Az elmúlt időszakban több alkalommal is foglalkoztunk a szegregációval és a cigányság helyzetével, elég a legutóbbi, „kiváló” józsefvárosi balliberális ötletre gondolnunk, ahol is lényegében Gyöngyöspatát akarnak csinálni a kerületből. Most azonban egy újabb írás látott napvilágot, mely igen sok tanulsággal szolgál.
A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központja Radó Péter oktatáskutató vezetésével és jelen cikk szerzőjének részvételével olyan kutatást folytat, ami alapvetően azt vizsgálja, hogy Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szerbia oktatási rendszereiben milyen feltételek adottak ahhoz, illetve mi az akadálya annak, hogy ezek az országok képesek legyenek a mostaninál személyre szabottabb oktatás megvalósítására, ami egyrészt az adaptív készségek fejlesztésére irányul, másrészt minden gyerek számára igazságosabb rendszert eredményez – olvassuk qubit.hu-n.
No, tehát arról van szó, hogy a CEU oktatáskutatói arról értekeznek, vajon mi az oka a cigányellenességnek.
Igen beszédes az alábbi idézet, melyet szintén náluk láthatunk:
A kutatás romákról szóló része arra jutott, hogy miközben Magyarországon jelentősen több roma kisgyerek jár óvodába, mint korábban, a szegregáció kifejezetten megerősödött, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között.
Ehhez nem szükségeltetik felsőfokú végzettség, hogy érvényes megállapításokat fogalmazzunk meg. Való igaz, hogy több cigánygyerek jár óvodába, mint korábban. Enne oka viszont az, hogy 3 éves kortól már kötelező (régebben ez 5 éves korhatár volt), és hogy nőtt a szegregáció (értsd: magyar szülők elviszik máshová a gyermekeiket), ez pedig épp annak köszönhető, hogy több cigánygyerek jelent meg az óvodákban. Lehet ezt magyarázni, csűrni és csavarni, de két pont között a legrövidebb út az egyenes, azaz a cigányok elleni ellenszenv és a szegregáció okai maguk a cigányok.
Természetesen a nevezett CEU-s kutatás nem ezeket a megállapításokat vonja le az egészből, fogalmazzunk úgy, két pont között szerintük nem az egyenes a legrövidebb út, hanem valami sokkal bonyolultabb és keresztbe-kasul viharzó irka-firka, de szándékuktól eltérően mégis hatalmas öngólt rúgtak az egésszel, ugyanis mindenki számára világossá válik. Handabandáznak itt még a „rendszerszintű romaellenességről”. Majd írják:
A méltányos oktatás azt jelenti, hogy nemtől, családi háttértől és társadalmi-gazdasági státusztól függetlenül minden tanulónak megvan a lehetősége arra, hogy az oktatásból profitálni tudjon.
De érdemes még tovább szemezgetnünk az írásból, hogy lássuk, mennyire izzadtságszagúan igyekeznek megmagyarázni ideológiai alapvetésüket (hogy a magyarok rasszizmusa az ok):
A romaellenesség a rasszizmus egyik romák ellen megnyilvánuló speciális formája, és olyan, a romákra vonatkozó komplex és téves hiedelemrendszert takar, amely bár személyes szinten alakítja a romák megítélését, rendszerszinten teremti meg a romák megkülönböztetését vagy szélsőséges esetben elkülönítésüket. A romaellenesség mögött húzódó alapvető feltételezés, hogy a romák alacsonyabb rendűek és deviánsok.
[…]
Az iskolák nem vettek tudomást a romák eltérő nyelvhasználatáról és identitásukhoz fűződő jogaikról, kultúrájukat pedig társadalmi hátrányokból és devianciákból álló tehernek tekintették, amit az iskoláztatáson keresztül kell majd idővel felszámolni.
[…]
Az erőteljesen romaellenes társadalmakban lényegében teljesen idegen volt, sőt nem is létezett a roma gyerekeknek is járó méltányos oktatás.
[…]
Míg Magyarországon, ahol becslések szerint 7,5 százalék a romák népességen belüli aránya, a tanulónépességen belüli arányuk megközelíti a 15 százalékot. Miközben az óvodába járó roma gyerekek aránya jelentősen javult az elmúlt 15 évben, a romák helyzete az oktatás minden területén jelentősen romlik, és a különböző iskolai fokok teljesítése szempontjából egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy folyamatosan növekszik az iskolai szegregáció mértéke.
S itt már megint körbeértünk. A szegregáció okai maguk a cigányok.
Az egyik az oktatási rendszerek befogadóképessége, nevezetesen, hogy az oktatás milyen mértékben képes kezelni a gyermekek különbségeit, és milyen mértékben képes kompenzálni társadalmi helyzetüket; a másik, hogy mi a viszony a romákkal a megfigyelt társadalmakon belül.
Sajnos a „rasszista” tanárok nem tudják „kezelni” ezeket a „különbségeket”, nem szeretik, ha bejön a népes rokonság késekkel fenyegetőzve, nem lelkesednek, ha a cigánygyerekek megverik őket az órán, és így tovább, és így tovább. Ahogy egykor Rákosi elvtárs mondotta, 10 millió fasisztával nem lehet szocializmust építeni, valamiképpen ilyesmi érzés kerítheti hatalmába a CEU-s elemzőket is. Pedig az igazságot is meg lehetne szokni…
Lantos János – Kuruc.info
