Egy nemzetközi emberjogi szervezet, az Avaaz internetes aláírásgyűjtést indított a Tibet évezredes, önálló kultúráját felszámolni akaró, újból tibeti hazafiak százait gyilkoló Kína elítélése és megfékezése érdekében. 192 országból két hét alatt 1.5 millió támogató aláírás érkezett. - A világ 700 milliónyi internetezője közül csak ennyinek fontos az ügy? - S ha a jelenlegi 15-20%-nál (?) több is jutna hozzá az internethez, s olvasná az Avaaz felhívást nálunk, vajon hány magyar írná alá azt? Csak körünkben lehetne többszázezer! Miért? Pl. ’56-ért, amikor Mao bandája üzent a zsidó vezérlésű ruszki hordának és csatlósaiknak, fojtsák csak vérbe a „fasiszta” forradalmat. Vagy a hun ősök ágán rokon, Kína Hszincsiang (Xinjiang) tartományában élő ujgurok Tibetnél előrehaladottabb fokú beolvasztásának politikája miatt. De említheném a sunyi kínai terjeszkedést is világszerte, ami már honi földön csonkítja a magyart. - A többit később.

De miért is háborodna fel korunk embere Kína véres, hódító politikáját látva? „Ez a világtörténelem”. Vagy nem? Részben. Mindenesetre a Nyugat liberális, álhumánus körei által mostanában valamiféle globális romlottsággal beoltva. Az elmúlt fél évszázadban láttunk rá példát, hogy diktatórikus, országokat, népeket lerohanó rendszerek nem kapták meg az olimpia vagy világbajnokság rendezésének jogát, ill. kemény bojkottra számíthattak a világ jobbik felének részéről. Önmagában az, hogy Kína megkapta a világversenyek rendezésének jogát, csak azért lehetséges, mert a Nyugat maga is erkölcsileg romlottá vált. Milyen alapon ítélnék el Kínát Izrel közel-keleti fajgyűlölő politikája és szított háborúi, az USA és szövetségesei „terror elleni” hadviselése mellett? Akkor, amikor az esti hírekben a terroristának nevezett foglyokkal szemben alkalmazott, vízbefojtás érzetét keltő kínzási módszerek jogosságát fogadtatja el a CIA, ill. a cionista ellenőrzésű média a „nemzetközi közösséggel” – persze a demokrácia védelmében! Amikor ennek a „szabadságszerető világnak” a repülőterein, útban a „bérelt” kínzókamrák és verőlegényeik felé, jenki repülőgépek landolnak-indulnak világos nappal foglyaikkal…

Cinkosa a Nyugat Kínának, és a népek közti béke s békés versengés szelleme ápolásának szándékával újraindított modernkori olimpiai mozgalom mára cirkusszá silányult. A televíziós közvetítési jogokból befolyó dollármilliárdok üzletévé, sport- és izompumpáló termékek világpiaci bemutatójává. A Nyugat hivatalos köreiben bagatell ügynek tűnik ez a legutóbbi, Tibetben véghezvitt vérengzés, noha egyik-másik megdorgálja – a látszat kedvéért - Kínát: „nem megyünk el a csupa-mosoly nyitó ceremóniára”! No és a Nemzetközi Olimpia Bizottság s annak elnöke, Jacques Rogge? Ó, ő is „józan”, óv az olimpia bojkottjától, dacára a tibeti vérontásnak és az újra felfeslő kínai valóságnak. – Neki is lehet valahol egy maoista tagkönyve, mint Demszkynek és fontosabbnak tartja Tibet Mao által kezdett és állandósult „felszabadítását a feudális, klerikális elnyomás” alól, mint a „járulékos veszteséget”, párszáz tibetinek kiontott vérét, akik – talán már a legtöbb magyar számára is érthetetlen módon! -, ezen az áron is ragaszkodnak kultúrájukhoz, identitásukhoz és függtelenségükhöz. De hát nem ad nekik Zsák(k) de Sz..r olimpiai izgalmakat, cserébe a „veszteségekért”? - S miért is viszolyoghat a menora árnyékában annyira otthonosan mozgó Demszky a buddhista boncoktól meg hát, persze keresztény ereklyéinktől? Legutóbb is, márc.15-én csak úgy ropogtak szavai a Szent Korona alkotmányt követelők fele. Mint Révai-Kahána Mózesé, ’56-ban: „lőni, lőni, lőni,...”.! Nem véletlen, hogy a főpolgármester a Révai fészekaljból választotta egyik korábbi feleségét, Révai Verát.

