Ismét bővült „mérgezett szavaink” egyre terebélyesedő listája: az antiszemitizmus, a nácizmus, a fasizmus, a rasszizmus, a homofóbia, a populizmus, a zéró tolerancia mellé megérkezett a zsidókereszténység kifejezés is. (Bár az úgynevezett evangéliumi keresztény mozgalmak körében – mint amilyen nálunk a Hit Gyülekezete – évtizedek óta az egyik legkedveltebb jelszó.) A „mérgezett szavak” jelentését szabadon, nyilvános keretek között megvitatni nem lehet, ezzel szemben engedelmes birkaként kell hivatkozni rájuk akkor, ha éppen hódolni szükséges a regnáló világhatalom képviselői előtt, vagy amikor a vélt vagy valós politikai ellenfelet kell lejáratni. A „mérgezett szavak” mögött meghúzódó fogalmakról pedig szigorúan úgy kell gondolkodni, ahogyan a nyugati világ urai előírják.

Persze nem csupán „mérgezett szavak, fogalmak” vannak, hanem „mérgezett történelmi események” is: számuk egyre növekszik a „demokratikus jogállamokban”, nyilvános megvitatásuk ugyancsak nem ajánlott, véleményt alkotni róluk pedig csakis az uralkodó liberális dogmatika szellemében lehet. (A lista a tiszaeszlári pertől a világháborúk és a kommunizmus valódi okain keresztül a holokauszton át szeptember 11-ig, az úgynevezett terrorellenes háborúig megdöbbentően hosszú, és egyre csak bővül.)

A zsidókereszténység szóval kapcsolatban nem árt az óvatosság az írásmódot illetően sem: nehogy valaki különírja, mert akkor teljesen mást, abszolút elfogadhatatlant jelent! (A kereszténység zsidó jellegére utal, vagy a kereszténység zsidó befolyás alá kerülésére, márpedig ilyesfajta „gyűlöletkeltő összeesküvés-elméletekre” még csak gondolni sem szabad.) Mindemellett úgy a szóban forgó kifejezéssel, mint a „mérgezett fogalmakkal” általában az is nagy baj, hogy bizonyos összefüggésben kötelező megemlíteni őket! („..S ki néma volt netán, és csak lelkesedni rest, / Már azt is gyűlölték, akár a pestisest.”) Hiszen gondoljunk csak bele: lehetséges-e úgy megtartani egy történelmi előadást vagy akár elmondani egy szónoki beszédet például a második világháborúról, hogy nem utalunk nyomatékosan arra, micsoda népirtások történtek akkoriban? Napjainkban pedig nem válik gyanússá az a politikus, történész, tanár vagy újságíró, aki csak simán európai, keresztény civilizációról beszél, és nem pedig a zsidókereszténységről? (Akinek kedves az élete, az már jó ideje nem emlegeti a „fehér civilizációt”, de a fehér jelzőt „északira” cserélve esetleg még meg lehet úszni a botrányt és az ellehetetlenítést.)

A zsidókeresztény civilizáció fogalmát idehaza a fideszes értelmiségi körökben kezdték használni, a balliberálisnak nevezett oldalon viszont nem emlegetik – még a kormánypártot lejáratni hivatott kritikai célzattal sem. Egyrészt azért nem, mert a kereszténységet, sőt az európai civilizációt a balliberálisok zsigerileg gyűlölik, és gondolni sem szeretnének kultúránk keresztény gyökereire. Másrészt pedig attól tartanak, ha nemtetszésüket fejezik ki a zsidókereszténység fogalmát illetően, akkor esetleg megsértik bizonyos „zsidó körök érzékenységét”, amitől a világon a legjobban félnek! Ha mindehhez hozzávesszük a balliberális politikusi gárda és értelmiség teljes intellektuális csődjét, akkor megértjük, miért nem helyezik tűz alá a „jobbközép” narratívának ezt a legfrissebb „gyöngyszemét”.

