Elég cizelláltan sírja vissza a marxizmust a Qubit egyik nemrég megjelent tanulmánya, amely dióhéjban a társadalmi mobilitás aranykorának az államszocialista Magyarország békésebb évtizedeit nevezi meg még akkor is, ha gyakran hoztak "morálisan kétséges" döntéseket. Nem akarom a témát ebbe az irányba terelni, de képzeljük csak el, mekkora cirkusz lenne, ha a a holokauszt, vagy úgy általában a második világháború témakörében is hasonlóan fogalmaznának. Fránya kettős mérce.

Különben a modern világ párkapcsolatainak (legyen szó házasságról, vagy nem házasságról) egy jelentős része tényleg ezer sebből vérzik, de, hogy ennek a társadalmi mobilitás vélt vagy valós hiánya lenne az első számú eredője, azért erősen kétséges.

Illusztráció: Depositphoto

Az egy főre eső házasságok számában bezzeg messze verjük az EU-s átlagot – nem így életminőség és vagyoni helyzet szempontjából –, és ez az eredmény szinte 100%-ban annak köszönhető, hogy a friss, fiatal házasok olyan kedvezményeket kapnak Magyarországon, mint egyik másik réteg sem. Ezek hatékonysága messze elmaradt a várttól, de, hogy a házasságok számát megemelte, kétségtelen.

Azt még a Qubit-tanulmány is elismeri – egy másik tanulmányra támaszkodva –, hogy a házasságnak számtalan áldásos hatása és előnye van, ugyanakkor tényleg érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy akkor is így van-e, ha azok bizonyos anyagi előnyök miatt köttetnek. Erre hazai viszonylatban választ az idő ad majd, habár ahogy a félig-meddig poénos mondás tartja, egy házasságot a valódi szerelmen kívül a közös hitel tudja még összekötni, összetartani.

A tanulmány fő mondanivalója azonban a társadalmi mobilitás – pontosabban annak hiánya – köré fonódik, itt pedig felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán probléma-e, ha nem azonos társadalmi csoportokból köttetnek több házasságot. A hipotézis szerint Magyarország egyre inkább hasonlít a 19. századi Angliára házasságkötés szempontjából (a hasonlat a korszak arisztokratikus jellegéből fakad), ami bizonyos mértékig igaz, de nem csak a házasságokra, hanem sok más egyéb aspektusra is. Mivel Magyarországon a középosztályt módszeresen, kéz a kézben verte szét a baloldal és a NER, a társadalmi tagozódás erről a súlypontról az ún. "arisztokrácia" irányába tolódott, értsd: az egykori középosztály markáns része lecsúszott, kisebb része "szintet lépett" és felemelkedett. Ezek a rétegek aztán becsontosodnak, de az, hogy valaki lecsúszott középosztálybeli lesz, nem jelenti azt, hogy "alulra" akar házasodni, magyarul hozzá hasonló, esetleg jobb módú párt igyekszik találni magának, hasonló érdeklődési körrel, élettörténettel. Ez igaz a többi rétegre is. Ösztönszerűen a saját berkein belül fog körbenézni és az a legdurvább, hogy ez még a mai állapotok mellett is így van, ahol az egyes társkereső alkalmazások a szó szoros értelmében kinyitották a világot.

Persze bárminek a hiányát, vagy jelenlétét számonkérni abszolút magánjellegű, privát platformokon – a párkapcsolat is ilyen – eleve ingoványos talaj. Talán ma már sokan naivitásnak tartják – sajnos – de jelen sorok írójának meggyőződése, hogy igazán ideális esetben sem társadalmi mobilitást, sem egyéb dolgot nem lehetne számonkérni házasságkötésen, mert az a szerelemről, pozitív értékrendről és a valódi szeretetről kell(ene) hogy szóljon. Egyébként ha ezt az utat követnénk, magasabb lenne a társadalmi mobilitás mértéke is, azonban nem mesterséges, hanem természetes módon.

Mellesleg legyen szó akármilyen rendszerről, elit mindig lesz. Ha diplomás csak diplomással házasodik, az sem jelenti azt, hogy az elitbe kerülnek, kiváltképp igaz ez a NER világára, ahol egyáltalán nem az iskolai végzettség a kulcs ahhoz, hogy felülre kerülj. Ráadásul, ha csak a diplomásokat nézzük, túl sokan vannak ahhoz, hogy elitet képezzenek, hiszen minőségtől teljesen függetlenül a mindenkori elit egyik ismérve az, hogy kevesen vannak (azt persze fontos kihangsúlyozni, hogy az "elit" megnevezés egyáltalán nem takar valódi módon kiérdemelt, vagy kiemelt státuszt és ez nem csak Magyarországra, de az egész világra igaz). Önmagában tehát pusztán a társadalmi mobilitás növekedésétől nem lenne szebb a világ, az emberi minőség és az emberi értékek helyreállítása ad kulcsot a jelenlegi kiüresedett, lelketlen társadalom átalakítására, jobbítására. Ezt pedig nyilvánvalóan nem a marxizmus fogja elhozni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info