Még csak három napja van 2022, máris több olyan esemény történt, amiről beszélni lehet, kell, sőt érdemes is. Alapjáraton simán megtehetném, hogy Homonnay Gergely halálán örömködjek egy sort, aztán le is zárjam a mai cikket, de egyrészt ennél jóval több mondanivalóm van, másrészt értelme sem nagyon lenne. A halottról jót vagy semmit elvet én mindig is egy képmutató, ordas nagy hazugságnak gondoltam, helyette a halottról az igazat vagy semmit nézetet tartom követendőnek.

Hogy sajnálom-e a Homonnayt? Egyáltalán nem, hazudni pedig nem szoktam. Együttérzek-e a szeretteivel? Nem, de elárulom, hogy azok sem, akik szintén nem ismerik őket, most mégis pár lájkért cserébe a "jó ember volt, Isten nyugosztalja, együttérzek a családjával" triászt kommentelgetik minden létező róla szóló cikk alá. Egyébként szerintem még a közvetlen elvtársai sem gondolták soha róla, hogy jó ember lenne, maximum hasznos, de erről inkább később.

Jézus gyalázása, sárga csillagon való pityergés. Össze is foglaltuk Homonnay tevékenységét

Hogy mennyi karma van abban, hogy korábban még nyíltan emberek halálát kívánod (köztük a koronavírusos Toroczkai Lászlóét, lásd egy korábbi Heti progresszióban), majd holtan találnak egy rakat drog társaságában, nem tudom. Feltételezhető úgy 99,9%-ra, hogy kicsit túllőtt a célon a szilveszteri buli alatt, aztán ez lett a vége. Karma vagy nem karma, de mindenképpen beszédes végkifejlet. Persze a "zavaró" körülmények sosem foglalkoztatták a baloldali elvtársakat, s még egyszer utoljára megpróbálnak némi hasznot kifacsarni Homonnay teteméből.

Több baloldali portálon, hozzászólások formájában, vagy éppen több balliberális politikus, véleményvezér felületén olvasható volt, hogy Homonnay Gergely "nem érezte magát biztonságban", félt hazajönni Rómából, sőt, még ott is gyakran élt félelemben. Ez a félelemről, üldözöttségről való hazudozás a második világháborúig és az azelőtti évtizedig minimum visszaeredeztethető, de gyaníthatóan még régebbre nyúlik vissza ez a baloldali technika.

A drogoknak nyilván "semmi közük" a halálához, az sokkal valószínűbb, hogy Orbán Viktor megbízott "valakiket", hogy tegyenek el láb alól egy idegesítő, de tényleges politika hatalommal nem igazán rendelkező propagandistát, ezzel kockáztatva a lebukást, amely lényegében a Fidesz, de legalábbis Orbán megsemmisülését eredményezte volna. Logikus.

Perintfalvi, Czeglédy és a többi jómadár, ha nem is tehetik meg, hogy olyan nyersen fogalmazzanak, mint a baloldali kommentelők, de mind-mind azt sugallják, hogy a "félelemben élő Gergővel" valami külső erő végzett, ami persze még véletlenül sem a drog. Ugyanezek az emberek nemcsak a fentebb leírtakba nem gondolnak bele, hanem abba sem, hogy Homonnay propagandatevékenysége sokkal többet hozott a Fidesznek, mint a baloldalnak. A még az interneten keresztül is érzékelhető szélsőséges frusztráltsága, folyamatos köpködései (gyakran a saját elvtársaira is, aki kicsit is elütött a DK-tól), homoszexualitásának állandó reklámozása, valamint vágya, hogy ellenfelei halálozzanak el, mind-mind kontraproduktívak voltak a balliberális ellenzék számára, de annál nagyobb aduász volt a Fidesz számára. Miért tették el volna láb alól ezt az aranytojást tojó tyúkot? Ennyire hírhedt, visszás hátterű balliberális hangadót keveset találni a magyar közéletben.

A jó elvtárs holtan is hasznos

Hiába a sokatmondó utalgatások, a baloldali hozzászólók sápítozása, Homonnayt minden bizonnyal a drog ölte meg, kiegészülve azzal a ritka sok gyűlölettel, amely benne lakozott minden iránt, ami nem homoszexuális, balliberális, DK-s. Valódi mártírok "gyártása", életerős mítoszok létrehozása tehát továbbra sem a baloldal erőssége, s ez még akkor is igaz lenne, ha speciel tényleg politikai gyilkosság állna a háttérben. Legalábbis egy ilyen mentalitású, életvitelű ember nem igazán lenne alkalmas arra, hogy mártírt farigcsáljanak belőle. Habár odaát, balliberáliséknál mindent máshogy mérnek, szóval, ki tudja...

Az pedig már csak apró kiegészítés, hogy Homonnay Gergely annyira volt író, mint Sztálin demokrata. Homonnay propagandatevékenységet folytatott, ám ezzel önmagában egyébként nincs is probléma, csak ne aggassunk már senki nyakába (halála után sem) olyan foglalkozásokat, amelyeket igazából nem nagyon űzött. Nem volt ő más, mint egy furcsa macska marketingjére felhúzott politikai termék, aki teljességgel beleillett (vagy néha még onnan is kilógott) a DK holdudvarába. Azért pedig akár még sajnálhatnánk is, hogy a földi világban maradt elvtársai hasznot próbálnak húzni a halálából, de tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk meg őszintén: ő is ugyanezt tenné, ha egy másik jómadár halálozott volna el.

Most már mindegy...

Aki tehát most igazán sajnálkozhat Homonnay halálán, az paradox módon pontosan a NER. Eggyel kevesebb lelki nyomorultat tudnak ugyanis mutogatni, hogy lám-lám, ilyen AZ ellenzék (sic!), bezzeg mi a fény oldalán állva védünk meg titeket az ilyen őrültektől, már, ha kormányon maradunk.

S végezetül, hogy megnyugvást talál-e a lelke, vagy valami méltó büntetést szenved-e el "odaát", az nézőpont és hit kérdése. Azonban a halottról vagy az igazat vagy semmit elv alapján nekünk azt kötelességünk értékelni, amilyen lenyomatot ebben a világban hagyott.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Korábban írtuk: Tisztább év lesz '22: halálra drogozta magát egy római buziklubban egy magyar- és kereszténygyűlölő gyurcsányista