A Samantha Power nevével fémjelzett USAID magyarországi látogatásáról már részletesen beszámoltam februárban, a publicisztikában pedig megemlítettem azt is, hogy hazánk nem szűz terep a szervezet számára, hiszen a '90-es évek során, a rendszerváltoztatást követően is tevékenykedtek nálunk. Adja magát a helyzet, hogy bepillantást végezzünk ebbe az időszakba, főleg, hogy konkrétan a szervezet saját maga foglalta össze, miként végezték a munkájukat Magyarországon, milyen dolgokon változtattak időközben, és végül milyen sikereket értek el. Az azóta eltelt negyed évszázad trendváltozásai is megfigyelhetőek a '90-es évekbeli USAID-en és a mostanin, ahogy a hangsúlyt is máshová helyezték akkoriban. Ez persze betudható annak is, hogy a rendszerváltoztatás után más jellegű feladat várta őket itt, de persze még ebben az olvasatban sem feledkeztek meg a „romák hátrányos megkülönböztetésének problematikájáról”, azt viszont öröm látni, hogy LMBTQ-ügyek a mai értelemben még Nyugaton sem léteztek akkor, így az kimarad a repertoárból. Az alábbiakban az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének honlapján található két írás alapján foglaljuk össze, hogy is nézett ki az USAID tevékenysége a ’90-es évek Magyarországán.

Kép forrása: seeklogo.com

A Szovjetunió széthullása után kézenfekvő volt, hogy Amerika ismét visszatérjen a térségbe, és a szovjet elnyomás helyébe egy merőben más jellegű gyakorlatot állítson, amely sajnos szintén nem a térség országainak szuverenitását segítette elő. A Magyarországnak nyújtott támogatást is a Támogatás a Kelet-európai Demokráciának (SEED) című törvény alá tartozott, amelyet 1989-ben hoztak tető alá „gyors válaszként a Közép- és Kelet-Európában kialakult helyzetre”. A kezdeti gyorssegélyek után 1991-ben nyitotta meg az USAID a magyarországi irodáját (addig Washingtonból irányították a folyamatokat), innen datálható a tényleges tevékenységük is. Az első magyarországi országstratégiát 1993-ban készítették el, 1995-ben bevezették az országos finanszírozási előirányzatokat.

Az itt található írás részletesen elemzi Magyarország helyzetét a szovjet blokk összeomlása után. Megjegyzik, hogy hiába a közös múlt, a térség országai történelmi, nyelvi és kulturális szinten is elkülönülnek, így az egyes modellek vagy tevékenységek sikeres átültetése csak egy bizonyos pontig érvényes. Ennél sokkalta fontosabb egy fenntartható fejlődési stratégia kidolgozása (nyilván országokra lebontva), és egy, a reformokra nyitott (politikai) réteg kitermelése (itt nem tesznek különbséget pártok között, sőt, az ellenzéket is meg akarták szólítani, akik jelen esetben a posztkommunisták és liberálisok voltak, majd később a nem létező jobboldal).

A ’90-es évek bűvös szava az USAID-nél is a privatizáció volt, de a saját beszámolójuk alapján többször váltottak stratégiát a kicsivel több mint tíz év alatt. A Támogatás Magyarország összefoglalója szerint az USAID több mint 240 millió dollár közvetlen támogatást nyújtott Magyarországnak 1991 és 1998 között. Ezek a támogatások három fő területre irányultak, idézve az írásból:

1. Gazdaságot átstrukturáló programok a privatizáció, a pénzügyi szektor reformja és az energiahatékonyság növelése terén,

2. A demokratikus kormányzást elősegítő programok, amelyek célja a demokratikus intézmények megteremtése, egy aktívabb és fogékonyabb társadalom támogatása, és a helyi önkormányzatok támogatása abban, hogy hatékonyabbak, átláthatóbbak legyenek és fogékonyabbak az állampolgárok szükségleteinek kielégítésére, valamint

3. Életminőséget javító programok, amelyek a hátrányos helyzetű csoportokat célozták meg foglalkoztatási, lakhatási és egészségügyi programokon keresztül.

A 3-as pontot gondolom nem kell magyarázni, kiknek a felzárkóztatására irányult, az 1. pedig az államszocializmus utáni gazdasági átalakulást sürgette, jól tudjuk, mennyire el is lett tolva ez az átrendeződés, ahol csak még inkább növelték a vagyoni különbségeket (ez természetesen nem, vagy nemcsak az USAID hibája, hanem elsősorban az Antall-kormányé). A 2. pont a „demokratizálódás” elősegítését tűzte ki célnak éppúgy az intézmények átalakítása, mint a társadalom nevelése révén. A ’90-es évek USAID programjában fontos szerepet kapnak az önkormányzatok is, de őszintén ez nem nagyon derül ki a szövegből, hogy miért, de erről majd mindjárt.

