Finoman szólva sem azokat az időket éljük, amikor túlságosan bővelkednénk az egyszerre érdekes és fontos történelmi témákat feldolgozó filmekben. A kormánypártok olyan szinten elhanyagolták – helyesebben fogalmazva inkább liberális kézen hagyták – a kultúrát, így a filmgyártást is, hogy az ember még ötleteket sem szívesen vázol fel egy ilyen garnitúrának, hiszen a saját nézőpontjukból dolgoznák fel a számunkra fontos témákat is.

Persze egy kis bűnbánattal vegyített holokausztozásra, vagy éppenséggel szimplán csak magyargyalázó filmekre mindig van idő, pénz és energia, utóbbi példa pedig jól megmutatja, mi történik egy alapvetően érdekes témával, ha rosszindulatú kezekbe kerül. Ugyanez nem csak magára a filmgyártásra, de bizonyos gesztusokra is igaz. Már önmagában beszédes, hogy Jelenczki István Trianonról készült filmje magánadományokból kellett, hogy megvalósuljon, miközben a Saul fia annak idején annyi pénzt és reklámot kapott, hogy örökre beleégett a retinámba, de a közmédia még le is tiltotta az országcsonkításról szóló művet. Ez a pár sor sokat elárul arról, kik is diktálnak 2021 "jobboldali vezetésű" Magyarországán.

Forrás: Getty Images

Egyébként itt jegyezném meg halkan, hogy minőségbeli előrelépések azért jócskán történtek a 2000-es évekhez képest. A Kádár-korszak egyetlen sorozatgyilkosságáról szóló feldolgozás, A martfűi rém egy kifejezetten jó film lett, s noha személyét és tetteit mind a mai napig vita övezi, de A Viszkis is egy, a kategóriájában kiváló akciófilm. A 2017-ben bemutatott Budapest Noir-ral kapcsolatban pedig ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt elképesztően erős és feszültségekkel teli atmoszférát teremt a '30-as évek magyar fővárosáról s egy rendkívül fordulatos cselekményt tár elénk, ugyanakkor sajnos itt sem kerülték meg az "aggasztó" zsidókérdés tematikáját. Mondjuk nem is igazán tehették volna, hiszen a Budapest Noir az azonos című regény feldolgozásaként készült. Hiába, ha nem tolod előtérbe a témát, ne is akarj Horthy-korszakkal foglalkozni semmilyen téren.

A héten olvastam, hogy Nemes Jeles 900 milliós támogatással forgathat új filmet (Jelenczkinek maradnak a magánadományok), én meg örök álmodozóként akarva-akaratlanul elgondolkoztam, milyen magyar történelmi témákat lehetne feldolgozni ennyi pénzből. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nem javaslat vagy tippadás, hiszen ahhoz, hogy úgynevezett "kényes" témákat hitelesen és szabadon fel lehessen dolgozni, először ki kellene seperni a magyar kulturális élet minden egyes szegletét. Ettől függetlenül elhoztam a sok-sok ötletem közül hármat, hogy miket látnék ideális esetben a filmvásznon – egy ideális országban.

3. Felvetődik a kérdés, hogy van-e értelme Trianonnal kapcsolatos játékfilmet készíteni? Valljuk be, a pusztán történelmi tényekre szorítkozó cselekmény a tárgyalásokkal majd a ratifikálással nem éppen egy tömegeket vonzó filmalternatíva, ebben igazából semmi meglepő nincsen. Azonban remek elegyet lehetne alkotni úgy, hogy egy (vagy több) életúton keresztül bemutatjuk, milyen töréseket okozhatott az átlagember életében a trianoni békeparancs, miközben a nagypolitika világában történtek is csendesen meghúzódnak a háttérben. A forrongó atmoszférának köszönhetően az egyéni életutak és a köré íródott narratívák pedig izgalmas lehetőségek kimeríthetetlen tárházát jelentenék, miközben a megannyi alternatíva egyszerre jelent különböző nézőpontokat is a szélsőjobboldalitól a kommunistáig bezárólag.

2. A következővel erősen belenyúlunk a méhkasba, de így van értelme. Az államalapítás korabeli Magyarországot hiába övezi viszonylagos érdeklődés, ezt a kiaknázatlan lehetőséget a filmvászon egyáltalán nem követte. Pedig a keresztény Magyarország felépítése Istvánt egész életén át elkísérte, sőt, szigorúan véve bőven tovább is tartott, mint szent királyunk élete. Izgalmas, megannyi fordulatot és feszültséget rejtő időszak ez, amely egy potenciális megfilmesítés után kiált. Segítségével pedig pontot lehetne tenni egy generációkon átívelő tévedés végére, miszerint Koppány azért keveredett harcba Istvánnal, mert az úgynevezett "régi rendet" akarta megőrizni István ambícióival szemben (valójában Koppány is a kereszténységet képviselte, csak a nyugat-európaival szemben a bizánci alternatívát).

1. Végül pedig egy méltatlanul feledésbe merült téma, melynek irodalma viszont bőven van jó és rossz értelemben egyaránt. Az 1882 és 1883 között zajló tiszaeszlári per a dualizmus kori Magyarország egyik legemblematikusabb eseménye, amely kiválóan leképezi a korszakot szétfeszítő társadalmi, gazdasági és világnézeti ellentéteket. Az 1882. április 1-jén eltűnt Solymosi Eszter sorsára máig nincsen egyértelmű, "megnyugtató" magyarázat, a meggyanúsított zsidókat viszont a dualizmusra jellemző filoszemita hangulat miatt felmentették, melyből az erkölcsi igazságszolgáltatás híján óriási botrány kerekedett. A le nem zárt ügy végigívelt a XX. századon is, megfilmesítési ötletemmel pedig egyáltalán nem találtam fel a spanyolviaszt. 1944-ben egyszer már készült filmterv, amely a Tiszaeszlár nevet viselte volna, a munkatársak között pedig olyan nevet is találunk mint például Dövényi Nagy Lajos. A történetileg ismert okok miatt ez a film sosem készült el.

A sort még folytathatnánk napestig, persze – ahogy azt már fentebb írtam – szigorúan csak álmodozás tekintetében. Jelenleg nemhogy ott nem tartunk, hogy a felvetett témákból minőségi és hiteles filmek készüljenek, de konkrétan egy "jobboldalinak" elkönyvelt Magyarországon mind a mai napig liberálisok osztják a lapokat a kultúra területén (is). Attól pedig Isten ments, hogy a felsorolt ötletek bármelyikét is ők valósítsák meg.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info