Bevallom, egy pillanatig úgy gondoltam, magam nem írok a Mi Hazánk Facebook-oldalának törléséről, mivel amit ezzel kapcsolatban el lehetett mondani, azt többen már elmondták, mégpedig lényeglátóan, kiválóan. Aztán eljött az a pillanat, ami miatt mégis meggondoltam magam.

Mégpedig az, hogy teljesen véletlenül megláttam egy üzenetet. Azt, ahogy a Népszava kommentálta Dúró Dóra azon elvárását, hogy kormányzati fellépésre van szükség a Facebook-cenzúra ellen.

Lássuk:

Nyilván a szélsőbaloldaliak, bolsevikok, neoliberálisok és genderisták leplezni sem akarták örömüket a hír hallatán, elárasztották a balliberális portálok Facebook-oldalait a lelkendező hozzászólások, valamiért mégis ez a fajta, Népszava által látható tálalás adta meg az ihletet az íráshoz. Egy gondolat fogalmazódott meg bennem: röhögjetek, amíg lehet. Amíg tudtok. Amíg van, miért.

Süt a Népszava rövid odaszúrásából a maró gúny, a cinizmus, a káröröm, a lekicsinylés és a lebecsülés. Hogy mit? Kormányzati fellépést? Egy „radikális törpepárt” kérésére? Na, ne röhögtessenek már – mondjak ők. Akkor én is mondok nekik valamit. Oda, „a Nagykörúton belülre”, ahol egyébként kíváncsiak a Népszavára, azon túl nagyjából a lőtéri kutyát nem érdekli a véleményük. Még konkrétabban fogalmazva: a magyar népet nem érdekli.

Ti most azt gondoljátok, ezzel vége mindennek? Hátra lehet dőlni, a Facebook kiiktatta a „nácikat”? Higgyétek el, annál nagyobb lesz a pofára esés. Mert nem ismeritek, lényetekből fakadóan nem ismerhetitek, mit jelent hinni valamiben, mit jelent áldozatokat hozni valamiért, mi az idealizmus, mit jelent a hazaszeretet. Számotokra ezek mind ismeretlen fogalmak, ti mindent pénzben mértek, lelket, hazát, mindent. Nektek csak zsoldosaitok vannak, nekünk viszont harcosaink, mégpedig olyan harcosaink, akik meggyőződésből cselekszenek. Itt számítottátok el magatokat újfent. A gőgöt és a magyar nép iránti megvetéseteket soha, ha akarnátok, sem tudnátok levetkőzni. Mert ilyenek vagytok, ismerünk benneteket, de úgy tűnik, ti még mindig nem ismertek minket, de persze nem adhattok mást, mint ami lényegetek.

Az alacsonyrendű anyagelvűségeteket, a viszolygást mindentől, mi valóban tiszta és nemes, gyűlölitek ezeket az ideákat, mert arra emlékeztetnek titeket, amelyek ti nem vagytok, és sohasem lesztek. Teljes földi létetek arról szól, hogy a fennköltet lerántsátok a sárba és bepiszkítsátok, kigúnyoljátok és karikírozzátok. Lelkivilágotok hű keresztmetszetét adja, ha ellátogatunk egy általatok üzemeltetett színházba, melyek „függetlenségéért” most oly’ nagyon sírtok. Nem lát mást az ember, mint fekáliát, szexuális aberrációkat, homokospropagandát, nemzeti jelképeink és nagyjaink kigúnyolását, politikai bázisotokat ez a kör adja. Ezek a ti „meggyőződéses” híveitek, már amennyire meggyőződésről beszélhetünk esetetekben, a többiek pedig csupán pillanatnyilag megtévesztett tömegek, melyet több évtizedes – többek között a Facebook – agymosás eredményeképpen tudhattok magatok mellett.

De vigyázzatok, nagyon törékeny jég ez. A ti támadásaitok, gúnyolódásaitok csak erőt adnak nekünk, veletek ellentétben mi a való életben élünk, valós kapcsolataink vannak, valós barátokkal, bajtársakkal, s bár igaz, ismerjük a realitást, a Facebook-tiltás nagy érvágás, de ezzel nincs vége. Semminek nincs vége. Ha kell, új platformokat fogunk létrehozni, ha kell, teleplakátoljuk és telematricázzuk a teljes országot, Budapesttől Szegedig, Soprontól Debrecenig, de még azon is túl. Mert a mi hazánk a teljes Kárpát-Duna nagyhaza.

Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy valamennyi magyarhoz eljuttassuk üzeneteinket. És akkor lesztek ti bajban, mert mi pontosan tudjuk, érezzük ennek a népnek minden rezdülését, hiszen mi is belőlük valók vagyunk, pontosan tudjuk, mik a problémáik és mire van szükségük. Hisszük, hogy ebben a harcban segíteni fog minket az isteni gondviselés, a mi hazafiasságunk értékalapú és nem érdekalapú álmagyarkodás, s mivel tudjuk, e nép tagjainak sokszor milyen körülmények között kell megkeresni a napi betevőt, Északkelet-Magyarországon pedig még cigánybűnözők is fenyegetik életüket, szociális érzékenységünk nem demagógia, hanem a magyar nép jogos követelésének hangja.

Úgyhogy röhögjetek és kárörvendjetek, amíg lehet. Hamarosan nem lesz rá okotok. Ilyen lelkülettel megyünk neki 2022-nek.

Lantos János – Kuruc.info