Kultúrharcot többféle módon is lehet, valamint kell vívni, és egyáltalán nem árt, ha van hozzá egy (vagy több) könyvesboltod, könyvkiadó céged. Kisebb merítésben ez azt jelenti, hogy akár személyesen is rendelkezhetsz vele, milyen (hiánypótló) műveket szeretnél kiadni (lásd pl. Gede Testvérek, habár itt már csak nagyon ritkán találkozhatunk új kiadványokkal, amely hatalmas veszteség), nagyobb tételben pedig – mondjuk egy bolthálózat esetén – már pusztán azzal befolyásolhatod a közízlést és a kultúrharcot, milyen könyveket akarsz forgalmazni, s ha már forgalmazod, milyen mértékben (kirakatba, jól látható kiemelt helyre rakod, vagy elsüllyeszted egy közepesen semmibe vett polc legmélyére, ahol még a legelszántabb őrültek sem találják meg). Pusztán az eladási számokkal és ezekkel a „trükkökkel” is komoly eredményeket lehet elérni.

Fotó: Mohos Márton / 24

Egy-két üdítő kivételtől eltekintve a magyar jobboldali Kulturkampf, és így könyvkiadás sem áll túl fényesen, habár azért az utóbbi időben történt pár üdítő előrelépés, pl. a Kárpátia Stúdió jóvoltából. Ehhez hozzákívánkozik az is, hogy „a magyar keveset olvas”, de egyrészt most nem akarom elvinni a témát ebbe az irányba, másrészt ez globális tünet, harmadrészt pedig valahol érthető is ebben a túlzottan rohanó világban.

A NER egyik zászlóshajója, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány a hét folyamán szinte teljes tulajdonosa lett a Libri bolthálózatnak, komoly kontrollt szerezve ezzel a hazai könyvforgalmazáson. Neve ellenére ez a NER-csinovnyikképző meglehetősen távol áll I. Mátyás felfogásától, hiszen pontosan azt a nyugati típusú, filoszemita neokonzervatív jobboldali gondolkodást testesíti és honosítja meg, amely meglehetősen idegen a szó eredeti értelmében vett „jobboldaltól”.

Annak rendje és módja szerint a hazai liberális „értelmiség” rögtön krokodilkönnyeket hullajtott az újabb „elesett bástya” miatt, vagy toleranciájuk dicsfényében deklarálták, hogy többé nem vásárolnak a Libriben és csatolt részein, esetleg nem adatják ki műveiket a céggel. (Micsoda „veszteség” lenne, ha lemaradna a világ róluk...) Utóbbi igazából a kutyát nem érdekli, az viszont igen, hogy jár-e egyáltalán bármiféle változással az MCC hódítása, vagy marad minden a régiben. A válasz egyik esetben sem ad okot különösebb bizakodásra.

Ismerve a Fidesz politikai húzásait, könnyen és nyugodt lelkiismerettel mondhatnánk, hogy a Libri felvásárlása nem jár majd korszakalkotó változással, és ez a magyar kultúrharc szempontjából minden bizonnyal így is van. A most háborgó „mértékadó entellektüelek” továbbra is nyugodt szívvel vásárolhatnak ott, bizonyára lesz az ízlésüknek megfelelő választék, sőt, eztán is ki tudják majd adni szellemi termékeiket a Librin keresztül, ha elcsitult a hisztike. A status quo tehát nem borul fel, ahhoz gyáva ez a rendszer, de azért azt sem mondhatjuk, hogy nem lesznek majd kisebb-nagyobb változások, amelyek persze nem az országot szándékoznak megváltani, pusztán a NER pozícióit erősíteni.

Ugyanis bizonyára előtérbe kerülnek majd egyrészt olyan külföldi szerzők, akik az MCC világnézeti atmoszférájába beleillenek, másrészt helyzetbe hoznak majd „hazai feltörekvőket”, akiknek műveit „meglepő módon” kiemelt szinten fogják majd kezelni, kiadni, forgalmazni.

Aki tehát ebben a nyári melegben azon izzadt, hogy most mi lesz, azt megnyugtatom: a mi szempontunkból semmi. Maximum egy kicsit több szalonjobboldali celebokoskodást látunk majd a liberális termékek helyett, nekünk pedig továbbra is éberen kell majd keresgélni a polcok között. Ne legyen igazam, de mindenki döntse el, hogy ez számára jelent-e valamit.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info