Ahogy arról már vasárnap is írtam, május 17-én volt a "homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnap" (IDAHOT), amely értelemszerűen a "kirekesztés" elleni küzdelem egyik (sokadik) zászlóshajója. A cél egyértelmű: a nem természetes hajlamok, szexuális irányultságok normalizálása, amelyet a lobbi erejével mindenáron lenyomnak a többségi társadalom torkán. Az "üldözöttség" és a "kirekesztettség" hamis mítoszával történő érzékenyítésnek pedig minden olyan "átlagember" ki van téve, aki ugyan normál esetben nem foglalkozna ilyen marginális témákkal, az ömlesztett propagandának köszönhetően mégis jó eséllyel elhiszi a hazugságokat. Persze az éremnek van másik oldala is. Már csak azért sem lehetnek "üldözöttek" ezek az aberrációk – legyenek bármennyire is hivalkodók és magamutogatók – mert a fehér, európai civilizációnak már nem maradt annyi ereje, hogy egyértelműen lerázza magáról a "Pride" bicskanyitogató nyomulását.

Fotó: Huszti István / Index

Ebben – sok más probléma mellett – oroszlánrésze van az úgynevezett "politikai elitnek" is, akik pár üdítő kivételtől eltekintve bármit megtesznek a szavazatokért, legyenek papíron akár jobb- vagy baloldaliak. Persze mi sem könnyebb, mint a jelenség alól kibúvót találni: a demokráciában szavazatokért küzdenek, az nyer, akinek minél több van, ez egy ilyen játék. Tény. Éppen ez (is) jelzi a rendszer gyengeségét, habár a remény mindig megcsillan, hogy a választópolgároknak gondolkodni képes fele megbünteti a képmutató politikusokat. Reméljük, így lesz ez Matteo Salvini esetében is.

Salvini a kiherélt, politikailag korrekt jobboldal egyik állatorvosi lova. Noha az agyhalott társadalom és politikai közvélemény "szélsőjobboldalinak" tartja, ebből természetesen semmi sem igaz, maximum annyi, hogy ő sem szereti a bevándorlókat. Filoszemitizmusáról természetesen már többször tett tanúbizonyságot, de az immáron a baloldallal kormányzó Salvini újabb csoportot célzott meg. Az említett IDAHOT alkalmából ugyanis "szabadon szeretésre" szólította fel az embereket, jelentsen ez akármit is a buzilobbi olvasatában. Sőt, a "végtelen szeretet" mellett még fenyegetésre is jutott idő azok számára "akik nem szeretnek": súlyosabb büntetést kér azoknak, akik "nemi identitás", "vallási meggyőződés", vagy "etnikai hovatartozás" miatt diszkriminációban részesítenek másokat. Persze szigorúan a mézesmázos "szeretet" jegyében.

Sokszor és sok helyen beszéltünk már a megfelelési kényszertől szenvedő, valamilyen érthetetlen okokból (szélső)jobboldalnak titulált, szavazat- és hataloméhes bagázsról, Marine Le Pentől egészen Matteo Salviniig. Azonban érdemes feltenni a kérdést, hogy lesz-e böjtje a részükről tanúsított politikai korrektségnek, álszenteskedésnek. A jelek szerint Salviniék Északi Ligája folyamatosan kiszorul a jobboldalról, szavazóik pedig javarészt az Olasz Testvérek nevű pártnál landolnak (hogy utóbbi mennyire jó, vagy rossz, majd az idő eldönti, mindenesetre a közös kormányzásban nem voltak hajlandóak részt venni, helyesen megőrizték önállóságukat). Magyarán értékelik azt, ha egy párt önállóan és következetesen saját karaktert épít (a Jobbik maradéka most fájdalmasan felsóhajt valahol), s még ebben a jobbára elvtelen, levitézlett korban is létezik jobboldali választói büntetés, ha nem is akkora és olyan intenzitású, mint az várnánk.

A populista Salvini egyébként jó (politikai) barátja a szintén populista szólamokat pengető Orbán Viktornak. Noha a magyar kormányfő nem osztott meg gondolatokat az IDAHOT alkalmából, az Északi Liga "jobboldalisága" és a hazai kormánypárt "jobboldalisága" között éles hasonlóságok vannak. Vajon itthon is gondolkodik majd a jobboldal, és lesz választói büntetés a Fidesz ellenében, mondjuk az egyetlen valódi alternatíva, a Mi Hazánk javára? 2022-ben kiderül.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info