Petry Zsolt nevét alighanem most ismerik meg szélesebb rétegek, és paradox módon egyáltalán nem a labdarúgásban betöltött szerepe miatt. A Hertha BSC nevű német csapatnál tevékenykedő kapusedző hétfőn tévedt „veszélyes vizekre”, miután megjelent a vele készült interjú a Magyar Nemzet hasábjain. Normális szemmel nézve az interjú teljesen átlagos, szebb korokban az a kategória, amit az ember elolvas, bólogat egyet, aztán továbblapoz. Petry nem mondott semmi olyat, ami akár egy percig is okot adhat a hisztizésre, sőt, megkockáztatom, hogy ebből az interjúból akár 10-15 éve sem lett volna „baj”, pedig akkor már igencsak tombolt nyugaton ez a fene nagy „sokszínűség”. Hát, most már odáig jutottunk, hogy baj lett belőle, legalábbis Petrynek egészen bizonyosan.

A Hertha egyébként nem finomkodott. Az azonnali hatállyal való menesztést nem sportszakmai okokból indokolták, magyarán egyértelművé tették, hogy a nyilatkozata miatt kell távoznia az edzőnek. Már megengedhetik maguknak ezt az őszinteséget. Nézzük ezt akármilyen szemszögből, a döntés teljesen elfogadhatatlan, de ami különösen undorítóvá teszi, az az, hogy ki és minek a nevében tette. Abban persze semmi meglepő nincs, hogy egy ismert német klub mindent támogat, ami manapság progresszív, „haladó szellemű”, liberális. Az viszont már különösen gusztustalan, hogy egy olyan eszme nevében tesznek tönkre szívfájdalom nélkül karriereket és ezzel együtt egész életeket, amely elvileg a „toleranciára és a sokszínűségre” épít. Ezt az egész őrületet pontosan az teszi mondjuk egy sztálini diktatúránál is gyomorforgatóbbá, hogy mindezt a pusztítást mosolyogva, az „elfogadás” zászlaja alatt végzik, ráadásul abban a hitben, hogy akiket így tönkretesznek, azok megérdemlik, hiszen „vétettek” az ő tökéletes világuk ellen. Kicsit úgy tudnám elképzelni ezt az egész rendszert, mint egy 300 kilós nőt feszülős rózsaszín ruhában, aki kedves veled mindaddig, amíg meg nem mondod neki, hogy diétáznia kellene. Ennek hallatára viszont elővesz egy nagy kést és mosolyogva feldarabol. Persze ez a szivárványdiktatúra sem fog örökké tartani, a mézes-mázos kis rózsaszín világuk vélhetően hamarabb fog belefulladni a saját mocskába, mint ahogy azt sejtenénk, mi pedig élvezettel fogjuk végignézni. Csak az a baj, hogy ez könnyen az egész kontinens életébe kerülhet.

Magyar jobboldaliként szemlélve elképesztő, hogy milyen apró dolgok verik ki a biztosítékot némethonban. Ha nem történik az, ami, vélhetően sosem jutok el odáig, hogy elolvassam az interjút, de mivel egyáltalán nem érdekel a foci, még azt is megkockáztatom, hogy Petry Zsolt nevét sem ismerem meg soha. A Gulácsi-üggyel kapcsolatban természetesen osztom a véleményét, ám akármennyire is szeretném, mégsem tudok teljes mellszélességgel a védelmére kelni ebben az írásban. Gusztustalan az, amit a Hertha tett? Igen. Elfogadható, hogy életeket tesznek tönkre azért, mert az illetőnek a fősodrattól ellentétes véleménye van? Természetesen nem, elfogadhatatlan. Ellenben számomra érthetetlen, ha valaki kimond valamit, amivel egyetért, s azt az adott interjúban is hűen leközlik, magyarul az újságíró nem forgatja ki az alany gondolatait, akkor miért kell visszakozni.

A Hertha közleményében, amely a kirúgásról szól, olvasható Petry Zsolt esdeklése, amelyben bocsánatot kér és kijelenti, hogy nem „homofób”, és nem „idegengyűlölő”. Ezzel lényegében mindent semmissé tett, amit korábban – nagyon helyesen – kimondott, ráadásul értelme sem volt, hiszen a menesztése ekkor már eldöntött tény volt (nem mintha amúgy elfogadható lenne ez a visszakozás).

A fideszes sajtóban és a kormánypárti mémoldalakon persze Petryből azonnal hős lett, aki mellé kritikátlanul kötelessége odaállni mindenkinek. Ennek megfelelően robbanásszerűen megszaporodtak az őt támogató képek, mémek, amelyek természetesen meg sem említik (ahogy a kormánypárti bejegyzések sem), hogy a teljesen helyénvaló kijelentéseiért bocsánatot kért. Mégis milyen példát szolgáltat ezzel azoknak, akiknek szintén elege van a „politikailag korrekt” véleményterrorból? Legalább a nemzeti oldal hősei legyenek olyanok, akikre tényleg, őszintén felnézhetünk, mert szükségünk lenne rá. Az ideológiai értelemben vett modern emberek nagy része, ha nem is értenek egyet a progresszív mainstreammel, éhes farkasként, kritika nélkül vetik rá magukat mindenre, amely elüt ettől a liberális vonaltól. Nem kellene...

Egyébként jelen sorok írójának számos olyan közelebbi, vagy távolabbi ismerőse van, akik szintén sok kárt elszenvedtek már a véleményükért. Sokkal markánsabb és merészebb kijelentésekért, mint amilyeneket Petry tett. Mégsem kértek soha bocsánatot, pedig mögéjük nem állt be a fideszes holdudvar a teljes kormánypárti médiával együtt. Ők a mindennapok hősei.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info