Ugyanakkor fideszes, „jobboldali” körökben sem vesézik ki alaposabban a zsidókeresztény értékek mibenlétét. Részben ugyanazért, amiért a balliberálisok: a kereszténységet persze azért a jobboldalon általában tisztelik, másrészt viszont ők is félnek a „zsidók érzékenységének megsértésétől”. Vagyis aki alapos elemzésnek vetné alá a kifejezés jelentését, könnyen áttévedne a „zéró tolerancia” misztikus határvonalán. Ezért inkább a fideszes megmondóemberek is úgy vannak vele, hogy nem érvelnek, nem magyaráznak, csak egyszerűen kijelentik: kultúránk zsidókeresztény értékekre épül, és pont. Aki kérdéseket tesz fel, vitatkozni merészel, vagy akár csak a fogalom alaposabb magyarázatát igényli, az rasszista, sőt náci. Pont. („A hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” – A ránk erőszakolt PC-beszéd kényszerzubbonya miatt távolabb vagyunk József Attila reményeitől, mint valaha.)

A kereszténység a zsidó vallásból fejlődött ki ugyan, azonban nem csupán abban az értelemben, hogy hitrendszerébe átörökítette a judaizmus bizonyos elemeit. Jézus Krisztus tanításai egyfajta szakítást is jelentenek a zsidó vallással, hiszen a Megváltó hangsúlyozottan nemcsak a „választott nép fiaihoz”, hanem minden emberhez szólt („Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban” – Galata III. 28.), ezen kívül pedig a feltétlen szeretet erényét hangsúlyozta, elutasítva a gyűlölködés, a bosszúállás szellemét. Aligha szükséges magyarázni, milyen mértékben tér el egymástól az Ószövetség és az Újszövetség istenképe és erkölcstana. Még inkább fokozta a zsidók és a keresztények közötti távolságot a Talmud, melynek a zsidóság kiválasztottságára, sőt felsőbbrendűségére épülő tanításai aligha egyeztethetők össze a kereszténység alapelveivel. Miképpen a kamatszedésre vonatkozó zsidó és (eredeti) keresztény nézetek sem hozhatók összhangba egymással a legcsekélyebb mértékben sem! Zsidóság és a kereszténység viszonyát boncolgatva nem könnyű eltekinteni továbbá attól a ténytől, hogy a zsidók nem fogadják el Jézus Krisztust Megváltóként, számukra ő egy mindennapi ember, nem pedig Isten volt. (Sőt, amit a Talmudban írnak Jézusról…inkább nem is boncolgatom.) Ha pedig az Isten fogalma ennyire eltér, akkor a „közös értékek” létezése is kérdéses lehet.

Lehet persze azzal érvelni, hogy nem a zsidó és a keresztény vallás ellentéteire kellene összpontosítani, hanem sokkal inkább a zsidóság hozzájárulására a nyugati civilizáció vívmányainak létrehozása során. Való igaz, számos zsidó írót, tudóst, gondolkodót és feltalálót ismerünk, akiknek nagyszerű alkotások és felfedezések köszönhetők. Igen ám, csakhogy ebben az esetben is felmerül a kérdés: miért kell a civilizációnk elnevezésével is külön adózni egy népcsoport, illetve egy vallási közösség tagjainak, miközben a „nyugati értékek” része állítólag, hogy nem teszünk különbséget emberek között származásuk, etnikai hovatartozásuk, nyelvük (ne adj Isten, fajuk) alapján? Hiszen a nyugati feltalálók, művészek, tudósok között szép számmal akadnak mindenféle nemzet, felekezet képviselői, miért csak a zsidókat nevesítjük?

A Fidesz, illetve a (kóser)konzervatívok mindenütt a nyugati világban két okból hangoztatják újabban a zsidókeresztény civilizáció fogalmát. Egyrészt, miközben ha bátortalanul is, de igyekeznek szembeszállni az őrült balliberális-globalista térfoglalással, a láthatatlan világhatalom kegyeinek elnyerése érdekében mentesíteniük kell magukat az antiszemitizmus vádja alól. Másrészt úgy gondolják, a zsidóság civilizációs szerepének ilyetén történő felmagasztalásával el tudják mélyíteni a globális elit soraiban tapasztalható globalista-cionista ellentétet, és képesek a maguk oldalára állítva a cionistákat (és az ortodoxokat).

(A szerző olvasónk.)