Az utóbbi bő egy évben, változó intenzitással ugyan, de a koronavírus köré épül a közbeszéd jelentős része. Természetesen voltak felmerülő problémák, események, amelyek időről időre kizökkentették a menetrendet, de a „harmadik hullám” eljövetelével ezek szinte teljesen visszaszorultak. Pedig a vírushelyzet ellenére is fontos lenne, hogy az élet többi területén is „tartsuk a lépést”, és ne minden percben a járvánnyal foglalkozzunk (ez egyébként a mentális egészségünknek sem tesz jót). Főleg igaz ez abban a tekintetben, hogy legalább ugyanilyen súlyú, ha nem nagyobb problémák szorultak teljesen háttérbe, mint maga a Covid-19. Hogy ez része-e a „koronavírustervnek” vagy hagyjuk meg ezt konteónak, már ki-ki döntse el maga. Az alábbiakban olyan témákat igyekeztem kigyűjteni, amelyek a járvány alatt sem csitulnak, sőt, helyenként éppen a vírushelyzet „mellékhatásainak” minősíthetőek.

Hát, egyáltalán nem úgy néz ki, hogy mentek...De odaátról az "új honfoglalók" attól még jönnek. Forrás: Facebook

1. Manapság eléggé nehéz bármilyen problémával orvoshoz fordulni, az egészségügy pedig sok esetben, finoman szólva sincs a helyzet magaslatán. Műtétek maradnak el, sőt, úgy általában orvoshoz személyesen bejutni is egy kisebb „művészet” lett. Pedig a növekvő megbetegedések ellenére is kijelenthetjük, hogy nem csak a koronavírus létezik a világon, bármennyire is próbálják ezt elhitetni velünk. Egyébként ebből akár életveszélyes szituációk is kialakulhatnak, vagy olyanok, ahol az illető maradandó károsodást szenved el, mert a járvány miatt nincs rendes vizit. Erre itt olvashat egy példát, bizonyára nem az egyetlent. Ritkán beszélnek erről, pedig ez egyáltalán nem normális és egyáltalán nincs rendben. Egyébként ez az egész rendszer egy nagy körforgás is egyben. Ha valakinek a koronavírus miatt szövődménye alakul ki, hogyan fogja kivizsgáltatni azt?

2. Az illegális bevándorlással mi a helyzet? Azelőtt mindenhonnan Soros György és az ő terve leselkedett ránk (persze a kérdésem ettől függetlenül egész Európára igaz), manapság azonban a migrációról is egyre kevesebbet hallunk. Kétlem, hogy az „új honfoglalókat” érdekli bármiféle vírus, így értelemszerűen nem álltak le az illegális határátlépési kísérletek. De szót ejthetünk arról is, hogy a főként Budapesten, egyre inkább elszaporodó idegen elemek miként kerülnek az országba? Példának okáért feltételezem, hogy a beteg tanárnőt halálra késelő drogos kínai sem konténerben érkezett Budapestre. Habár, manapság már semmin sem lepődik meg az ember.

Tonnaszámra találhatunk hasonlókat és sajnos nem "csak" a vizekben. Az utcán heverő maszkokkal találkozni mára már rendszeres dolog lett. Forrás: theguardian.com

3. A töménytelen mennyiségben gyártott maszk, főleg az eldobható verzió, akkora környezetszennyezési faktorral bír, amelyet a legtöbben ép ésszel sem képesek felfogni. Az egyre elhúzódó járvány további túltermelésre sarkallja a piacot, a maszkok pedig a lehető legváltozatosabb helyeken kötnek ki. Láthattunk képeket természetes vizekről, ahol ezerszámra halászták ki az eldobott darabokat, de ha normális ember módjára a szemétbe dobjuk ki őket, akkor is nehéz velük mit kezdeni hulladékfeldolgozás szempontjából. A környezetvédelem oldaláról a járvány ismét új kihívást teremtett, mintha nem lett volna eddig is épp elég probléma. Apropó, ezekkel mi a helyzet? Már nem aktuálisak? A kis Greta Thunberg is lapít mostanában, ámbár, ha ő maga nem is hiányzik, a valós problémák ugyanúgy jelen vannak és égetőek. Ha egyszer talán, a „harmincadik hullám” után felszabadulunk a járvány alól, talán éppen a maszkhegyekbe fogunk belefulladni.

4. A közbiztonság sem javult, a cigánybűnözők sem váltak köddé sajnos. Nemrégiben éppen a Dunántúlon (!), Kislángon döntött úgy egy „rejtett erőforrás”, hogy sonkát lopkod, és ha már az idős házaspár észrevette a bűntettet, egyúttal fel is darabolta őket. „Két hét alatt” persze azóta sem lett rend, de „érdekes módon” a járvány sem csökkentette az érintettek „harci kedvét”. A legszomorúbb az egészben pedig talán az, hogy a társadalom ingerküszöbét az ilyen hírek már el sem érik. Ha a kormánymédia, vagy elvétve a balliberális média beszámol róluk, akkor az elkövetők származását természetesen nem említik meg (no lám, azért mégis van valamiben konszenzus közöttük), divatos hivatkozási alap a „fiatal” kifejezés, ha pedig életkorban ez nem megfelelő, akkor simán csak mint „bűnelkövetőről” beszélnek. Pártokra levetítve a Mi Hazánkon kívül pedig senki a füle botját se mozgatja, ha cigánybűnözésről van szó.

A lista természetesen igény szerint bővíthető, ahogy pedig telik az idő, úgy lesz egyre hosszabb. Nem árt őket észben tartani a járvány ellenére sem, vagy pontosan épp miatta.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info