A második világháború egyik utolsó felvonásában „Tavaszi ébredés” néven indítottak ellentámadást a német-magyar csapatok. Az 1945 tavaszára datálható hadművelet célja a Dunántúl felszabadítása, illetőleg a még német-magyar kézen lévő dunántúli olajmezők védelme volt. A szűkös lehetőségekhez képest egyébként sikeres ellentámadás nyomán kemény harcok dúltak a térségben, így Fejér vármegyében is. Az elesettek emlékét – mindkét oldalon – emlékművek sokasága őrzi, ezek közül is kiemelkedik (pontosabban már csak kiemelkedett) a dégi Festetics-parkban található Waffen-SS emlékmű, amely pontosan ugyanaz (volt), amit a neve is jelöl, vagyis egy emlékmű, amely az jelképek alapján két hadosztálynak, nevezetesen az 1.-nek, tehát a Leibstandarte-nek és a 12.-nek, vagyis a Hitlerjugendnek állít emléket. Ezzel párhuzamosan – ha emlékeim nem csalnak - a szovjet elesettek számára is készült emlékmű a településen, és mivel katonákról beszélünk, ezzel ebben a formában nincs is baj, amennyiben az nem a magyar nép számára keserű szovjet érát dicsőíti.

Így nézett ki valaha az Európában nem egyedülálló, de mindenképpen különleges emlékmű (forrás: kozterkep.hu/szoborlap.hu)

Persze ez a kiegyensúlyozottság, amely manapság amúgy is ritka, mint a fehér holló, Dégen sem tartott örökké. Noha már az is kisebb csoda, hogy az „Ihre Ehre hiess Treue” feliratú emlékmű – ahol egyébként 2019-ben nekem is volt szerencsém megemlékezni egy azóta sajnos már elhunyt SS-veterán társaságában – 1991 óta háborítatlanul állt, 2023-ban olyan csendesen lett „nácítlanítva” (ráadásul egy elképesztően jellegtelen átformálással), hogy lényegében sehol nem született belőle hosszasabb beszámoló, meg úgy általában rövid sem.

Nem elég, hogy "nácítlanították", de még fájóan jellegtelen is lett az új emlékmű

A mindkét fél haditetteire emlékező letisztultságnak tehát vége, mindez x év "jobboldali, keresztény, konzervatív" kormányzás után (ezt a jobboldali jelzőt amúgy kezdi annyira lejáratni és elhasználni a Fidesz, hogy lassan ciki lesz használni). Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vörös posztó nem a németekre való emlékezés, hanem konkrétan a Waffen-SS-re, ami azért igazságtalan, mert elit alakulatként az utolsó töltényig harcoltak a bolsevizmus ellen. Ők miért nem érdemelnek saját emlékművet, ha mindenki más igen?

Amíg tehát Magyarország valódi urai simán kiiktathatnak egy nekik nem tetsző emlékművet, más a helyzet a szintén Fejér vármegyei Csákberényben. Itt ugyanis a magyar állam közreműködése nélkül felavattak egy korábban (2012-ben) már elbontott, ám most felújított szovjet háborús emlékművet. Az orosz követség katonai ügyekkel foglalkozó főosztálya nem igazán finomkodott. Az emlékmű még csak véletlenül sem a "szimpla" orosz, hanem a szovjet időket idézi, és tekintve, hogy az akciót önállóan végezték, talán nem túlzás provokációt sejteni a háttérben. Utóbbi egyébként legalább annyira csendben történt, mint a dégi "nácítlanítás". Először nem is magyarországi médiumok, hanem az orosz TASZSZ hírügynökség és a belarusz Nexta hozott le képet, beszámolót az eseményről.

Ilyet bezzeg lehet (fotó: Nexta/Twitter)

Nincsenek illúzióim. Abban az országban, ahol simán meg lehet gyalázni egy Waffen-SS-emlékművet, ott biztosan nem fognak szólni azért, mert közben egy idegen hatalom szovjetet avat 2023-ban. Bármiféle ellenállás már csak a magyar kormány hintapolitikája miatt sem képzelhető el, úgyhogy sokadjára, de egészen biztosan nem utoljára pusztán egyetlen megállapítás marad számunkra: a történelmet a győztesek írják.

Ábrahám Barnabás - Kuruc.info