De visszatérve a Demszky példakép vörösbirodalom alapító Maóhoz és örökségéhez, egyedi esetként is felháborító, amit Tibetben művelnek, de véletlen lenne, hogy egy másik néppel: ujgur testvéreinkkel sem bánnak másként, mint Tibettel? A csaknem Nyugat-Európa kiterjedésű Ujgurisztánra - Kelet Turkesztánra - régóta fente fogát Kína. De a kínai uralom az ország területének egyhatodát kitevő Xinjiangban –„Új Területen” – csak a Mao hordáinak hódítását követő, „Xinjiang civilizálásának” szándékával megkezdett tömeges „han” kínai bevándorlással pecsételte meg az ujgur sorsot. Mára termékeny földjeikről kiszorították őket, Ujguria sivatagjait nukleáris kisérletekre használják, hatalmas olaj-, s földgázmezői és szénlelőhelyei az éhes kínai ipart táplálják és a kisemmizett 7 millió ujgurnak csak a dicső múlt emléke maradt!

Pedig már az időszámítás előtti harmadik században szólnak görög, iráni és kínai források a Sárga folyó, Kelet-Turkesztán és a mongol sztyeppék közti hatalmas területet uraló ujgurokról, s törzseikről. Első államukat i.u. 744-ben alapították és hét évvel később, Tibettel és az arabokkal szövetségben véres csapást mértek a kínai hódítókra a Talas folyónál. A mindössze fél évszázadot megélt, kirgiz támadás nyomán összeomló birodalomból Kasgar központtal, 840-ben újjáalakuló ujgur királyság ritka virágzásnak indul és a muzulmán vallást felvevő nép az 1759-es mandzsu kínai hódításig függetlenségben él. Az ujgur írásrendszert 800 éven keresztül használták nemcsak más török népek, de a mongolok és a mandzsuk is. Művelt nép hírében állottak, sok ország kancelláriáján, követségein ténykedve, tanárokként, katonatisztekként alkalmazásban állva, követeket küldve Rómába, Isztanbulba és Bagdadba, tudósokat Tebrizbe. „Többszáz neves tudósuk van és az ujgur irodalom hatalmas”, több művét nyugati nyelvekre is lefordították. Már „Gutenberg találmányát megelőzően, többszáz éven keresztül nyomtatták könyveiket…A középkorban nagy hatással voltak az ujgurok a kínai költészetre, irodalomra, színházra, zenére és festészetre. Az ujgurok 62 különböző zenei hangszert készítettek.” Építészetükről, kultúrájukról az alábbiakat írta Wang Yen De, a 981 és 984 között a Karakhoja Ujgur királyságban tartózkodó kínai nagykövet:

„Nagy hatással volt rám a széleskörű civilizáció, amit az Ujgur királyságban tapasztaltam. Nem lehet leírni a királyság területén épült templomok, kolostorok, falfestmények, szobrok, tornyok, kertek, épületek és paloták szépségét. Az ujgurok mesteri módon készítenek tárgyakat, vázákat és korsókat ezüstből és aranyból. Van, aki úgy véli:Isten csak ezekbe az emberekbe oltotta ezt a tehetséget”! (Uygurs – Glorious Past and Sad Present, The Tartar Gazette, 2000. 4. 18.) - Lám, egy újabb ága a „tudás népének”, a közös: pártus-mágus, szkíta és hun forrásból - melyhez már nem jár a magyar többé?

De Kína mandzsu uralkodói nem tűrhették az újgur erő, tekintély és civilizáció több mint ezer éves közép-ázsiai dominanciáját. Az 1759-es mandzsu invázió véget vetett neki. Száz év leforgása alatt 42 felkelés volt a kínaiak ellen, míg végül 1863-ban elűzték őket! Sajnos a nagyhatalmi politika, Anglia közmondásos képmutatása miatt függetlenségük rövid éltű volt. Noha mind az Ottomán Birodalom, mind pedig Oroszország és Nagy Britannia elismerte az ujgur királyságot, az angolok - tartva Oroszország kelet-turkesztáni terjeszkedésétől -, a szokásos aknamunkába kezdtek. Az angol(?) bankok garantálta pénzzel újabb, hatalmas inváziót indított Kína az ujgurok ellen 1876-ban. A kínai igát csak 1933-ban, ill. 1944-ben rázták le magukról, lélegzetvételnyi időre, ezúttal Sztálin bolsevikjei rohanták le a Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. 1949 óta pedig a Mao hordái alapozta uralomtól sorvad az ujgur nép. Mostani sorsukról így szól Rebiya Kadeer.

