Pár nappal ezelőtt Nyugat-Európát, egészen pontosan Belgiumot, Hollandiát és Németországot talán eddig soha nem látott áradások pusztították. A halálos áldozatok, eltűntek, sérültek mellett az anyagi kár is felbecsülhetetlen. Ez a természeti katasztrófa arról a legismeretesebb hazánkban, hogy a magukat valamiért "jobboldalinak" nevező kormánypártiak és a balliberális ellenzék játszóterévé vált, ahol nemtelen és értelmetlen viták sorozatát folytatták le, miután a kormányoldal egyik propagandistája kissé túltolva a hülyeségrollert "Isten büntetésének" titulálta az áradásokat. Ezekbe a "magasröptű" szóváltásokba még véletlenül sem szeretnénk bekapcsolódni, ellenben úgy gondolom, egy kis környezetvédelmi körkép csak a hasznunkra válhat ilyen esetekben (is). Mert amíg ők egymással marakodnak a koncon, halkan, józan hangként jegyezzük fel, hogy a sorozatos természetvédelmi katasztrófák – számukra vélhetően "meglepő módon" – a környezetszennyezéssel, bolygónk folyamatos kisemmizésével állnak összefüggésben. Jellemző és beszédes, hogy ez még csak véletlenül sem jutott eszébe egyiknek sem.
2021 nyarára jutottunk el oda, hogy a műanyagból gyártott, minden nap használatos eszközök gyártását és forgalmazását visszaszorították, helyenként teljesen betiltották (természetesen csak a fejlett világban, de erről majd később). Jobb későn, mint soha, habár a világ összességéhez viszonyítva tényleges eredménye több mint kétes. Az évtizedekre, bizonyos esetekben évszázadokra visszanyúló környezetkárosítást nem lehet egy-egy intézkedéssel visszafordítani (gondoljunk csak az évszázadok alatt lebomló műanyaghulladékokra), még akkor sem, ha jóindulatúan állok a témához és az egyszer használatos műanyagból készült termékek visszaszorítását és a kormány ezen törekvését támogatni tudom.
(Forrás: Zöld Hazánk Fb-oldal)
Ezzel párhuzamosan mondanunk sem kell, hogy az internacionalista baloldal "zöld" törekvései legalább annyira őszinték, mint egyéb szavaik és tetteik a politika bármely frontján. Vagyis semennyire. A mára már kissé háttérbe szorult Greta Thunberg hakniparádéja is inkább volt tragikomikusan kényelmetlen, mint hatásos, főleg, ahogy a nagypolitikába csöppent kislányt dróton rángatták a dörzsölt plutokraták, nem mintha ez ellen Thunbergnek bármi kifogása lett volna.
A tengerek, óceánok, folyók szennyezése, az erdőirtások, a légszennyezés stb-stb. egyenes arányban nőnek az egyre inkább átglobalizált világ növekvő igényeivel, hosszútávon kielégíthetetlen éhségével. Mialatt ezt a cikket megírom, a Földön található erdők összessége több focipályaméretű területtel csökkent, ami nem egy elnagyolt, érzékletes hasonlat, hanem maga a kőkemény valóság. Az okok messzire vezetnek, ám igazán radikális lépéseket sem a hamis környezetvédelem mögé burkolózó internacionalista baloldal, sem a kóserkonzervatív gazdasági és politikai körök nem tesznek a legnagyobb problémák visszaszorításának céljából.
Az államok, kormányok és gyakran törvények felett álló multinacionális vállalatok fojtogató indaként növik körbe a glóbuszt (a légszennyezettség miatt a fojtogatást szó szerint is érthetjük), környezetvédelmi szabályok betartására vajmi kevés előírás kötelezi őket. Sok multicég egy hét alatt végbemenő környezetkárosítása sokkal nagyobb mértékű, mint egy "átlag életet" élő magyar állampolgár több évre visszanyúló ökológiai lábnyoma, néhány hangzatos látszatcselekvést leszámítva mégsem történik hathatós előrelépés a környezetszennyezésük terén.
