Azt gondolom, már elég sokan értesültek róla, hogy Gulácsi Péter, a magyar válogatott és a német Lipcse csapatának kapusa valamiért úgy gondolta, beszáll abba a nemzetközi trendbe, amelyet a liberálisok úgy hívnak, „kiállás a szivárványcsaládokért”, a normális emberek pedig abnormálisnak. Tehát nevén nevezik.

Bevallom, kissé tanácstalan vagyok, hol kezdjem. Nehéz helyzetbe hoztál, kedves Péter. Gyermekkorom óta rajongok a fociért, ha tehetem, azóta mindig megnézem a magyar nemzeti tizenegy mérkőzéseit, az elmúlt években, ha sikerrel vett egy akadályt a magyar csapat, és abban akár döntő részt vállaltál te is védéseiddel, felhőtlenül tudtam örülni.

Annak, ahogy az elmúlt ősz folyamán Izlandot bravúros hajrával legyőztük és kijutottunk az Európa-bajnokságra, annak, hogy a Nemzetek Ligájában nálunk három, papíron erősebb ellenfelet utasítottunk magunk mögé, Oroszországot, Szerbiát és Törökországot. És nyilván éppúgy szurkolni fogok a válogatottnak a nyári Európa-bajnokságon is, és még neked is, hogy jól menjen a védés, mert ez csapatsport, és a címeres mez lesz rajtatok, amiben Magyarországért játszotok.

De nincs jobb és tömörebb kérdés most: ezt ugyan mi a fészkes fenének kellett?

Szurkálódva jegyezhetjük meg, egy német csapatnál ez jól fekszik, ettől lesz meg a szerződéshosszabbítás Lipcsében? De van ennél fontosabb kérdés is.

Mondhatnám, az egy dolog, hogy mi a te magánvéleményed, nem ismerlek személyesen, elsősorban azt látom belőled, amit a pályán mutatsz. Ahogy egyébként a szexualitás is magánügy volna, közüggyé éppenséggel az a lobbi emelte, amelynek támogatásába most te is beleálltál. A család az család, mondják. Bár el lehet ezt ismételni ezerszer, a természeti törvényeket és létrendet ez még nem fogja megváltoztatni, ha például két férfi „nevel” egy gyermeket, az nem normális dolog. Ahogy az sem épeszű, hogy ezt ilyen agresszíven rá akarják erőltetni a többségi társadalomra, már kötelező rajongani értük, a különféle multinacionális vállalatok „érzékenyítő tréningeket” tartanak, ahogy ugyebár a focicsapatok is szivárványszínű rongyokba öltöznek, emellett pedig kőkeményen támadják a hagyományos, tehát a normális családmodellt.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezeket kellő mélységben átlátod. De mindegy, valószínűleg a sokadik vagyok, aki erről ír, bizonyára rengetegen megüzenték neked mindezt privát üzenet formájában. Nem ismétlem el.

Egy valamit azonban ne felejts!

Amikor kifutsz legközelebb a pályára, és rátekintesz a mezeden lévő koronás címerre, jusson eszedbe, hogy ezzel az ostoba, sportolóhoz egyébként méltatlan kiállással ebbe a címerbe is beleszálltál. A Szent Korona a magyar államiság jelképe, mint ilyen pedig az egyetemes magyarság szimbóluma, utal a magyar állam keresztény alapjaira, hagyományaira, nemzeteszméjére, ez az értékrend pedig sohasem fogadta el és fogadhatja el a jövőben sem a deviáns ideológiákat. Függetlenül attól, hogy te milyen szándékkal tetted, amit tettél, ez itt most lényegtelen.

Felelősséged van ebben, mint ismert sportolónak, a nemzeti válogatott kapusának. Várom, és sok millió magyar várja a bocsánatkérésedet.

Lantos János – Kuruc.info

Kapcsolódó: A deviáns az deviáns: a szakirodalom "empirikus bizonyítékai" a normalitáspárti önvédelmet erősítik (18+)