Az egy évtizede még Kína hetedik leggazdagabb emberének számító, ma polgárjogi harcosként ismert Rebiya Kadeer, parlamenti képviselőként kiállt népe érdekeiért és ezzel kegyvesztetté vált. Hat év börtönbüntetés után - „államtitkok kiszivárogtatásáért”, az Amerikában élő férjének küldött újságcikkért -, 2005-ben nyugati emberjogi szervezetek követelésére szabadonegedik. A jelenleg az USA-ban élő, 2006-ban Nobel-békedíjra előterjesztett Rebiya Kadeer a tibetinél jóval mostohább ujgur sorsról számol be.

„Tudunk a tibeti nép elnyomásáról...De alig hallunk valamit is az ujgurok elnyomásáról… Mit gondol, miért nem törődnek az Önök népével?”- kérdi az ausztrál SBS TV állomás riportere, George Negus, egy néhány héttel ezelőtti Dateline interjúban.

„Mert míg a Dalai Láma elmenekült Kínából egy harmadik országba a kínai kommunista megszállás után, a mi politikai vezetőink közül heten meghaltak egy ún. repülőgép szerencsétlenségben. Szovjet segítséggel végeztek az ujgur politikai vezetéssel. Levágtak bennünket a külvilágról. Még egy madár sem tud kijutni térségünkből” – nyilatkozta R. Kadeer. Mint említette, Xinjiang hatalmas természeti kincseinek megkaparintása érdekében a kínai vezetők „el akarják távolítani az ujgur kultúrát. Szegénységbe kényszerítik az ujgurokat, így képtelenek normális életet élni. Elpusztítják hitvilágunkat, és erkölcstelenségbe taszítanak bennünket. Zaklatják, bebörtönzik és kivégzik azokat az ujgur írókat és értelmiségieket, akik bármit is mondanak vagy írnak a kínai kormány ellen. Szeparatistának vagy terroristának bélyegezve lassanként eltávolítják őket.”

2001.szept.11. ürügy volt a kínaiak számára a fokozódó terrorra a muzulmán hitű ujgurokkal szemben. „A kínai kormány nagyon örült szept.11-nek és további, ujgurok elleni megszorítások igazolására használták azt, minden, rendszerrel elégedetlen ujgurt terroristának bélyegezve. Provokálják az ujgurokat, hogy felfegyverezzék magukat, majd terroristáknak nevezik őket. A kínaiak az ujgur terrorizmus illúzióját próbálják kelteni, olyan szigorú intézkedések bevezetésével, mint a kényszermunka. Minden családból visznek el ujgur lányokat, és azt hiszem, ez háborús bűn. Csak egy bizonyos területről 240 000, 14 és 25 év közti lányt vittek el. Betiltották a nyelvünket, elvitték fiatal nőinket, tönkretették mezőgazdaságunkat” – fakad ki Rebiya Kadeer, szemléltetve, mily módon vetik a gyűlöletet maguk ellen a kínai megszállók, hogy az fegyvert kényszerítsen az ujgur kézbe, „s így majd könnyen hívhatók terroristáknak.” Felháborító, hogy jóval az olimpia előtt „Kína elkobozta az ujgurok útleveleit” – mondja R.Kadeer.

Az ujgur terrorizmus hitvány rágalma lehetett a Kína által március elején világgá röpített hír mögött, hogy Ürümcsiben ártalmatlanná tettek 17 „terrorizmussal gyanúsított” ujgurt, akik repülőgéprablásra és más olimpia elleni szabotázsra készülődtek – kettőt megölve közülük. Hihet-e a világ ennek az ócska trükkökkel, leellenőrizhetetlen vádakkal előhozakodó Kínának vagy Nosztredamusz „sárga veszedelme” jusson eszünkbe róluk? Íme az olimpia Kínája, az olimpia népe! Megrezdül a szívem az ujgur nyomorúságot látva. A fájdalomtól és a haragtól. Nem úgy, mint évekkel ezelőtt egy vidéki vásár forgatagában, annyi mérfölddel és évvel köztem és a szülőföld közt. - Mint sodródó lélek teszi, ha hirtelen az otthon hangját véli hallani, kaptam fel fejem a szombati vásár standjai, sátrai felett szállongó, hívogató dallamra az idegen forgatagban. A zenészt és hangszerét meglelve, kérdésemre: „honnan ismeri a magyar népdalt?”, elmondta az emigráns kínai lány, hogy a cimbalmon játszott dal Xinjiangból való. Az ujguroké!

