Miképp arról a világsajtó beszámolt, és a magyarországi médiumok is hírül adták, az USA - „Putyin Ukrajna elleni agressziójára válaszul” - a második világháborúban már „jól bevált” „lend-lease”, formula alapján kíván óriási mennyiségben fegyvert és hadianyagot szállítani a kijevi rezsimnek. A magyar fordításban kölcsönbérletinek nevezett törvényt az amerikai Kongresszus a napokban el is fogadta. Amiről azonban nagy a hallgatás, és amiről nem szólnak a „fősodratú” médiumok: a „lend-lease” törvény tervezetét már januárban elkészítették, több mint egy hónappal azelőtt, hogy Putyin orosz elnök elismerte volna a két kelet-ukrajnai szakadár terület függetlenségét, és megkezdődött volna a „különleges hadművelet”.
John Cornyn szenátor, a beterjesztő
A jogszabályt John Cornyn republikánus szenátor terjesztette a képviselők elé 2022. január 19-én. A dokumentum megszerkesztésében Benjamin Cardin, Jeanne Shahee és Roger Wicker szenátorok is közreműködtek. Minderről bárki meggyőződhet, ha az USA Kongresszusának hivatalos honlapját megtekinti. Másnap, vagyis január 20-án Richard Blumenthal és Lindsey Graham szenátorok (mindketten ismert kardcsörtető „héják”) biztosították támogatásukról a törvénytervezetet. Február 9-én pedig újabb 14 szenátor szorgalmazta az Ukrajna fölfegyverzését célzó javaslatcsomag elfogadását. Csak emlékeztetőül: Moszkva február 21-én ismerte el hivatalosan a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságok függetlenségét. Az orosz támadás pedig február 24-én vette kezdetét.
Ugyanakkor a Szenátus Külföldi Kapcsolatok Bizottsága a „land-lease” törvénycsomag tárgyalását csak április 6-án vette napirendre. Egyhangúlag szavazták meg (ebben az ügyben a pluralitás nem létezik a nagy demokráciában, holott elvileg és a fenntartani kívánt látszat szerint nem az USA vív háborút, csupán csak „segítséget nyújt az áldozatnak”). Az április 28-i képviselőházi szavazáson azért ellenszavazat is született, ha nem is túl sok: a Kongresszusban 417-en szavaztak a törvényjavaslatra, 10-en pedig ellene. (A nemmel voksolók mindegyike a Republikánus Párt képviselője volt.)
Az eredeti kölcsönbérleti törvényt 1941 márciusában fogadta el az amerikai Képviselőház. A cél akkor még a Németországgal élet-halál harcot folytató Nagy-Britannia és a Szabad Francia Erők, valamint a kommunisták ellen harcoló kínai Kuomintang megsegítése volt. Hivatalosan az USA akkor még nem állt hadban sem a tengelyhatalmakkal, sem Japánnal. Sőt, az elszigetelődési politika szellemében korábban törvények kifejezetten tiltották, hogy az USA hadianyagokat és fegyvereket szállítson hadban álló országoknak. A kölcsönbérleti törvény hatályát a Szovjetunió elleni német támadást követően Sztálin birodalmára is kiterjesztették. 1945-ig összesen hozzávetőleg 50,1 milliárd dollár értékű árut szállított le a szövetségesei számára.
