Magyarországon is van ám Black Lives Matter. Kicsit kicsi, kicsit savanyú, de a "miénk". Mindez a hónapokkal ezelőtt tüntetgető, jobbára külföldi agyhalottakból álló csoportosulást leszámítva egy meglehetősen undormány szoborban merül ki egy "Public Art" pályázat keretében. Ha minden így halad tovább, akkor a BLM-szobor április első két hetében lesz látható Ferencvárosban, Baranyi Krisztina kerületében. Noha a pályázat felett bábáskodó – ám saját bevallása szerint az eredményt érdemben nem befolyásoló – alpolgármester (aki ezzel párhuzamosan a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke is), Döme Zsuzsanna az Azonnalira írt válaszcikkében az "alkotók függetlenségének fontosságát" hangsúlyozza, mind ez a gondolatmenet, mind pedig a szobor puszta léte felvet bizonyos kérdéseket. Ezekre keressük most a válaszokat.

Kép forrása: theguardian.com

Fordítsuk meg a dolgot, és kezdjük mindjárt a végkövetkeztetéssel. Nincs olyan, hogy minden tekintetben "független". Magyarországon ezt a kifejezést már eleve lejáratta a baloldal – amelyből most kiveszi részét a Kutyapárt is – de más országban sem beszélhetünk teljes függetlenségről semmilyen esetben sem. Nemes egyszerűséggel azért nem, mert a világ nem így működik. A glóbuszt behálózó láncolatban mindenkinek megvan a maga helye, s mivel – átvitt értelemben – "láncszemekről" beszélünk, azoknak teljes önállósága nem értelmezhető. Itt nem arra célzok, hogy mindig minden csak kemény (politikai) utasítások árán megvalósítható, hanem az események folyása, a "szereplők" cselekedetei jóval többtényezősek annál, semmint azt egymagában lehetne értelmezni mindentől és mindenkitől függetlenül.

Itt van rögtön ez a pályázat, ahol a politikus helyett döntéseket hozó "független szakmai zsűri" nyilván "teljesen ideológiamentesen" döntött amellett, hogy ezt a torz kis BLM-szobrot megismertessék a nagyközönséggel. Persze nincs új a nap alatt. "Világnézetileg semleges", "ideológiamentes", "független". Mind-mind olyan jelszavak, amelyeket a balliberálisok itthon és külföldön is egyaránt hangoztatnak, mindezzel párhuzamosan pedig olyan totális szinten nyomják a saját világnézetüket, hogy azt még Sztálin elvtárs is megirigyelné. Döme Zsuzsanna is a "függetlenség fontosságát" hangsúlyozza (igazából ez az egyetlen lényegi része az írásának), csak azt nem értem, ezzel mégis kiket szeretne megtéveszteni. Minden egyes soráról ordít, hogy mégis mi bújik meg az állítólagos "függetlenség" alatt, de ha ez nem lenne elég, akkor itt van egy másik beszédes hír. Baranyi Krisztina azonnali hatállyal kirúgta (polkorrektebb megfogalmazásban "megbontotta a szerződést") Soós Pétert, a ferencvárosi Pinceszínház igazgatóját, mert az illető tanítást merészelt vállalni az újjáalakuló SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetem). Döme persze nem egyenlő Baranyival – mondhatnánk – azonban Soóst elsőként pont a Kutyapárt által delegált alpolgármester vonta felelősségre. Nyilván a "függetlenség szent zászlajára" hivatkozva.

Egy szóval érdekes dolog ez a "függetlenség". Ami nekünk tetszik, az "független alkotó műve", ha valaki pedig olyat cselekszik, ami nekünk nem megfelelő, azt azonnali hatállyal kirúgjuk. Kicsit arra emlékeztet, mind amikor a Szovjetunió jött "felszabadítani" Európát, persze szigorúan a "béke" jegyében.

S, hogy miért kollaborál ezzel a gondolattal a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amely eddig azt hirdette, hogy a "politikai szekértáborok" elvetésével politizál? Természetesen azért, mert ha a balliberális összefogással pillanatnyilag meg is romlott a viszonyuk, világnézetileg semmiben nem különböznek az abban részt vevő pártoktól, ahogy azt már múlt héten is kifejtettem, sőt, vélhetően sokszor nem is elégedettek az szivárvány-koalíció "ideológiai elszántságával".

Végül pár szóban magáról a szoborról, habár erről már annyian leírták a véleményüket, hogy kissé feleslegesnek érzem. Most hagyjuk azt, hogy Magyarországon ez "tájidegen" lenne, mert tényleg az, de ez a megállapítás akkora közhely, hogy pusztán a megemlítése is teljes időpocsékolás. Sokkal inkább fontos az a kérdés, hogy Magyarországon mégis milyen "rendszerszintű rasszizmus" vagy éppen "rendőri brutalitás" ellen kellene "harcolni"? A rendőrök kezében soha ennyire kevés eszköz nem volt, hogy fellépjenek a valódi bűnözők ellen, "rendszerszintű rasszizmusról" meg maximum fordított esetben lehetne beszélni, ami éppen a magyarokat sújtja a cigányok részéről. Így, ha már mindenképpen "street art", vagy "public art", vagy mit bánom én, hogy micsoda, de sokkal "ütősebb" lett volna egy olyan művel pályázni, amely mondjuk a Deák téri gyilkosságoknak állít emléket (vagy akármelyik más, hasonló esetnek). "A lehetőség ott van, bárki pályázhat bármivel" – mondaná erre Döme Zsuzsanna, miközben már abban a pillanatban, ahogy ezeket a szavakat kimondja, jól tudja, hogy az első körben elbukna egy hasonló szemléletű pályamű.

A BLM-szobor története persze itt nem fog megállni, mint ahogy a botcsinálta "függetlenség" mítosza is tovább dübörög. Jelen sorok írója is rendkívül kíváncsi lesz a következményekre, ha ez a szobor valóban közszemlére kerül, mint ahogy arra is, hogy akik a "ledöntését" ígérték, valóban megteszik-e majd. Addig is "éljen a húdefüggetlen Ferencváros"!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info