A „romlás ideje jár ránk. Félelemben élünk és nem tudjuk kimondani, ami szívünket nyomja, megváltoztak az erkölcsi értékek, és ezért nem látjuk a dolgokat tisztán. Nem vagyunk az ujgurok többé, akik korábban voltunk. Szegénység, elnyomás és félelem sarokba szorítottak bennünket, ahol nem tudjuk, mi van előttünk, és mi van mögöttünk. Egyszerűen teljes sötétségben élünk. És ez mindenkit önzővé, csak a saját megmaradásával törődővé tett” – nyilatkozta Rebiya Kadeer egy másik, március eleji interjúban. (EurasiaNet, www.eurasianet.org) Azzal a „létünket fenyegető veszéllyel nézünk szembe, hogy a kínai kormány politikája felszámol bennünket, mint népet. A kínai kormány több millió kínai nemzetiségű telepest küld szülőföldünkre.” Adtak nekünk „ún. autonóm státust, de sohasem tisztelték ezt” és most „több kínait láthat otthonunkban, mint ujgurt… Amit Kína csinál, az frontális támadás nemzeti identitásunk, kultúránk és nyelvünk ellen.” A kínaiak ellenségesek irányunkban saját hazánkban, „egyszerűen meg akarnak szabadulni tőlünk. Sok munkahelyen nyíltan megmondják: „Ujgurokat nem alkalmazunk”.”

„Függetlenséget vagy nagyobb autonómiát szorgalmaz Kínán belül?” – kérdi az EurasiaNet riportere, Joshua Kucera. „Nem bízunk a kínai kormányban. Csodálatos dolgokat ígértek nekünk, amikor autonóm státust kaptunk” – mondja R.Kadeer. „Mi rendelkezünk majd a természeti kincsek felett, nem növelik a kínai lakosságot, munkahelyek mindenek előtt a helybélieknek… Azt mondták, csak segíteni jöttek nekünk, az országunkat és a kultúránkat fejleszteni… Látta az ujgurokat most, semmink sincs… Biztosan látta a látványos felhőkarcolókat – a kínai propaganda mutogatni fogja ezeket a toronyházakat: hogy fejlesztettük ezeket a szegény, visszamaradt ujgurokat! De azokat az épületeket és gyorsforgalmi utakat a kínaiak élvezetére építették és az ujgurok a hulladékot eszik.” Kiszolgáltatottságukban az ujgurok megtanultak valamit, amit mi, magyarok még nem! „Valaha az ujgurok egy nagyon vendégszerető nép voltak, akik készek voltak levágni egy birkát egy vak idegennek. Béke és zenebekedvelő, vidám emberek voltunk. És így, amikor ellenségeink megérkeztek, mint vendégeket üdvözöltük őket. Akkor hadd mondjam el, mit hoztak nekünk a kínaiak. A kínaiak megtanítottak bennünket arra, hogyan kell ellenállni nekik. A kínai kormány azt az eszmét hozta körünkbe, hogy idegeneket nem lehet vendégszeretettel fogadni.” - Még hány, ránk váró nemzeti tragédiát kerülhetnénk el mi is ezzel a szomorú, időszerű bölcsességgel!

Végigfut az emberen a hideg, mert mintha egy másik sorsra ismerne rá e sorokban! Vagy ez ránk - az Erdély, Délvidék, Felvidék és Kárpátalja magyar földjeiről, de lassacskán a haza minden talpalatnyi szegletéről szláv, cigány és zsidó sakálnépek, globális hiénaérdekek által elmart - magyarságra, nem vonatkozik? Megrezdül a szívem a fájdalomtól Rebiya Kadeert olvasva, s mégis a végzetesnek tűnő elesettség és bekerítettségük dacára nekik: ujgur testvéreinknek talán van miből erőt meríteni. Ugyanis a „han” kínai uralom ellen történelmük folyamán közel négyszázszor lázadtak! És ez bizony szégyennel tölti el az embert a magyar „nemzeti oldal” 2006. okt.23-át követő vagy korábbi „hősiességét” látva, ami zömmel kimerül a bizottságosdiban, petíciókban vagy a Budaházy Györgyöt, Toroczkait – a meztelen diktatúrával szembeni „veszélyes szélsőségesség” miatt - elítélő sorokban. Például… - De erről majd egy más alkalommal!

Talán ezen írás kereteit meghaladóan időztem ujgur testvéreink sorsánál, de az olvasó meg kell, hogy értse: ezzel a pekingi olimpiával akarja Kína lezárni éppúgy a tibeti, mint az ujgur „aktát” és ki-ki, lelkiismerete szerint vállaljon ebben „kezességet”! Ezzel az olimpiával akarja elfogadtatni magát a maoista emlőkről máig le nem választott Kína, ahol maga a kínai is „Untermensch”, ahol az élet - emberé vagy állaté - elhitványult.

