Legelőször is érdemes leszögezni, kikre nem vesztegetünk szót. Azokra a baloldali, liberális megmondóemberekre, akik bőszen mutogatnak Ferenc pápára, mikor ő a migránsok pártolásáról, úgynevezett LMBTQ-jogokról beszél, mert részükről ez átlátszó. Ugyanis más esetekben a leghangosabb keresztényellenes retorikát valósítják meg. Akkor, amikor nem csak az irgalom hangján, de az igazság hangján szól az Egyház.

Fotó: Magyar Kurír

De való igaz, ez utóbbi hangján – számunkra fájdalmas módon – a jelenlegi pápa igen ritkán szólal meg. A két fő pillér közül, mely az irgalmasság (az ebből fakadó szeretet) és az igazság, a balansz igencsak eltolódik az első irányába, s valljuk be, ezen véleményünkhöz katolikusként sokuknak joga van, ez nekünk roppant mód kínos tud lenni adott esetben. Mert a szeretet igazság nélkül már valami egészen mássá fajulhat. Ahogy természetesen az igazság is szeretet nélkül hideg formalizmusba torkollik.

Mert egy katolikusnak is joga van azt gondolni, hogy Ferenc pápa sok esetben liberális politikai érdekeket szolgál ki, és ha valakinek ez a véleménye, attól még nem lesz kevésbé katolikus, nem szakad el Rómától, és nem lesz a pápa ellensége sem. Mert azt szem előtt tartja, hogy a mindenkori pápa hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, nem pedig evilági, politikai kérdésekben.

És éppen ezért sokunknak azon véleményünkhöz is jogunk van, hogy Ferenc pápa felvidéki látogatása, azon belül pedig a kassai cigányputri ilyen kiemelt módon való kezelése finoman szólva is problémás. Arról már ne is beszéljünk, mennyire álságos, hogy hirtelen eltakarították a szemetet, kifestettek egy falat, miközben a valóság az, s ezt mindannyian tudjuk, hogy a bűn melegágya a gettó. És nem a pápa megfogalmazása szerinti kirekesztő bíróságok miatt, az ok és okozat éppen fordítva áll…

Persze a liberális sajtó egekbe emelte Ferenc pápát, hogy simán bemegy oda (a Svájci Gárda meg biztos a kassai dómot nézte meg addig…), ahová még a helyi buszsofőrök is veszélyességi pótlékot kérnek. Nyilván nem jókedvükben találták ki az említett sofőrök ezt, hanem például azért, mert a többi kerülettől eltérően itt jóval nagyobb az esélyük arra, hogy késsel a hátukban fejezzék be az aznapi műszakot, nem nagyon van mit csodálkozni azon, hogy ezt nem szeretnék.

Elhangzott az is, küzdeni kell az előítéletek ellen. Ez valójában tapasztalat, és ez ellen nem nekünk, hanem nekik kell küzdeniük. S nem biztos, hogy jó az irány, ha hiúságukban legyezgetik őket, irgalomra hivatkozva, mert óhatatlanul azt fogják leszűrni, hogy nekik semmit nem kell változtatniuk életükön, a többségi társadalom a hibás, amely ugyebár rasszista, és így tovább, és így tovább…

Lantos János – Kuruc.info