Új Eichmann-per készül? Elég volt! Jogi rémálom több mint hatvan évvel a második világháború után. Az ausztrál legfelsőbb bíróság minapi döntése alapján Zentai Károlyt Ausztrália hatóságai kiadják a Magyar Köztársaságnak. Zentait a második világháborút követően a szövetséges hatalmak által a nemzetközi jogban meghonosított, ún. emberiség elleni bûntettel vádolják. A Magyar Királyi Honvédség egykori tisztje állítólag 1944-ben a Dunába fojtott egy tizennyolc esztendős zsidó fiatalembert, Balázs Pétert, amiért a férfi nem viselte az akkori törvények alapján kötelezően kitûzendő, hatágú, sárga színû Dávid csillagot. (Apropó: a lombrosoi küllemû aljas bûnöző, Gergényi otromba keretlegényei miért nem viseltek azonosító számot 2006 októberében és azóta is néhányszor, noha ez jogszabályban rögzített hivatali kötelességük lett volna?)

Vagyis a cionista távvezérlés alatt mûködő ausztrál hatóságok a magyarországi jogszolgáltatás karmai közé dobnak egy idős, szerencsétlen, tisztességben megőszült egykori honvédtisztet .

Zentai és hős bajtársai 1944-45-ben a hazánk területén heroikusan harcoló Magyar Királyi Honvédség katonáiként , a német Wehrmachttal, a kőkeményen férfias árja(vagyis egészséges, izmos és heteroszexuális ) Waffen –SS-szel , és más harcoló alakulatok katonáival együtt azért áldozták fel vagy tették kockára életüket a bolsevik, modern tatárjárással szemben, hogy Európa megőrizhesse identitását, s ne mérgezze meg kontinensüket a vörös pestisjárvány mételye és a neoliberális degeneráció, amely együtt jár az egyenlősítő, feminista ideológiák szellemet roncsoló térhódításával.(Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy 1945 óta soha nem látott pokoli mélységekbe süllyedt mind erkölcsileg, mind szellemileg, mind politikailag a korábban a világot uraló Európánk.)

A Budapesti Katonai Ügyészség szóvivője, Ács Tibor szerint a most 86 éves Zentait bíróságon kell elítélni a gyilkosságért. A mai justizmord magyarországi jogviszonyok közepette ezen a kijelentésen nem is nagyon kell csodálkoznunk. Ezt a mondatot elrettentő példaként tanítani kellene a világ minden jogtudományi egyetemén! Eszerint Magyarországon jelenleg nem érvényes az ártatlanság vélelmének minden civilizált jogrend alapját képező alapelve, és az államhatalmi ágak szétválasztása sem történt meg, hiszen egy ügyész bármiféle jogi eljárás kezdete előtt ab ovo bûnösnek, köztörvényes gyilkosnak nyilváníthat egy ártatlan embert!

Zentait egyébként 1948-ban a Horthy-korszak tisztviselői és katonatisztjei iránti elfogultsággal aligha vádolható, a nürnbergi jogi tragikomédia mintájára létrehozott ún. népbíróság már egyszer felmentette, ám most mégis új büntetőeljárás elé nézhet. Szögezzük le: Zentai Károly semmiféle, ún. emberiség elleni bûntettet nem követett, nem követhetett el! A vádlók logikáját követve, egyetlen ember meggyilkolása minden korban emberölésnek minősül, amelynek a ma hatályos hazai büntetőjogi szabályozás alapján az elévülési ideje harminc év, vagyis a Zentai által állítólagosan elkövetett gyilkosság az elkövetés ideje óta már kétszer is elévült!! Őt tehát ma már semmilyen, a második világháború idején állítólagosan elkövetett bûncselekményért nem lehetne felelősségre vonni egy jogállamban. Egy jogállamban… Az ószövetségi-talmudista bosszú azonban nem ismer sem térbeli, sem időbeli, sem pedig jogi korlátokat.

