Múlt év augusztusában két ember csöngetett be hozzám azzal, hogy aláírnám-e a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! petíciót.
Ha még emlékeznek a kedves olvasók rá, akkoriban a Fidesz teljes kommunikációja a 2006-os véres rendőrterror 15 évvel azelőtti történéseit próbálta aktualizálni. Készült is egy El*úrtuk c. film, amiből persze a kínos részletek kimaradtak, például a páncélautóján elmenekülő hős Orbán Viktor epizódja.
Visszatérve a két emberünkre, ahogy ez nálunk, vidéken lenni szokott, beinvitáltam őket, a teraszon leültünk egy kis frissítőre a nyári hőségre való tekintettel. Kérdésükre válaszolva pedig azt feleltem:
– Úgy nézek én ki, mint aki nem ír alá egy ilyen fontos kezdeményezést? Van-e épelméjű ember, aki ezt a Gyurcsánynak nevezett hibbant trógert ne látná vaskos rácsok mögött? De most inkább ne firtassuk, hogy ebben a nagy melegben Orbán Viktornak köszönhetően miért nem a hűvösön csücsül a nagy ellenség. Akkor maguk nem tudnának aláírásokat gyűjtögetni – élcelődtem egy kicsit. Majd tovább folytattam:
– Nyilván aláírom a kezdeményezést, de cserébe válaszoljanak meg egy kérdést, ami az akkori eseményekkel kapcsolatos. Rendben?
– Természetesen! – bólogattak közös egyetértésben az embereink.
– Amit most mondok – folytattam –, az leellenőrizhető az okostelefonjaikon keresztül. A lényeg: a 2006-os gyurcsányi terror idején a kormányzat és a rendőrség közötti kapcsolattartásban értelemszerűen a belügyminisztérium államtitkársága fontos feladatot látott el. Név szerint Jenei Zoltán helyettes államtitkár szerepét emelném ki. Hogy ez konkrétan a terrorral kapcsolatban milyen szerep és felelősség volt, azt most ne firtassuk, de nyilvánvalóan a 2010 utáni orbáni elszámoltatásban Jenei úr pályázhatott volna a koronatanú szerepére, ahol a börtönkosztért cserébe sok érdekes dolgot mondhatott volna. Mert hogy sokat tudott, az nyilvánvaló tény, hiszen a munkakörébe is tartozó dolgokról van szó. Amúgy Jenei úr állíttatta fel a Fidesz képviselői által állampolgári engedetlenségi akcióként lebontott kordont az Országház előtt.
2010-ben természetesen, ahogy az Orbán Viktor-féle kemény mondatokból megszokhattuk, Jenei urat is utolérte a végzete, a Fidesz ökle az ő fejére is lecsapott. Tudják, mi lett vele 2010 után? De ez még nem az a kérdés, amire választ várok! – fordultam feléjük.
– Árpád, fogalmunk sincs róla – válaszolták őszinte csodálkozással.
– Jeneit Orbán Viktor Belügyminisztériuma kinevezte a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalába gazdasági elnökhelyettessé. 2012-2015 között pedig a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség gazdasági elnökhelyettese lett majdnem 1 milliós fizetéssel. Innen csak felfelé ívelt a karrierje.
Balog Zoltán Emmi-miniszter előterjesztésére 2015-2020 között a Pécsi Tudományegyetem kancellári posztját töltötte be, ahol kiemelkedő szerepe volt abban, hogy ez a felsőoktatási intézmény megmaradjon balliberális fellegvárnak. 2019-ben magas kitüntetést is kapott Pintér Sándortól.
– A kérdésem: önök szerint hogy kerülhetett erre sor? Ha magyarázatot adnak rá, azonnal aláírom a petíciót – mondtam határozottan, miközben hátradőltem a székben.
Rodin minden bizonnyal a tanácstalan ember szobrát alkotta volna meg a két úrról, ahogy azok próbálták leplezni a zavarukat.
– Hát ez.. e…. ez, öööö… ööö – nagyjából ennyit tudtak kipréselni magukból.
Mivel az én szívem sincs kőből, és láttam a reménytelen helyzetet, ezért még mielőtt felálltak volna, jeleztem, hogy ha nem megy a válasz, van egy mentőkérdésem. Ha arra felelnek, akkor felejtsük el az előzőt.
– Halljuk! – mondta megkönnyebbülten az egyikük.
– És tudják mit csinál most a már említett Jenei úr?
– Fogalmunk sincs… – mondták határozottan.
