Az elmúlt hetet kétségtelenül a tanárok sztrájkja és tüntetése tematizálta, amely eseménysor nyilván nem tisztán fekete és fehér, és szempontunkból nézve káros és elfogadhatatlan a balliberális politikai jelenlét körülötte, de ez most egy olyan szituáció, amivel - sajnos - túl sokat nem tudunk kezdeni. Ettől függetlenül az oktatásban még óriási gondok vannak.

Egy korábbi tűzoltótüntetés (origo.hu)

Munkavállalói téren a hét második leghangosabb eseménye pedig az FKF dolgozóinak sztrájkja volt, a kukások a fővárosban nem vették fel a munkát, béremelést követeltek, ugyanis az infláció és a rezsiszámlák elviszik a főváros által korábban adott béremelést. Most úgy tűnik, megállapodás született és újra elindultak a kukásautók. Azonban ezt sajnos ki kell mondani, a teljes célkitűzésüket nem érték el, hanem kapnak majd az ígéret szerint egy egyszeri rezsitámogatást, ami nyilván jól jön, hosszútávon semmire nem elég.

De meg kell becsülni a kiállásukat, meg merték tenni azt, amit mások eddig nem. S bár sokan - valamelyest joggal - naiv ábrándozásnak tartják majd az alábbi gondolatmenetet, csakhogy az a rossz hírem: nincs más út.

Az elkövetkezendő tél, majd az azt követő tavasz, amely úgy érhet minket több szakember szerint is, hogy akár 500 ezer munkanélkülink is lesz, rendkívül kemény lesz. Rég nem látott válság jön, illetve már van is. Mindezt úgy, hogy az állami szférában, vagy nevezzük közszférában (legyen az akár állami vagy önkormányzati fenntartású) már így is órási gondok voltak: rossz fizetések, mostoha munkakörülmények, látszat-szakszervezetiség.

Ez a válság végleg padlóra küldheti őket. A kormány az utóbbi években az "oszd meg és uralkodj" elvet alkalmazta, hol a rendvédelemnek (6 havi fegyverpénz), hol a tanároknak, hol ennek, hol annak mindig csepegtetett valamit. S ez általában ellentéteket szült a különböző szférák között, hogy "miért ők kaptak, miért nem mi?", ilyen kérdések hangoztak el. Ennek most véget kell vetni! A tanárok és a kukások példáján felbuzdulva most kell a teljes közszférának a sarkára állni, és csatlakozni akár a tüntetésekhez, kisöpörniük a balliberális felforgatókat is a környékről.

Tehát még egyszer: itt volna a lehetőség, hogy a közszféra, államigazgatás, rendvédelem dolgozói (eü. dolgozók, önkormányzati dolgozók stb.) is csatlakozzanak a tanárok tüntetéseihez, mivel ugyanazon gondokkal küzdenek. Óriási leterheltség, alacsony bérek, rossz munkakörülmények és még most jön a max. 18 fok is.

Itt volna a lehetőség, hogy az előzőekben felsorolt munkavállalókat "képviselő" érdekképviseletek (szakszervezetek, kamarák) is hallassák végre hangjukat és ne csak szolidaritási nyilatkozatokkal támogassák a tanárokat, hanem ők is szervezzenek közös demonstrációt a tanárokkal. Elfogadhatatlan, hogy mindenki csak a saját maga pecsenyéjét próbálja sütögetni évek óta és így sikerül a kormánynak elérnie az "oszd meg és uralkodj" elvet.

Ideje lenne, hogy megszülessen a felismerés: egységben az erő. Hasznos volna, ha a nagy szakszervezeti konföderációk is egységesen állnának ki. Ezek a következők:

- Autonóm Szakszervezetek Szövetsége
- Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT)
- Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Liga Szakszervezetek)
- Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
- Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ)
- Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)

Természetesen tudom, hogy ez gyökeres szembefordulást jelentene az elmúlt 30 évvel. De azt hiszem, Magyarország alapvető nemzeti célja szembefordulni vele.

Lantos János - Kuruc.info