A Zentai-ügy kapcsán azonban a legfontosabb kérdést még alig merték feltenni. Normális magyar, világlátott polgárként számomra totálisan értelmezhetetlen az a jelenség, amely a fősodratú média tálalásának köszönhetően a legtermészetesebb evidenciaként zajlik ma Magyarországon. Miféle tekintély vagy felettes hatóság ma hazánkban egy bizonyos, ázsiai országból, Jeruzsálem központból észt osztó és a lelki terror kommandóját ott bejegyző Simon Wiesenthal (még a neve sem autentikus zsidó, hanem történelmi okok folytán német!) nevezetû ember, aki egy elvileg szuverén állam belpolitikai, jogi és történelmi kérdéseibe kéretlen „igaz”-ként beavatkozik? Nem mellesleg: hogyan követelhet a nem létező, második világháborús német atrocitásokért, „tûzáldozatért” egy olyan törpeállam kárpótlást, amely az állítólagos bûncselekmények elkövetésének időpontjában sem de jure, sem de facto nem létezett?( A második világháború 1939-1945 között zajlott. A bolygónkat a harmadik világháború rémével fenyegető miniatûr Izrael 1947-ben született. Terrorista bûnözők alapították.) Ezen túl, felháborító, hogy egy bizonyos Efraim Zuroff nevezetû zsidó– aki ténykedésével még a holokauszt- vallás hazai apostoli igehirdetőjénél, Karsai Lászlónál is kiverte a biztosítékot– elvárásokat, követeléseket fogalmazzon meg a jelenlegi magyar állammal szemben.

Ő ugyanis a következőket hozta tudomásunkra: „ Zentainak nincs félnivalója, ha ártatlan” Miféle főhatalmasság Efraim Zuroff megmondóember? Új Eichmann-per készül? Eichmannt a Zsidó KGB, a Moszad rabolta el az összes, létező nemzetközi jogszabály lábbal tiprásával Argentínából, hogy aztán egy koncepciós, kirakatper során halálra ítéljék őt Jeruzsálemben.  Egy második világháborús hőshöz hogyan kapcsolhatjuk Zuroff szerencsétlen nevét? Ki ő, hogy elvárásokat fogalmazzon meg, s prejudikáljon? Ki ő, hogy beleszóljon egy másik állam belügyeibe? Jahve hatalmazta fel, mint a választott nép sarját? Ami most Magyarországon készül, egy aljas, minősíthetetlen koncepciós per, amelyet minden eszközzel meg kell akadályozni, s rács mögé azokat az aljas senkiházi, nemzetpusztító köztörvényes bûnözőket kell vágni, akik erre élet- és nemzetellenes politikájukkal rászolgáltak. Amikor Zentai Károly magyar földre lép, az próba lesz minden normális magyar ember számára. A magam részéről azt ígérhetem, hogy Zentai Károly megérkezésekor–a már eladott– Ferihegyen leszek, s ez úton is kérem minden tisztességes magyar honfitársamat, hogy minél nagyobb számban jelenjünk meg, s akadályozzuk meg, hogy Zentait a Moszad vezérelte magyarországi hatóságok őrizetbe vegyék. Tartozunk ezzel egy idős embernek, erkölcsnek, lelkiismeretnek, jogérzéknek, valamennyiünknek azért is, mert most már tényleg elég volt!

Lipusz Zsolt
középiskolai tanár
Jobbik-alelnök
Nyíregyháza

Olvasónk levele: Nos, kedves Lipusz Zsolt, ha akarja, ha nem, Ön már a barátom.

Meg lennék lepve, ha ezért az írásáért nem veszítené el az állását, de ahogy Julius Streicher mondta: „Aki ismeri az igazságot, és nem mondja ki, szánalmas, gyáva ember." Gratulálnom kell, mert Ön a teljes igazságot írta.

Irigylem a diákjait, hogy egy olyan tisztán látó embertől tanulhatnak, mint Ön.

Igen, ott leszünk Ferihegyen és az esetleges tárgyalásokon, mert valahol meg kell húzni a vonalat. Nincs tovább, elég volt.

Veterán hőseinknek látniuk kell, hogy nem hiába hoztak áldozatot a világszabadságharc éveiben, a Zuroff-féle kampósférgeknek pedig egyértelmû az üzenet, az elnézés ideje lejárt.

Most mi jövünk – és maradunk.

Gábor