– Jeneit, aki a 2006-os terror idején a Gyurcsány-kormány tagja volt, most Orbán Viktor az egészségügy teljhatalmú urává nevezte ki.
És az lenne a kérdésem, hogy erre önök szerint hogy kerülhetett sor?
– ………….. – nagy levegővételek, tanácstalan egymásra nézések és egy szó… Hmmmm… – ennyi volt a válasz.
Gondoltam, jöhet a kegyelemdöfés. Rezzenéstelen arccal felajánlottam a ráadáskérdést az aláírásért cserébe. Láttam az arcukon, tudják, hogy veszíteni fognak, de belementek, mint a szerencsejátékos a kártyapartin, már csak a játék szenvedélye miatt volt fontos a részvétel.
– A Gyurcsány-Bajnai korszak titkosszolgálatának a vezetőjét Balajti Lászlónak hívták. Mit gondolnak, mit csinál most ez az ember?
Néztek rám tanácstalan, kérdő tekintettel.
– Balajti László Orbán Viktor legfontosabb minisztériumának, az Emminek volt a tanácsadója, most pedig a kabinetfőnöke, ez pedig van olyan fontos beosztás, mint a miniszteri funkció….
Folytattam volna, de ez volt az a pillanat, amikor azt se várták meg, hogy feltegyem a szokásos kérdést, esetleg az egyéb mentőkérdéseket, mert volt még pár a tarsolyomban... Gyorsan felálltak az asztaltól azzal, hogy mennek, mert nem akarnak több hasonló információt megtudni.
Nem akarnak tudni! – Ez a mondat tökéletes összefoglalása annak a szektaszerű működésnek, kritikátlan buta imádatnak, ami a Fidesz szavazótáborának jelentős részét jellemzi. Ez az a kognitív disszonancia, ami nem akar tudomást venni semmiről, ami a valóság, és ellentétben áll azzal, amit évek, évtizedek óta hitt valaki. A hülyének és idiótának nézett öntudatos szavazópolgár képtelen tudomásul venni azt, hogy hülyének és idiótának tekintik azok, akikre úgy tekint fel, mint az Istenre. És az eset jó példa arra az igénytelenségre, ami a közéleti érdeklődést övezi, minden hírt és információt a többség úgy fogad el, mint a moslékot az állatok. Mindet befogadnak, válogatás nélkül.
A fenti megtörtént eset egyáltalán nem azért jutott eszembe, hogy a Fidesz-szavazókat bíráljam, hanem a mai Budaházy-ítélet felettébb gyalázatos volta miatt. A 17 év fegyház egy 16 éve folyó eljárásban nemhogy egy magát keresztény, konzervatív polgárnak gondoló embernek, hanem még annak a balliberális szavazónak is bűzlenie kell, aki Gyurcsányi-szemüvegen át látja a világot. Ha valakibe szorult némi igazságérzet, annak látnia kell ennek az ítéletnek az abszurditását.
És most a fideszesek megszokott módon újra elővehetik a gyáva, opportunista, megalkuvó kispolgári énjüket, amivel újfent magyarázatot keresnek mindenre, ami valóságként szembejön az úton és lehet hümmögni, hogy de így, de úgy, meg de amúgy.
Meg lehet hinni a független igazságszolgáltatásban, és abban is, hogy a kormánynak nincs ráhatása a bíróságra. Ha ezt a nevetséges mesét el is hisszük, Orbán Viktor simán elfogadhatott volna egy amnesztiatörvényt a 2006-os eseményekre hivatkozva. Ehelyett 12 éve nem történt semmi. A valódi hazafiakat folyamatosan vegzálják Orbán rendőrei és a fene nagy igazságszolgáltatásban a valódi felelősöknek pedig a hajuk szála sem görbült – ez a mérlege a 12 év orbáni teljhatalomnak.
És azt is látni kell, ami a valóság:
a 2006-os terror feje, mint kaszáspók a lucernásban, büntetlenül terpeszkedik a budai villájában. A Gyurcsány-rendszer vezetői zsíros és befolyásos állásokban híznak Orbán Viktor minisztériumaiban.
A Rákosi-időket idéző koncepciós eljárásban pedig a 2006-os eseményekkel kapcsolatban egy olyan sokgyermekes ember ül ma börtönben, mint Budaházy György.
"Te tetted ezt, király!"
A gyalázat nem a legmegfelelőbb szó, amivel ezt minősíteni lehet, mert nincsenek erre szavak, csak érzések. Ez pedig az undor a hazafias mázzal leöntött, velejéig hazug rendszerrel szemben, amit keresztény-nemzeti-polgári kormánynak nevezünk.
