"A "most megtalált" Szálasi-naplótöredéket nem kellett megtalálni, mivel az eddig is megvolt, de nem csak töredékként, hanem teljes terjedelmében. Egy hazai kiadó - nevezetesen a Gede Testvérek - már évekkel ezelőtt beszerzett róla egy másolatot, hogy hamarosan minden csonkítás, átírás nélkül kiadja. Ezt természetesen a történész úr is nagyon jól tudja, de most, régi jó zsidó szokás szerint, ha valamit már nem tudnak tovább eltitkolni vagy megakadályozni, akkor saját maguk veszik kezükbe a dolgot. És a sajtó hathatós támogatásával úgy tálalják az egészet, hogy azért a teljes igazság továbbra is homályban maradjon."

Az elmúlt hetekben két különös hír kötötte le a figyelmemet. Na nem a Fidesz által csodálatosan megnyert (nesze semmi, fogd meg jól) népszavazásra gondolok, de nem is arra, hogy az SZDSZ (talán) kiválik az országrontó koalícióból. Ezen csámcsogjanak csak azok, akik itt már jó 17 éve mindig minden baromságon hetekig, hónapokig, sőt néha évekig is elcsámcsognak. Méghozzá fölöslegesen.

Ami engem gondolkodóba ejt, az a Bayer Zsolt nevéhez kötődő műbalhé. Mert mi is történt itt valójában? Bayer Zsolt, hivatásos karrierista, mellékesen a Fidesz egyik üdvöskéje és egykori alapítója - ki tudja milyen indokból - hirtelen nekiugrott az egykori liberális fellegvárnak számító, mára természetesen szintén "nemzeti szellemű" (értsd: Fidesz-talpnyaló) Magyar Hírlap hasábjain a zsidóknak. Azoknak a zsidóknak, akikkel ő évekig együtt lubickolt a rendszerváltott Magyarország zavaros medencéjében.

Lett is sipítozás a javából. Meg elhatárolódás. Meg természetesen - korunk elmebeteg szokása szerint - újabb aláírásgyűjtési akció. Még az ügyeletes politikai madárijesztő Dávid(csillagos) Ibolyka is szükségét érezte, hogy megossza történelmi és politikai analfabétizmusát hülyeségre áhítozó közönségével.

De mit mondott Bayer Zsolt, ami ennyire felkavarta az örök érzékenyek lelkivilágát? Semmi újat! Legalábbis a mi számunkra. A furcsa csak az, hogy most hirtelen még a radikális nemzeti oldalon is vannak olyanok, akik Bayerban egy új szabadsághőst látnak, aki végre megmondta az igazat. Most ez az igazság végre hiteles. Amíg a FRONT vagy a Szittyakürt írt ugyanezekről a nyilvánvaló igazságokról, addig azt csak "primitív nyilas propagandának" tekintették. Mindig kell egy "hiteles" - lehetőleg zsidó - megmondóember, hogy valami hitelessé váljon. Ez már csak így szokás az elsötétített Magyarországon.

Szegény Bayer Zsolt pedig csodálkozik, hogy őt most egyesek egyenesen lenyilasozzák. Meg az egész Fidesz-rajongótábort. Hárommillió nyilas házmesterről szól az ének, meg arról, hogy ezeknek az elődei még zsidókat lövöldöztek a Dunába.

Nem csoda, hogy Bayer kissé ideges, hisz ez a téma nemrég még az ő saját területének számított. Ha emlékezetem nem csal - és nem csal -, akkor korábban nem kisebb zagyvaságot állított a Magyar Nemzet hasábjain, mint azt, hogy a háború után 60 000 (!) nyilas lépett be az ávóba és a kommunista pártba, akik mellesleg természetesen csőcselék népség voltak, és mivel ezekből lettek a kommunisták, most a nyakunkon ez az egykori nyilas - de ma már kommunistává vedlett - csőcselék uralkodik.

Tulajdonképpen tökéletesen egyetértek azoknak a véleményével, akik szerint ez az egész műbalhé nem más, mint zsidó belügy, amihez nekünk semmi közünk. Oldják meg maguk között.

Mégis erős az érzésem, hogy itt mellékesen az egyre erősödő, valódi radikális csoportok vitorláiból is megpróbálják kifogni a szelet, hogy végül - régi szokásuk szerint - megint vakvágányra tereljék a problémát. Persze az ősi szabályt sem feledve, hogy: első az üzlet! Erre enged következtetni az a tény is, hogy a botrány kirobbanása után Bayer első dolga volt egy nyilatkozat keretében a vele szimpatizálókat a lap előfizetésére buzdítani.