A tibeti lázadás elfojtása nyomán sok elfeledett benyomásból összeáll bennem egy kép. Pl. egy évekkel ezelőtt látott kínai vándorkiállításon a tibetiekhez, az ujgurokhoz, az egyénhez való viszonyulás jelenik meg áttételesen. A szoborszerű tetemek, ilyen-olyan mozdulatokba merevedett, középen elmetszett, „féltestű” embercsonkjaiban… Halálra ítélt, kivégzett egyének szétszabdalt testének zselatinszerű bevonat alatti, hajszálereket is pontosan mutató - tudomány nevében utaztatott – kiállításában, ahol az álló, futó vagy ülő tartású tetemek, a megfagyott szemek – szemmagasságban -, borzongással töltötték el az embert. A motoszkáló érzéssel, hogy ezek az egykor emberek valamiféle embertelen világban élhettek. És a virágzó szervkereskedelem? Hány kivégzett kínai és hány ujgur veséjét, máját, szívét vagy más szervét adják el, ültetik át tíz- meg tízezer dollárért pénzes nyugatiaknak? - Talán ezért is oly gyakori a halálos ítélet Kínában?! –

És eszembe jutott a kínai piac, ahol valaki titokban lefilmezte, mint nyúzzák élve a kutyát! Amint a két hátsó lábára felakasztott szerencsétlen jószág ájult fájdalmában is felgörbül, s a kés és gazdája felé kapna… És a lenyúzott, üvegesedő szemű, de még kínban vonagló, élet után tátogó test a kukában, a megmerevedett kutyatetemek tetején… Welcome to China! Üdvözöljük az Új Mennyei Birodalomban, a pekingi olimpiai stadionban, melynek masszív, tekergő, égbe nyúló vasvázait eddig leginkább csak távolból, ködösen láthattunk. Mégis, ennyire vak lenne a világ? Eddig egyetlen sport újságíróban, építészben, laikusban nem ötlött fel vagy nem mert szólni róla, hogy olyan ez a stadion, mint egy óriási: ketrec? Találóbb formára nem tervezhették volna!

Pedig a kezdetek másra predesztinálták Kínát! Az általuk propagált hiedelmekkel ellentétben, az évezredekkel ezelőtti, kora-kínai államalapítás nem saját, szerves fejlődés eredményeként, de a Nyugat által barbároknak tekintett hunok dinasztiája által történt. „A királyság intézménye az első kínai dinasztiáig, a Xia nevű hun nemzetségről elnevezett Xia dinasztiáig és Huang Di-ig, a kínai civilizáció megalapítójáig nyúlik vissza, az i.e. 3. évezredbe” – írja Grandpierre K. Endre és Grandpierre K. Attila. (Királyi mágusok ősnépe: a magyar) Milyen eszméket hagyott örökül a birodalomalapító Huang Di? A kínai kultúra hajnalán, az „i.e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer, 2005, 234)” és a későbbiek folyamán a „kínai univerzalizmus, konfucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült” Mint azt a Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora régészeti és nyelvi bizonyítékai mutatják: „az ó-kínai „*myag, mágus, természettudós, filozófus” jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű (Mair, 1990).” Amikor királlyá választották”, Huang Di „csak azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, ha a nép elmozdítja királyi tisztségéből, ha nem a javára szolgál… Ebben a tettben az ősi szkíta-magyar népfelségjog eszméje rejlik, a magyar Szent Korona eszme.” – Többezer évvel később az Aranybulla záradéka ugyanezt fogalmazza meg a hatalmával visszaélő uralkodóval szembeni jogokról! Úgyszintén, a II. András Aranybullájában lefektetett jogokat kapták meg a Szent Korona Országának középkori nemzetiségei, pl. a románok, a szerbek is és ez az ősi szabadságértelmezés tette kora legdemokratikusabb nemzetiségi törvényévé az 1867-es kiegyezést követő, nemzetiségek jogait illető rendelkezéseket.

Mit őrzött meg Kína az egykori hun dinasztiaalapító elveiből? Mao 40 millió áldozata és Tibet, Hszincsiang magukért beszélnek! És mennyi együttérzést várhat el Tibet, Ujgurisztán rabnépe vagy a sok százmillió kínai a Hyeronimus Bosch ecsetjére kívánkozó Nyugati antivilág helytartóitól? Ők cirkuszt akarnak - minden áron.

Balla József