Ebben a mostani alkuhelyzetben a kormánynak - Moszkva hathatós közbenjárásával - meg kellett volna próbálnia kicsikarni a Vajdaság autonómiáját a kivéreztetett szerbektől. Most ismét - akárcsak a délszláv háború alatt - kimaradt egy nagy és felkínálkozó történelmi lehetőség.
Csatlósmentalitással terhelt a magyar külpolitika /is/! Tegnap a magyar kormány - teljes egyetértésben saját műellenzékével -, amerikai nyomásra elismerte Koszovó függetlenségét. Válaszul Belgrád azonnal visszahívta budapesti nagykövetét. A politikai nyomásgyakorlás mellett máris ránk támadt a szerb sajtó, miközben a feldühödött szerb radikálisok életveszélyesen megfenyegették a vajdasági magyar közösség tagjait.
A magyar politikai garnitúra elhamarkodott és rossz döntése ismét nagyon nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe hozta a szerencsétlen sorsú vajdasági magyarságot. Az elismerés ügyében külön felelősség terheli a jelenlegi impotens, a nemzeti sorskérdések iránt teljesen érzéketlen bábkormányt és annak külügyi vezetését. Az elrontott alapszerződések, a benesi dekrétumok „benyelése”, a román bevándorlókkal való kampányriogatás, a kettős állampolgárság megtagadása, az autonómiatörekvések elutasítása és a rendszeres magyarverések egyre csak rontanak ezen a tragikus helyzeten.
Most joggal felvethető a kérdés: mi közünk van nekünk a Balkánon már most kettészakadt Koszovó ügyéhez? Az égvilágon semmi! Bush már bejelentette, hogy felfegyverzi az újonnan alakult államot, az Európai Unió pedig nyilván újabb piaci bővítést és gazdasági érdekeket lát a gyors elismerés elfogadtatása mögött. Horvátország európai integrálását követően Albánia és Koszovó egyesülésével létrejöhet a térségben egy jókora európai muzulmán mintaállam, ami idővel esetleg jó menedéke lehet a kontinensre menekülő muszlimán bevándorlóknak.
A bevándorláspolitikájában /is/ teljes csődöt mondó Unió számára átmenetileg nem is lenne ez rossz megoldás, ám hosszú távon egy ilyen állam léte életveszélyes lehetőségeket rejteget a keresztény Európa számára. A felfokozott amerikai jelenlét ebben az ügyben egyébként felveti annak a lehetőségét, hogy ez az új muzulmán mintaállam hivatkozási pont, egyben ürügy és ellensúly lehet Izrael Unióba történő majdani felvétele kapcsán. (A mesterséges államalapítás ötlete és maga a megvalósítás egyébként igen hasonlít a zsidó állam egykori létrehozásához. A költői kérdés csupán az, hogy ezek után mikor lesz újabb nagyhatalmi érdek egy önálló palesztin, baszk, kurd, örmény vagy netalán mondjuk egy önálló cigány állam megteremtése? Nyilván soha!)
Az alapkérdés tehát változatlanul adott: megéri nekünk kockára tenni a keresztény Európa ügyét, a magyar autonómia kérdését, és a vajdasági magyarok életét Koszovó függetlenségéért? Biztosak lehetünk a válaszban, hogy nem! Ettől a gesztustól sajnos nemhogy előrébb, sokkal inkább hátrébb lesz például Erdély, a Felvidék vagy Kárpátalja önállósága.
Az ÚDK ezért - bár senki sem méltányolta javaslatát - , megismétli felvetését: idegen érdekek képviselete és délibábok kergetése helyett Koszovót nem szabadott volna elismernie a magyar politikának. Ebben a mostani alkuhelyzetben a kormánynak - Moszkva hathatós közbenjárásával - meg kellett volna próbálnia kicsikarnia a Vajdaság autonómiáját a kivéreztetett szerbektől. Most ismét - akárcsak a délszláv háború alatt - kimaradt egy nagy és felkínálkozó történelmi lehetőség. Szégyellje magát ezért a kollaboráns elit, kormányával és ellenzékével egyaránt!
Molnár Tamás