A „demokratikus kormányzás”, az „életminőség” és a „gazdasági stabilitás” szintén hívószónak bizonyultak, 1994-ben ennek szellemében váltottak stratégiát. A demokrácia és a kormány maradt fókuszban, de megszűnt a parlamentnek és a választási folyamatoknak nyújtott közvetlen segítségnyújtás, vagyis a „demokratizálás”. E helyett az önkormányzatokra fókuszáltak. Miért?

Ekkortájt erősítették meg a média és a „civil szervezetek” támogatását is, miközben folytatódott a privatizáció, kiemelt figyelmet fordítottak a bankszektorra és meglepő módon a kis- és középvállalkozásokra (kkv). Az én értelmezésem szerint – mivel ezek egy időben történtek – a USAID fejesei úgy gondolhatták, hogy az önkormányzatokon keresztül jobban megközelíthetőek ezek a szektorok, főleg a kkv-k és a civil szervezetek. Az önkormányzatiság felé fordulás nem mellesleg „éppen egybe esett” azzal is, hogy az 1994-es önkormányzati választáson megmutatkozott a szalonjobboldal impotenciája és az elmaradt rendszerváltás is: az MSZP fölényesen nyert, az összes megyei listán az élen végeztek, ekkor az MDF már alsó-középpárttá silányodott – önkormányzati szinten legalábbis.

1996-ban ismét stratégiai felülvizsgálatra került sor, ekkor a „demokratizált társadalom” mellett megjelenik a piacorientált gazdaság integrálása a nyugati kulcsfontosságú rendszerekbe és intézményekbe. 1997-ben lezárási tervet dolgoztak ki, majd 1999-ben távoztak az országból.

Hogy miért zártak be, egyértelmű. Teljesítették azokat a feladatokat, amelyek azt a célkitűzést szolgálták, hogy a szovjet iga után a nemzeti szuverenitás helyett kritika nélkül atlanti függésbe kerüljenek a közép-európai államok. Nem hiába, hogy a hosszabb leírás IV. pontjánál, vagyis a Tanulságoknál külön fül alatt szerepel a „demokrácia és kormányzás”, de a privatizáció is. Utóbbinál egyébként meglepően őszintén fogalmaztak, mi is az ideális. Így például:

2. A piacgazdaságba nyereségesen integrálható cégeket kell először privatizálni. Először végezze el az egyszerű privatizációt (azaz olyan nagy értékű eszközökkel rendelkező vállalatokat, amelyek jó árakat vonzanak azoktól a befektetőktől, akik valószínűleg tovább fektetnek be az eszközbe), hogy tapasztalatot szerezzenek.

Vagy éppen:

4. A privatizációt úgy kell megszervezni, hogy a vállalatok olyan tulajdonosok és vezetők kezében legyenek, akiknek megvan az akarata és az erőforrások ahhoz, hogy sikeresek legyenek a szabad piacgazdaságban.

De egy másik helyen dicsekedtek azzal is, ahogy a USAID kulcsszerepet játszott Magyarország energiaszektorának gyors és eredményes privatizációjában úgy, hogy létrehoztak egy olyan tartós szabályozási környezetet, amely idevonzotta a külföldi befektetőket.

Mindemellett azonban a már említett kkv-k is kiemelt szerepet kaptak, habár az összegzésnél megjegyezték, hogy erre nagyobb hangsúlyt is fektethettek volna. Ebben a kritikus szektorban elsősorban a verseny felélesztését és a magánszektor általános fejlődését látták akár gazdasági, vagy éppen munkahelyteremtési szempontból. Ebben egyébként igazuk volt, furcsa, hogy a jelenben pont a Fidesz az, amely kinyírni igyekszik ezt az ágazatot, akár nyugati vagy éppen keleti nyomásra.

Összességében kimondhatjuk, hogy bár az USAID-del is nagyot fordult a világ, természetesen a ’90-es években sem a jó szándékú amerikai nagybácsi képében tetszelegtek A korszellem szerinti feladat a Szovjetunió összeomlása utáni űr betöltése volt úgy, hogy az egykori tagállamok még véletlenül se léphessenek önálló, európai útra. Mindez azt jelenti, hogy a cél akkor sem volt más, mint Európa gyengítése és a keleti nagy pólus visszaszorulása után beletaszítani azt a másikba, az atlantiba. Ehhez bizonyos eszközök, mind pl. az LMBTQ-lobbi vagy a közösségi média még nem voltak elérhetőek, így az USAID-hez hasonló lobbiszervezetek azóta csak még erősebbek és befolyásosabbak lettek.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info