Benjamin Cardin teljesen véletlenül oroszországi zsidók leszármazottja
A nagy kérdés viszont a következő: vajon miért tartotta szükségesnek John Cornyn az „ukrajnai polgári lakosságnak az orosz invázióval szembeni megvédését” célzó törvény beterjesztését akkor, amikor még el sem kezdődött az orosz invázió? A válasz: azért, mert az „orosz agresszió” már évek óta zajlik – legalábbis a „deep state” véleményét tükröző, 2018 januárjában született szenátusi jelentés szerint. Az Ukrajna további felfegyverzését fölgyorsító úgynevezett „lend-lease-nek” elkeresztelt jogszabály megszületésénél is bábáskodó, demokrata Benjamin Cardin szenátor (aki egyébként nyilván teljesen véletlenül oroszországi zsidók leszármazottja) minden Oroszország elleni amerikai fellépés lelkes támogatója, sőt kezdeményezője. (Pl. a 2012-ben elfogadott, úgynevezett Magnitsky-törvény, valamint a 2016-ban hatályba lépett Globális Magnitsky-törvény is a nevéhez fűződik többek között.) Benjamin Cardin szenátor neve alatt jelent meg 2018-ban a Szenátus Külügyi Bizottságának demokrata tagjai által aláírt több mint 200 oldalas jelentés, amelyben azzal vádolták meg Oroszországot, hogy „támadásokat intéz a transzatlanti intézmények ellen”. A dokumentum „dezinformációs akciókkal, kibertámadásokkal, katonai inváziókkal, feltételezett politikai indíttatású merényletekkel, az energiabiztonság veszélyeztetésével, a választásokba történő beavatkozással és más felforgató tevékenységekkel” vádolta meg a putyini vezetést. A jelentésben a demokrata szenátorok heves támadást intéztek Donald Trump akkori amerikai elnök ellen is, aki szerintük „tétlenül nézi az orosz befolyás növekedését”. „Amerikai elnök korábban soha nem vett ennyire semmibe egy ilyen súlyos és növekvő nemzetbiztonsági fenyegetést” – olvasható a dokumentumban, amelyben a magyar kormányt is alaposan elmarasztalják. A demokrata szenátorok szerint ugyanis „Orbán Viktor az Európai Unióban és a NATO-ban is az egyik legnagyobb támogatója Vlagyimir Putyin elnöknek”, továbbá azt is állították, hogy a magyar „szélsőjobboldalt” az orosz titkosszolgálatok szervezik és pénzelik. (Még Kovács Béla nevét is megemlítik, aki állítólag az oroszoknak kémkedett volna.) Sőt, a demokrata szenátorok még a kormánypárti médiát is az orosz propaganda terjesztésével vádolták meg, többek között azért is, mert „olyan kormányközeli lapok, mint a 888.hu vagy a Magyar Hírlap rendszeresen hivatkoznak a Sputnikra és az RT-re (Russian Today)”. Mivel pedig Trump elnök semmit sem tesz az „orosz agresszió” ellen, ezért a demokrata szenátorok (vagyis a globális háttérhatalom) szerint a Kongresszusnak kell magára vállalnia a „demokrácia megvédésének” hatalmas feladatát.
NATO-bázisok Oroszország körül
A „deep state” megbízásából ténykedő demokrata és republikánus amerikai politikusoknak különös véleménye van a demokráciáról és a nemzetközi kapcsolatokról: az atlantista-globalista propaganda teljes erővel düböröghet, Oroszország álláspontja és véleménye azonban ne jelenjen meg sehol; ezen kívül pedig Ukrajna felfegyverzése, a kijevi rezsim feletti globalista irányítás megszilárdítása, a nyugati titkosszolgálatok felforgató ténykedése Ukrajnában, Oroszországban, és mindenütt másutt nyilván a legteljesebb rendben van. Persze semmi kétség: az orosz titkosszolgálatok valóban tevékenykednek a világban, és miként mindenki más, Oroszország is igyekszik kedvező színekben feltüntetni magát a médiumok segítségével, vagyis „folytat propagandát”. Azonban az USA (pontosabban az USA-t is irányító mélyállam) és Oroszország háborújában elegendő a térképre nézni, hogy megértsük, ki itt a támadó és ki a védekező fél. A háború nem az USA közelében, hanem Oroszország határai mellett zajlik (az ukrajna szó jelentése határvidék), és miközben Oroszország 1990 óta folyamatosan hátrált, a NATO az elmúlt 23 esztendő során 14 országot vett fel a soraiba, jelentős mértékben kiterjesztve a globális birodalom befolyási övezetét Oroszország rovására. Ukrajna nyugati bekebelezése, és felfegyverzése után csak idő kérdése volt, mikor kísérli meg Oroszország a világhódítók megállítását.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Kapcsolódó:
- A nyugati hazudozás iskolapéldája: az orosz "agresszió" és a "védekező" Nyugat meséje
- Mekkora szerepe volt a nyugati segítségnek a II. világháborús szovjet katonai győzelemben?
