszen lélekben ő maga is romlatlan gyermek maradt haláláig – írni például sohasem tanult meg, mert a szavak papírra vetését a rá jellemző góbés somolygással csak afféle ‘zsidó huncutságnak’ vélte.”

Az óriást és a törpét könnyű megkülönböztetni egymástól. S ahogy egy törpéből soha nem lesz óriás, úgy, bár az óriás is lehajol néha a földre, mégsem lesz soha törpe belőle.

Dobszay Károly

Epilógus:

A fenti írás elkészülte után eltelt majd egy év távlatából vizsgálva kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a Szemenyei által gerjesztett hülyeség ámokfutása tovább folytatódik, és napjainkban már elképzelhetetlen szintre emelkedett. Ezt bizonyítja, hogy a RUBICON c. történelmi magazin ez évi első számában egy Kovács Zoltán nevű, valószínűleg pályát tévesztett „történész“ szintén a nagy leleplező által kitalált mesék alapján tárja – történelmi tényként – olvasói elé a nyilas emigráció történetét. Szemenyei pedig, attól eltekintve, hogy továbbra is háborítatlanul gyalázhatja és rágalmazhatja egyik legnagyobb írónk emlékét, felbátorodva az elmaradt retorzióktól, legújabban – hol máshol, mint a cionista „sófár média“ hírportálon – további „szenzációs leleplezéssel“ hozakodott elő, méghozzá az 1956-os emigráció egyik szellemi vezetőjének számító Tollas Tibor költő mocskolásával és rágalmazásával, akiből most hirtelen szintén „nyilas emigráns“ és természetesen „zsidókat korbácsoló háborús bűnös“ lett az alvilági zsidó zugsajtó hasábjain. De a tudatlanság mocsarában fuldokló  „nemzeti sajtó“ egyes díszpéldányának közreműködésével is. A Magyar Hírlap c. újdonsült „nemzeti“ (értsd: „Fidesz-szellemiségű“) napilap 2008. április 14-i számában Juhász László (a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztője) Tollas Tibor védelmében papírra vetett Vaktöltények c. cikkében többek között így fogalmaz:

„Az előzmények közé tartozik, hogy január elején a Sófár zsidó honlapon Szemenyei-Kiss Tamás, a nyugati Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának egykori (1994–1998) vezetője, a nyilasoktól kapott „terhelő adatokat“ felhasználva, A korbácsos költő című írásával támadást indított a halott író emléke ellen.“

Juhász László jobban tette volna, ha kicsit utánanéz vagy utánaolvas, hogy kitől származik egyáltalán ez a legújabb „leleplezés“. Ha máshol nem is, de pl. Dr. Tóth Tibor valódi történész nemrég megjelent könyvéből (A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete) egyértelműen megtudhatta volna, hogy Szemenyei-Kiss Tamás soha nem tartozott a nyugati hungarista emigrációhoz, továbbá, hogy nyugati „Hungarista Mozgalom Hírszolgálata“ nevű szervezet, amelynek Szemenyei lett volna 1994 és 1998 között a vezetője, a valóságban soha nem létezett, mivel ez csak korunk Háry Jánosának a fantáziájában létezik. Mindebből az is következik, hogy Szemenyei a nyilasoktól sem kaphatott semmiféle „terhelő adatokat“. A Tollas Tibor „nyilas és háborús bűnös“ múltjával kapcsolatos „leleplezései“ ugyanolyan égbekiáltó és gátlástalan hazugságokra alapulnak, mint Wass Albert esetében.

Ismerve Szemenyei-Kiss Tamás életútját, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő ugyanúgy nem volt soha hungarista, mint ahogy ma sem az a nagy antifasiszta zsidóbarát, akinek feltünteti magát. Egyszerűen egy pénzéhes, beteges hazudozó, aki alvilági módszerekkel próbál a zavarosban halászni, és a jellemtelen patkánymentalitás megtestesítőjeként,  álnevek (Jama King, Edit Rath stb., stb.) tömkelege mögül terjeszti a mindent elbíró világháló segítségével lejárató célzatú hazugságait, rágalmait.

Olyan korban élünk, hogy a demokrácia és szólásszabadság hamis leple alatt a végtelenségig lehet gyalázni valakit, ha az illető történetesen a magyar szellem elkötelezett harcosa. Évekig, sőt évtizedekig a legfantasztikusabb hazugságáradattal lehet a legkiválóbb magyarokat rágalmazni anélkül, hogy a hazugsággyár üzemeltetőit bárki felelősségre vonhatná.

De mi lesz, ha egyszer elfogy a türelem, és a tolvajnak végre keze véttetik, a hazugság bajnokainak pedig tövestől tépik ki majd a nyelvét? Az ezerszer meggyalázott halottaink nevében üzenjük a hazudozóknak, hamisítóknak és csatornatöltelékeknek, üzenjük a szemenyei-kisstamásoknak és nagylászlóknak, hogy vigyázzanak. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak, mert egyszer elfogy a türelmünk. És ez az idő már nincs olyan messze. (D. K.)

(Forrás: FRONT)

Kapcsolódó:

Olvasónk a patkány Szemenyei zsidó barátjáról és hamisításairól

Adalékok a patkány természetrajzához (címmel, telefonszámmal)

Szemenyei-Kiss Tamás nevű szélhámosról

Dokumentumok kerülnek elő Szemenyei kommunista, ügynök és tolvaj múltjáról