Pontosan 200 évvel ezelőtt született Madách Imre, aki Az ember tragédiája című művével örökre beírta magát a halhatatlan magyar szerzők hősi csarnokába. Mielőtt pár gondolat erejéig megemlékeznénk erről a kiváló drámáról, lássuk Madách életéből néhány fontosabb sarokpontot, állomást.

Madách nemesi családba született Alsósztregován, élete jelentős részét itt is töltötte. Korának értelmiségi elitjéhez tartozott, hat nyelven beszélt, de irodalmi tudása is rendkívül széles körű volt. 1837 őszén került a Pesti Egyetemre, itt bölcsészetet, majd jogot hallgatott. 1841 decemberében kapta meg ügyvédi képesítését, majd hazatérve Nógrád vármegyébe először aljegyző, majd 1844-től táblabíró lett. Ezekben az években is írt már számos lírai művet, elbeszélést, vagy drámát, 1845 júliusában pedig feleségül vette Fráter Pál nógrádi alispán unokahúgát, Fráter Erzsébetet. A forradalom kitörésééig aktív közéleti szereplő volt, irodalmi szinten ekkor nem alkotott.

Madách Imre Morelli Gusztáv fametszetén (forrás: Wikipédia)

Madách az 1848-49-es forradalom- és szabadságharcból is kivette a részét, főleg a közigazgatást szervezte, egészségi állapota miatt katonáskodni nem tudott. Nővérét, Madách Máriát 1849 augusztusában román parasztok brutális módon meggyilkolták. 1852-ben egy év börtönt kapott szabadságharcosok rejtegetéséért. A börtönből 1853 májusában távozhatott, azonban haza csak ez év augusztusában térhetett. Az amúgy is betegeskedő Madáchnak ezen időszak alatt – neje hűtlensége miatt – házassága is tönkrement, ami váláshoz vezetett. A családi tortúra természetesen megviselte az írót is. Bánatában sokat írt, alkotott, 1856 és 1857 között írta meg Az ember tragédiájának második változatát (az elsőt még a börtönben írta Lucifer címmel). Visszatért a közéletbe is, a nógrádi gazdasági egylet alapítója, ideiglenes választmányi tagja, majd később alelnöke lett.

1861 januárjában Nógrád megyei választmányi tag, a közgyűlés ekkor tiltakozik az októberi diploma ellen is, a politikai helyzet forrósodik. Márciusban Politikai hitvallomás címmel politikai röplapot jelentet meg, 20-án a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjének választják, a Határozati Párt híveként működött.

Január hónap nemcsak Madách születése szempontjából fontos, de ekkor, 1862. január 12-én készült el meghatározó művének, Az ember tragédiájának végső változata, első kiadása is. A művet kiadás előtt maga Arany János is olvasta, miután Madách kikérte a véleményét. Arany nagy lelkesedéssel fogadta a drámát, ahogy a Kisfaludy Társaság is, amely tagjává is választotta Madáchot.

Az ember tragédiájának 1898-as festett, aranyozott díszkiadása az Athenaeum kiadó jóvoltából. A kötetet Zichy Mihály 20 darab rézfénymetszettel készült képe díszíti

Noha mind politikailag, mind irodalmi szempontból aktív volt, betegsége elhatalmasodott rajta. 1864. október 5-én hunyt el szívelégtelenségben, Alsósztregován, sajnálatos módon tragikusan fiatalon.

Végezetül szeretnék néhány gondolatot megosztani Az ember tragédiájával kapcsolatban, amely az egyik legkedvesebb és legfontosabb olvasmányom nemcsak magyar, de globális viszonylatban is.

Függetlenül attól, hogy Madách fő műve egy, a magyar történelem egy rendkívül nehéz és még a szokásosnál is pesszimistább atmoszférájú időszakában íródott, nagyságát és lényegét pont az adja, hogy egyrészt nem teljes egészében idomult ehhez a közhangulathoz, másrészt nem a „magyarokat folyamatosan verő sors” egy újabb kárhoztatását olvashatjuk, hanem egy olyan egyetemes, az igazságot, a létezés értelmét, az emberi vágyakat és célokat taglaló művet, amely mind a mai napig megállja a helyét nemcsak nyelvezet, de mondanivaló szempontjából is, méghozzá világviszonylatban (több nyelvre le is fordították).

Zichy Mihály egyik metszete a római színből (forrás: hung-art.hu)

A mély filozófiát hordozó dráma könnyen emészthető (vagy legalábbis könnyebben, mint a konkrét filozófiai művek), ugyanakkor ez semmilyen tekintetben nem megy a téma vagy a mondanivaló rovására. Az Ádám által megtestesített idealizmus, a Lucifer által megjelenő, már-már fanyar cinizmusba áthajló túlzott realizmus és a kettejük között valósággal vergődő Éva viszontagságai ezek, a végtelen útkeresésé, amely keretes szerkezetbe foglalja az emberi szenvedéstörténetet. Lucifer itt nem abban az értelemben sátáni, ahogy azt például a modern horrorok mutatják, hanem a mindennek a hátrányait bemutató cinikus alak, aki mentalitásával Ádám lelkesedését hivatott kiölni, permanens csalódást okozva ezzel az idealistának. A mai világ pont ilyen, nem? A nagy tettek, a küzdelembe vetett hit és lelkesedés a háttérbe szorulnak, hogy átadják a helyet valami sokkal alantasabb, már-már ösztönszerű létformának. Lucifer Az ember tragédiájában ezt úgy igyekszik bemutatni, hogy az egyes történelmi korszakok sötét oldalát tárja Ádám elé, amely segítségével kiölni igyekszik a buzgó tettvágyat a férfiból. Igaza van? Abból a szempontból igen, hogy tökéletes földi rend nem létezik, sötét tettek és motivációk pedig mindig létezni fognak, hiába harcolunk ellenük folyamatosan, Lucifer mégis ezeket és csak ezeket mutatja be, megfeledkezve arról, hogy a nemes ideák és az őszinte törekvések jó dolgokat is teremthetnek. Maga a lezárás is ilyen, hiszen a teljes kétségbeesés és nihil helyett a kitörésre való lehetőséget, a küzdeni akarás fontosságát és a hűséget emeli ki Isten segítségével.

Madách remekművében pedig két további nagyszerű elem fedezhető fel, amely emeli a szerző zsenijét. Egyrészt egy ember különböző életszakaszaiban, különbözőképpen értelmezi az olvasottakat, így másképpen is hatnak rá, tehát Az ember tragédiája egy tipikusan olyan szerzemény, amit többször érdemes/kell elolvasni az életünk során. Másrészről pedig az ember nem egy darabka rég letűnt múltat olvas, hanem egy nagyon is kézzelfogható alkotást, amelynek a jelenben lényegében nagyobb aktualitása van, mint Madách korában volt. Ez egy olyan időtálló értéket kölcsönöz a műnek, amelyet a legnehezebb és legbonyolultabb művelet megalkotni. S, hogy Madách vajon előre látta-e, hogy Az ember tragédiája messze túléli majd a szürke kort, amiben a szerzője élt? Bizonyára igen, hiszen kellő éleslátás, a jövő ismerete nélkül ez a drámai költemény sosem látott volna napvilágot ebben a formában.

Így emlékezünk hát Madách születésének 200. évfordulójára, aki Az ember tragédiájának megalkotásával örökre beírta magát a legnagyobbjaink közé.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info