Miután Gyurcsány koalíciója a népszavazás eredménye következtében fellépő nyomás miatt összeroppant, és abból távoztak az SZDSZ-es miniszterek az államtitkárokkal együtt, a miniszterelnök átalakította kormányát.
Az állam szerepét folyamatosan csökkenteni akaró, vagyis az SZDSZ-es mantrát ebben is ismétlő miniszterelnök most még nagyobbá tette kormányát. Ami nyilván nem zavarta Gyurcsányt, aki szeret hazudni, nem kicsit, de nagyon. A kormányt tehát nagyobbá tette, amit természetesen nem átvitt, hanem a szó fizikai értelmében kell érteni: egyszerűen nagyobb lett a miniszterek száma. Az adófizetőknek van pénze.
A távozott, valamint az elküldött miniszterek és újabb miniszteri posztok létesítése miatt Gyurcsány hét új miniszternek kínált posztot. Ami az ismeretlenebb jelöltek kaliberét illeti, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Gyurcsány új Lampertheket nevezett ki. (Ami az „I am Mónika Lamperth” hírnévre szert tett korábbi miniszterét illeti, őt a miniszterelnök pártfeladatokkal bízta meg, nyilván remélve, hogy Lamperth új szerepkörében is ugyanolyan sikeres lesz, mint korábbi munkahelyén.)
Annyit azonban feltétlenül le kell szögezni, hogy az új miniszterek közül az angolnaszerűen sikamlós Bajnai Gordoné, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség korábbi vezéréé lesz a legnagyobb hatalom: ő az összevont fejlesztési és gazdasági tárcát irányítja. Itt most kivételesen ne idézzük azokat a számokat, amelyeket belföld és külföld már oly jól ismer és amelyek egy halotti anyakönyvi kivonat szárazságával sorolják fel egy olyan ország mai állapotát, amelyet 2002-ben a jobbközép kormány az akkor uniós csatlakozásra váró nemzetek közül „éltanulói” állapotban adott át Medgyessynek. Inkább azt nézzük, mik a kilátások, ha a ciklus felénél tartó Gyurcsány-kormány kibír még két évet.
A miniszterelnök ígérete szerint „új szakasz kezdődik a kormányzásban: a kormány programja nem változik, de az összetétele, a szerkezete és a hangsúlyok igen”. Ami magyarul azt jelenti: az új Lamperthekkel viszik tovább a látványos kudarcot és összeomlást okozó programot.
Hogy ma hol tartunk, arra jellemző az Európai Bizottság hét elejei két döntése: nem hagyja jóvá, hogy a magyar kormány egy Dunavarsányban működő japán céget, az IBIDEN-t 9,4 millió euróval támogasson, de azt igen, hogy a bukaresti kormány a Ford céget 143 millió dollárral segítse két craiovai üzemének létrehozásában. A tervek szerint e két gyár a térségben majd mintegy negyvenezer embernek ad munkát.
Itt tartunk: a román kormány higgadtabban és előrelátóbban dolgozik a budapestinél.
Még két év és a tiranai Berisa-kormányra nézünk fel vágyakozva és irigykedve.
Pozsonyról már szó se essék: ők január 1-jétől az euróövezet klubjának tagjai.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)