1945. február 11-én, a második világháború poklában, amely annyi szenvedést és fájdalmat hozott hazánk számára, mintegy három hónapnyi ostrom után a hatalmas számbeli túlerőben lévő szovjet Vörös Hadsereg ostromgyűrűje gyakorlatilag bezárult. A budai Várban rekedt mintegy 45 ezernyi német és magyar védősereg a megadást vagy a kitörést választhatta.
Szemük előtt lebegett katonai esküjük és az, tudták, milyen ellenséggel állnak szemben, hiszen a világtörténelem legsátánibb hatalmával, az Isten-, nemzet, és emberellenes bolsevista Szovjetunió készült megszállni Európát, ezért megkísérelték a kitörést, amely kétségkívül a magyar történelem egyik legkockázatosabb, de legheroikusabb vállalkozása volt. A bolsevisták mészárszékké változtatták a környéket, több ezren haltak hősi halált, mígnem a Pilisben húzódó német-magyar vonalakat kevesen, mintegy 800-an érték el.
Mi a mai napig érvényes üzenetük a kitörő hősöknek, melyet nekünk, az utókornak is meg kell fogadnunk? A katonai helytállás, a szülőföld végsőkig való védelmezése tiszteletet és hálát ébreszt, kötelességünk emlékezni arra a harcra, melyet nemcsak Magyarországért, hanem a keresztény, nyugati civilizációért is folytattak. A magyarság megint, mint oly sokszor történelmünk folyamán, újfent a Nyugat védőbástyája volt, megakadályoztuk, hogy Európa nagyobb része vörös megszállás alá kerüljön.
„Mikor fogja megtanulni Napnyugat, hogy a szovjet halállal nincs alkuvás? Nem lehet egyezkedni, nem lehet senkinek magát megadni. Mi a magunk bőrén végigpróbáltuk a szovjettel való érintkezés minden formáját. A diplomáciai viszonytól a hősi halálig. A végeredmény mindig egy. Mindig ugyanaz. Halál. Csak egy a kérdés: becstelen, vagy becsületes halál? (...) Európa, ébredj!” - írta egykor Marschalkó Lajos.
Erre az eseményre emlékeznek immár több mint 20 éve hazánkban a nemzeti szervezetek. S mondhatjuk, a Becsület Napja egy "lakmuszpapír". Attól függően, ki hogyan áll hozzá, el lehet gondolni, mennyire gondolja komolyan a maga jobboldaliságát és nemzeti orientációját.
A nemzetinek mondott kormányzás újra bebizonyította, hogy hol áll. A Légió Hungária közleményéből tudjuk, hogy betiltották a köztéri megemlékezést, tehát ma Magyarország tiltott kategória a hőseinkre emlékezni. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
Szerintünk viszont a budavári kitörés évfordulója, a Becsület Napja legyen állami emléknap, mert ezek a hősök önfeláldozásukkal történelmünk aranylapjai közé írták be nevüket, méltán foglalnak helyet a magyar nemzet hősi pantheonjában, Zrínyi Miklós, szigetvári hős mellett, mert, bár más és más történelmi korszakban éltek, a legalapvetőbb mozgatórugójuk egy volt, a hazáért mindhalálig!
A szellem magasabbrendű, mint az anyag. A lélek hatalmasabb, mint a test. A világon a legnagyobb mozgatóerő a hazaszeretet, ezért a történelem ítélőszéke előtt a hazáját védő, kötelességét teljesítő katona mindenkor tisztán fog állni.
Abban is biztos lehet mindenki, hogy a hazafiak meg fogják találni a a módját annak, hogy lejórák kegyeletüket.
Tisztelet, dicsőség és a hála a hősöknek!
Lantos János - Kuruc.info
