A 28. Pride-felvonulással, a „Szabadság Menetével” véget ért az egy hónapig tartó Budapest Pride, melyet nevéből adódóan idén is a fasiszta Magyarország fővárosában tarthattak meg az aberráltak. Igen, miközben 49 nagykövetség és különböző (kulturális) intézetek nyivákolnak egy közös nyilatkozatban, hogy szüntessék be Magyarországon az LMBTQ-szervezetek és személyek elleni diszkriminációt, idehaza már a 28. ilyen vonulást sikerült megtartani a magamutogatóknak, amely még világviszonylatban is az „élbolyba” tartozik.

Fogadunk? (fotó: Huszti István / Telex)

Igazán nem értem sem ezen országok nagykövetségeit, sem azokat az egyéneket, akik szerint Magyarországon elnyomják a „szexuális kisebbségeket”, hiszen lassan joggal érezzük úgy, hogy a nyugati helyzethez hasonlóan ők nyomnak el minket erőszakos nyomulásukkal, intoleráns viselkedésükkel, a normalitást veszélyeztető, aberrált és gusztustalan magatartásukkal. Az egy hónapig tartó LMBTQ-programsorozat záróakkordjaként múlt szombaton ismét tágra nyíltak a pokol kapui, hogy a gyűlöletes lények egy több mint 1000 éves ország szebb napokat látott fővárosát mocskolják be. Ezzel kapcsolatban rögzítettem pár észrevételt, amelyeket ezúttal is pontokba szedve vetettem virtuális papírra.

1. A Pride, azon túl, hogy beteg üzeneteket közvetít az egyelőre még többségi társadalom számára, más léptékekben mérve is káros, hiszen az amerikai liberális, demokrata kurzus egyik zászlóshajója lett Magyarországon. Ez nagyrészt az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének, David Pressmannak is köszönhető, aki nem csak ehhez a politikai kurzushoz tartozik, de ő maga is homoszexuális... és igen, abból a fajtából, amely lelkes Pride-harcos és „toleranciabajnok” is egyben. Így történhetett meg, hogy nem kizárólag csak ott volt a Pride-felvonuláson, de amerikai kerti partival zárta a Pride-hónapot, a ferencvárosi LMBTQ-pad másolatával fotózkodott stb.

Elég erős hátszele van tehát a magyarországi LMBTQ-mozgalomnak, de már maga a tény, hogy ilyeneket megcsinálhat valaki – aki ráadásul egy másik ország állampolgára –, eleve nevetségessé tesz minden feltételezést a hazai LMBTQ-személyek „elnyomásáról”.

2. A Fidesz soha nem fogja érdemben korlátozni a hazait lobbit, és a Pride-ot sem fogja betiltani. Egyrészt az előbbi pontban leírt külföldi nyomás miatt, másrészt politikailag sem éri meg nekik. Bőven elég, ha elhitetik a szavazóikkal, hogy ők is mennyire megvetik ezt az egészet, majd hoznak pár látszatintézkedést, aztán szevasz. Mióta van Fidesz-kormány, azóta van Pride-felvonulás is, mégis sorra nyerik a választásokat kétharmaddal, magyarul a szavazókat nem zökkenti ki ez az ellentmondás, érdemben nem veszítenek ikszeket. Akkor meg miért vesződnének ilyenekkel? Igazából néha már azt is totál feleslegesnek érzem, hogy századjára is leírjuk, milyen álságos politikát folytat (itt is) a Fidesz, úgysem változik pusztán emiatt semmi, mi meg úgyis tisztában vagyunk vele.

Mellesleg mintha kissé a kormány is felült volna a szivárványos vonatra. Gondolom, nem véletlenül tűzték éppen most napirendre, hogy Szájer József visszatérhetne a „pályára”, de ugyanitt a baloldalnak is megvolt a hasznos hülyéje Hodász András személyében, aki szintén nem a furcsa véletlen miatt időzítette a coming out-ját mostanra.

3. Persze azért mi kitartóan írunk erről az álságos kormánypárti politikáról – ez a dolgunk – de mi a helyzet az utcai ellenállással, van-e értelme kimenni tiltakozni a felvonulás napján, ráadásul 40 fokos hőségben? Hát, igazából igen is, meg nem is. Egyrészt szükségük van a normalitáspártiaknak arra, hogy lássák, véleményükkel nincsenek egyedül, és vannak, akik ezt nyilvánosan ki is fejezik, másrészt ettől sem fog változni semmi, sőt, igazából az a büdös nagy helyzet, hogy évről évre többen vannak a Pride-felvonuláson. Ha az utcai tiltakozással bármi megváltoztatható lenne, akkor ezek a változások már elindultak volna, lévén amióta van Pride, vannak ellentüntetések is. Persze, főleg az elsőként említett ok miatt erre szükség van, de önmagában ez nem sok dolgon változtat, ha magát a lobbi terjeszkedését nézzük.

"Eljövünk a gyerekeitekért..." (fotó: Mátrai Dávid/Mandiner)

4. Végül pedig említettem, hogy egyre többen vannak a felvonuláson – ráadásul egy markáns részük fiatal lány –, azonban ez még nem jelenti azt, hogy Magyarországhoz viszonyítva sokan lennének, legalábbis egyelőre, a többségi társadalom normalitáspárti. 13 „nemzeti év” eredménye viszont az is, hogy egyre többen támogatják hazánkban is az azonos neműek házasságát, amelyet én annak tudok be, hogy a felnövő, fiatalabb generációk már jobban az LMBTQ-lobbi hatásra alá kerültek, ez pedig – kár szépíteni – nagyrészt a kormány hibája. Ezen a ponton pedig hosszútávon magukkal is kitolnak, hiszen a fiatalok körében egyáltalán nem népszerűek, aki jobboldali, az inkább a Mi Hazánkra szavaz.

Nos, ennyi. Ha minden ebben a mederben halad tovább, akkor jövőre jöhet a 29. Pride-felvonulás és aztán így tovább hosszú évekig. A végét nehéz megjósolni, mert mindig találnak valakiket, akiket „fel kell szabadítani” a legtöbbször nem is létező elnyomás alól.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info