A nyári uborkaszezon árnyékában újabb kormányzati „sikertörténet” bukott meg, augusztus 1-től ugyanis 10 MÁV mellékvonalon szűnik meg a szolgáltatás, magyarul bezárják őket, egyáltalán nem lesz rajta közlekedés. A jelenség persze nem új keletű, ha esetleg emlékszik még valaki, a 2000-es évek második felében, baloldali kormányzás alatt rekordszámú vonalat szüntettek meg „költséghatékonyság és észszerűsítés” címszóval.

Mindez nem csak azért kellemetlen, mert így jóval lassabb lesz eljutni az érintett településekre (Tiszaújvárosba például 17, Komlóra 21 perccel kell majd többet utazni), de kellemetlen magának a kormánynak is, hiszen ismét saját maguknak mondtak ellent – sokadszorra. Orbán Viktor pár évvel ezelőtt még úgy utalt a kommunista vasútbezárásokra, mint egy rossz és kártékony jelenségre, de ha emlékezeteim nem csalnak, a 2010-es kampányban is támadták ezért a baloldalt, persze jogosan.

Az ilyen és ehhez hasonló kormányzati húzások azért is kiemelten fontosak (s ne feledjük őket, ha majd ismét választani kell a szavazóurnák magányában), mert ha eszmei téren kevesebb embert lehet „felébreszteni” azzal, hogy a Fidesz nem eléggé jobboldali, egy vonalbezárás már olyanokat is érint, akik nem foglalkoznak világnézetekkel. S ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy pont ők ostorozták a baloldalt ugyanez miatt, akkor még összetettebb képletet kapunk.

Persze végső soron ezt is – mint minden mást – sajnos az ország sínyli meg, a kormányzati sikerpropaganda mögött pedig komoly gazdasági krízis és egyre kétségbeejtőbb állapot bújik meg. A MÁV esetében az üzenet világos: nincs pénz – s talán akarat sem – arra, hogy a mellékvonalakat fenntartsák, a pályát gondozzák, személyzetet és megfelelő járműveket biztosítsanak. Noha bizonyos fővonalak terén a magyar vasút nem áll annyira rosszul, ezek a bezárások mindenképpen aggodalomra adnak okot.

A bezárások híre kisebb fideszes belháborút is eredményezett, amit ugyan nem kell túlbecsülni, de azért ismét világossá vált, hogy a NER-en belül sem rózsaszín álom minden. Képesek arra, hogy bírálják egymást, tehát a megingathatatlannak vélt gránittömb is meginoghat, így például Vitézy Dávid közlekedési szakember, volt közlekedésügyi államtitkár élesen bírálta utódját, Nagy Bálintot, aki minderre úgy reagált, hogy „Vitézynek megártott a meleg”, de Balassagyarmat fideszes polgármestere is nyíltan tiltakozott a vonalbezárások ellen, és levélben kérte Lázár Jánost, hogy változtassák meg döntésüket.

Nos igen, ez az a helyzet, amikor helyi, egyéni és országos érdekek keresztezik egymást, még a legerősebb rendszer sem tudja ezeket kiiktatni. Vitézy egyébként szokásához híven hazai viszonylatban merész ötlettel állt elő és az államszocialista időszakra is jellemző MÁV-féle egyeduralmat megszüntetendő, más cégekkel versenyeztetné meg azt, ami a vonalüzemeltetést illeti – természetesen egységes tarifa mellett. Érdekes ötlet, számos külföldi példát lehetne rá hozni.

Annyi azonban bizonyos, hogy a „Magyarország előre megy, nem hátra” szlogent egyre kevésbé érezzük valósnak – már ha valós volt valaha.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info