*
A másik különös hír a Népszabadságban látott napvilágot. Karsai László "kiválasztott" történész ország-világ ámulatára bejelentette, hogy át kell értékelni Szálasi megítélését, aki mégsem volt olyan vérgőzös gazember, mint ahogy eddig tudtuk, mivel nem akarta megöletni a zsidókat, csupán dolgoztatni (már ez is egy égbekiáltó bűn!), és a háború utáni kitelepítésüket tervezte. Mindezt egy "most előkerült" Szálasi-naplótöredék ismeretében volt kénytelen nyilatkozni, bejelentve, hogy a naplót - hol máshol mint - a Beszélő c. (vegytisztán zsidó) folyóiratban folytatólagosan közölni fogják. Csak úgy mellékesen azt is elárulta, hogy a napló-töredéket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár hajdani igazgatónőjének személyes hagyatékai között találták meg.

Ahogy Bayer Zsolt esetében már láthattuk, az ún. nemzeti hírportálok egymást túllihegve hozták a szenzációs hírt: Szálasit át kell értékelni! Nincs mese, hisz ezt most már egy "hiteles" történész is elismerte.

Ha mindezt mondjuk a FRONT vagy a Szittyakürt tárja az olvasók elé, biztos nem lesz belőle ekkora perpatvar.

Az igazsághoz tartozik, hogy volt azért egy kivétel ebben a nagy kavalkádban. A nemzeti radikalizmus egyetlen hiteles képviselőjének szerepében tetszelgő Magyar Fórum Karsaival szemben továbbra is kitartott azon véleménye mellett, hogy az "örmény Szalosján-Szálasi sosem volt több, mint egy félművelt vidéki tanító, aki kissé talán eszement is lehetett". Ezt illene mindenkinek tudni, hiszen "közhely". Valószínűleg ugyanolyan "közhely", mint az, hogy a cikket jegyző Szőcs Zoltán egy "Teleki-téri zsidógyerek", mellékesen Csurka "házi zsidaja".

Én azért kicsit óvatosabban bánnék az ilyen "közhelyekkel".

Kedves "hiteles történész úr", kedves történelmi analfabéták! Elárulok egy nagy titkot. Szálasi Ferenc nem volt se örmény, se falusi tanító, de legkevésbé eszement. A "most megtalált" naplótöredéket pedig nem kellett megtalálni, mivel az eddig is megvolt, méghozzá nem csak töredékként, hanem teljes terjedelmében. Egy hazai kiadó - nevezetesen a Gede Testvérek - már évekkel ezelőtt beszerzett róla egy másolatot, méghozzá azzal a céllal, hogy hamarosan minden csonkítás és esetleges átírás nélkül kiadja. Ezt természetesen a történész úr is nagyon jól tudja, de most, régi jó zsidó szokás szerint, ha valamit már nem tudnak tovább eltitkolni vagy megakadályozni, akkor saját maguk veszik kezükbe a dolgot és a sajtó hathatós támogatásával úgy tálalják az egészet, hogy azért a teljes igazság továbbra is homályban maradjon. Esetünkben egy kis szelet igazság feltárásával tovább leplezni a nagy hazugságot: "Szálasi természetesen tudott a holokauszt-ról", stb. stb.

Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni. Milyen okból tulajdonította el és rejtegette otthon a Zsidó Múzeum egykori igazgatónője Szálasi saját kézzel írott naplójának e töredékét? Talán már ő is félt attól, hogy ennek ismeretében nem lehetne tovább fenntartani az immár több mint hatvan éve folyó hazudozást? Vagy egyszerűen csak beteges hajlamainak kielégítésére, személyes trófeaként tartotta a fejpárnája alatt?

Furcsa egy világban élünk! Helyesebben mondva, egy degenerált világban.

Dobszay Károly

(Front, 2008. április)

A Dobszay Károly főszerkesztette FRONT megrendelhető a következő címen:

Magyar Nemzeti Front
Magyarok Háza 1052 Budapest, Semmelweis utca 1.-3. III. emelet 336.
tel:+ 36 1 267- 4510/300 mellék
mobil:+36 30 552-7202
e-mail:info@nemzetifront.hu

Előfizetés egy évre 4400 Ft.
(12 szám + postaköltség)
Megrendelés levélben, e-mailben, vagy
személyesen a Magyar Nemzeti Front címén,
számain és a könyvtárban.