A különböző szemétszigetek ép ésszel felfoghatatlan területeken helyezkednek el a világ óceánjaiban
Ezen cégeken túl érdemes még foglalkozni a harmadik világ, vagy más néven a "fejlődő világ" népességrobbanásával, az ebbe a körbe tartozó országok nagymértékű környezetkárosításával. Az afrikai országok nemcsak a magas népszaporulattal okoznak problémát (ajánljuk figyelmébe az abortuszpárti Cseh Katkáéknak ezeket a potenciális célországokat), hanem a felhalmozott, újrahasznosítatlan szeméttel, a féktelen erődirtással, a gyér természetvédelemmel (bizonyos területeken, ahol rendszeres polgárháborúk dúlnak, a természetvédelem a nullával egyenlő, az orvvadászok legnagyobb örömére). Az esőerdőket a fából készült termékek iránti megnőtt kereslet, illetőleg termőtalajszerzés céljából irtják. Előbbi természetesen a fejlett világ importéhségét elégíti ki (próbálja kielégíteni), míg utóbbi szintén a növekvő népességgel van összefüggésben. Az amúgy is komoly élelemhiánnyal küzdő országoknak még több éhes szájat kell etetni, ráadásul a kiirtott esőerdők helyén létesített mezőgazdasági területek termőtalaja nem jó minőségű, így újabb és újabb területekre lesz szükség, míg a helyzetet a kezdetleges mezőgazdasági kultúra és a rossz minőségű eszközök is tovább rontják. Ezzel szemben az újrafásítás mértéke elhanyagolható.
Persze nemcsak Afrikában súlyos a helyzet, hanem Ázsia jelentős részén is. Indiát a lassan 1,4 milliárd lakosával nem túlzás egy nagy, összefüggő szeméttelepnek leírni, a népességrobbanás mellé pedig a higiéniával kapcsolatos kultúra teljes hiánya szegődik kártékony társnak. A tagadhatatlan gazdasági fejlődés egyáltalán nem húzta magával a társadalmi fejlődést, amelynél veszélyesebb kombinációt nehezen lehetne elképzelni (aki kételkedik, vessen pár pillantást a Gangeszra, amely manapság már csak nyomokban hasonlít egy folyóra).
A Covid19-járvány során használt maszkok egy jelentős része is a vizekben kötött ki, és szintén rendkívül károsak az élővilágra (medium.com)
Jelen sorok írója szerint az egyéni példamutatás és a környezettudatosság fokozása mellett kiemelten fontos, hogy a fent említett problémákkal is foglalkozzunk, ugyanis messze nem Európa, vagy Magyarország az, amely élen jár a környezetkárosításban, mégis az európai kultúrát, vagy a fehér embert szokták állandó jelleggel egyetlen elkövetőként gyanúsítani. A mértéktelen fogyasztásnak, az átglobalizált fogyasztói társadalom poklának persze gátat kell szabni, de határozottan visszautasítandó az "átlag, fehér európait" sújtó állandó bűnbakképzés is. Ennek a jelenségnek egy igazán elfajzott válfaja az, amikor konkrétan a fehér civilizációhoz tartozó egyén teszi bűnbakká saját magát, majd ennek oltárán és a hamis "környezettudatosság" jegyében nem vállal egyetlen gyermeket sem, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomát. Tagadhatatlan tény, hogy a Földnek annál könnyebb, minél kevesebb éhes szájat kell etetnie, de ezen döntés több mint komikus annak fényében, hogy az afrikai családokban egyáltalán nem ritkaság a 8-10 gyerek (melyek közül a még mindig rossz, de azért valamennyire fejlődő higiéniás körülmények miatt egyre több fel is nő).
Földünk, környezetünk, állat- és növényvilágunk megóvása közös érdekünk, habár a jelenkor politikai mocsarában nem sok jóra számíthatunk a mindenkori döntéshozóktól. Ugyanis jól ismerve őket, kijelenthetjük, hogy a valódi környezetvédelem legalább annyira nem fontos nekik, mint az összes többi sorskérdés, amellyel ténylegesen foglalkozni kellene.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
