Ravasz nő ez a Tóth Krisztina. Nagyon jól tudja, hogy a negatív reklám is reklám, és a semminél az is jobb, ha szidalmazva bár, de beszélnek rólad. Legalábbis én biztosan soha az életben nem találkoztam volna a nevével (pedig szoktam olvasni), ha nem mondja Jókai Az arany ember című kötetéről azt, amit. Mindemellett egy kicsit meg is nyugodtam azért. Létezik még a magyarnak immunrendszere, noha itt közel sem azzal van a baj, hogy az írónő nem szereti ezt a Jókai-művet.

Fotó: Index

Lényeg a lényeg, boldogtalan egy hölgy lehet ez Tóth Krisztina, ha arra a kérdésre, hogy mit venne le a kötelező olvasmányok listájáról, azt feleli, hogy Az arany embert, mert hibásan mutatja be a "nemi szerepeket" a diákok számára. A dologban amúgy az az érdekes, hogy szerintem sem ez a kötet Jókai legjobb műve (az A kőszívű ember fiai, nem nyitok viták), de még csak a második helyen sem áll. Természetesen anno nekünk is el kellett olvasni, és sok más írásával ellentétben egyáltalán nem lett a kedvencem. Ennek persze nem a "nemi szerepek" az oka, és itt jegyezném meg azt is, hogy szerintem egyáltalán nem volt "nehezen olvasható", egyszerűen csak extrém módon lassan építkezett a cselekmény, ami sokszor egyáltalán nem probléma, de egy 15-16 (?) éves gyerek azért ezt jóval nehezebben viseli.

Tóth Krisztina véleménye igazából csak két szempontból lényeges, ezek is kapcsolódnak egymáshoz. Az első, hogy nem ártana valami átfogóbb képet kapni róla, milyen állapotban van a kortárs magyar irodalom és költészet, mert nem vagyok egészen biztos benne, hogy Tóth egyedül van ezzel a véleménnyel az említett csoportból. Persze-persze, tudom, hogy lassan 12 éve "minden oké", mert "jobboldali kormányzás" van, de ismerve az ország állapotát, ez egyáltalán nem tud megnyugtatni. A második pedig, hogyha az ún. "átlag magyarnak" nem is tetszenek az efféle kijelentések, immunrendszer ide vagy oda, ez másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy kik uralják a kultúrát. Egészen biztos vagyok benne, hogy nyugaton sem tetszik mindenkinek az a progresszív szellemi elnyomás, amely ezekben a percekben is maximum fordulatszámon pörög, de az internet világában mostanra már olyan könnyű elnyomni ezeket a hangokat, hogy egyáltalán nem meglepő, ha alig tudunk róluk.

Tóth Krisztina egy kiégett nő, egy "magányos harcos", vagy előfutára annak, merre is tartunk manapság? Én sajnos a másodikra szavaznék. De mondhatnám úgy is, hogy amin ma még nevettél, holnap a valóságod lesz. Legalábbis én még tíz éve sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan jut el Európa oda, ahová.

Egyébként váltig állítom, hogy senkinél sem az verte ki a biztosítékot, hogy Tóth Krisztina nem szereti Az arany embert, hanem maga az indoklás háborított fel mindenkit. Joggal. Mint ahogy az is igaz, hogy ez az interjú soha az életben nem lett volna felkapott (ezt még a Telex is elismeri), ha nem mondja azt a műről, amit. Itt akkor pedig vissza is értünk a legelső gondolathoz.

Mellesleg halkan jegyezném meg, hogy egy percig nem állítom, hogy az említettek alapján akár Noémi, akár Tímea szerepe egy idilli kapcsolat forrása, de hát az élet már csak ilyen, tartogat efféle fondorlatokat. Mindenki a boldogság felé törekszik, és a pozitív személyek esetében az ember mindig drukkol is, hogy megtalálja azt, akár legyen szó egy műről, vagy a való életről. Jókai életszerűen és jól ábrázolta ezeket az emberi kapcsolatokat, ha pedig Tóth Krisztina meg akarja erőszakolni a valóságot ilyen-olyan célokból, hát próbálja meg, de hosszú távon nem sok örömét fogja lelni benne. Inkább törekedjen a boldogságra!

Amúgy, ha tőlem kérdezték volna, én a Sorstalanságot mondtam volna, de böngészve az újabb listákat, úgy látom, hogy már kivették. Lemaradtam valamiről?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info