Bevallom, kölcsönöztem a címben szereplő megnevezést azokra a fiatalokra, akik összevissza ragasztgatták a  Színház- és Filmművészeti Egyetem bejáratát, majd csinálták a fesztivált. Ugyanis a Momentum egyik jeles politikusa, Donáth Anna tette közzé az alábbi fotót, rögvest alá is húzva, miről szól a cirkusz.

"Az igazi művész mindig szabad. Minél jobban korlátozzák, minél több paranccsal nyomasztják, annál hangosabb. Az SZFE tanárai emelt fővel végrehajtott távozásukkal, fiatal hallgatói a nyílt szembeszegüléssel bizonyították: ők szabad művészek. Olyanok, amelyek az új helytartóik soha nem lesznek. Kivételes, de nem egyedi eset: egy hónapja az Index bátor újságírói álltak fel, amikor végérvényesen megjelent náluk a hatalom. Egyre többen mondják, hogy nem szívnak egy levegőt az önkény zsoldosaival. Ha mindenki így tenne, abba beleroppanna a kormány. Ne hallgassunk! Ne kössünk kompromisszumot!" – írja Donáth a Facebook-bejegyzésében.

A tanárok, kik biztatják a diákok egy részét, és főként ők, most minden bizonnyal 1968 Párizsában képzelik magukat, és annyiban valóban megáll az összehasonlítás, hogy akkor és most is a liberális felforgató szándék a vezérlő elv. Túlságosan még csak nem is érdemes belemennünk, mit gondolunk Vidnyánszky Attiláról, mert tényleg olyannyira lényegtelen. Elég annyi hozzá, az égvilágon semmi változás nem fog beállni az egyetem életében, ebben szinte biztos vagyok. Merthogy elvileg az a problémájuk, hogy nem tetszik a kuratórium élére kinevezett Vidnyánszky személye, mert fideszes. Pontosabban úgy fogalmaznak: a diákok döntik el, milyen vezetőket, oktatókat engednek be. Ez így remekül hangzik, de ilyen alapon miért ne mondja a postás, én majd eldöntöm, milyen leveleket viszek ki? De követelhetné a mozdonyvezető is azon jogát, ő majd kiválasztja, mely állomásokon lesz kedve megállni, mint ahogyan bárki más is, hogy ő nem fárad be munkahelyére, mert majd eldönti, van-e hangulata, persze a fizetésüket felvennék. Nagyjából így nézne ki az általuk lefestett társadalom, s ha megvalósulna, nagyjából egy napot sem élne meg.

A „forradalmárok” (fotó: hvg)

Két dolog azonban sokkal beszédesebb. Egyrészt ilyen esetekben a rendőrség vajon miért nem olyan erélyes, mint akkor, mikor a homoszexuális lobbi érdekében kell fellépni? Tudjuk, ilyenkor éjszakai házkutatásokra is kimennek. Itt meg az égvilágon semmi nem történik.

A másik meg nem kerülhető probléma pedig az, hogy éppen a szemünk előtt rajzolódik ki az fajta liberális térfoglalás a felsőoktatásban, melynek aztán később politikai következményei is lesznek. És ez így nagyon nincs rendjén. Érdemes megemlíteni, 2015-ben egy felmérés szerint az egyetemisták körében a legnépszerűbb párt a Jobbik volt, tehát annak árulása nyomán, mint mozgatható réteg, lazán átvándorolt nagyon sok fiatal az őket megszólító új SZDSZ-hez, a Momentumhoz. Ugyanis 2019-ben már a Momentumot mérték a legnépszerűbb pártnak az egyetemisták berkeiben.

Sárosdi Lilla a Lúzer című előadás keretében meztelenül, kezét használva, kielégít két férfit. Az a Sárosdi Lilla, aki annak az egykori SZFE-s Schilling Árpádnak a párja, aki ugyanezen darab elején meztelenül masíroz be a színpadra. Ez a „művészi szabadság”? Ezt féltik?

Azért „megnyugtató”, hogy a Jobbik mégsem felejtette el teljesen az egyetemistákat, ugyanis Stummer János jobbikos képviselő egy téglát hozott szolidaritásuk jeléül az SZFE hallgatóinak. A téglán egy felirat áll: „A fél ország már a tiétek. A másik felet nem adjuk”.

Sebaj, ők majd segítenek megszerezni az ország mindkét felét. Kinek is? Ja, Gyurcsánynak.

Lantos János – Kuruc.info 

Frissítés: harcra fel a zsarnokság ellen, fajtársak!

Ha ugyanis nem ők vannak hatalmon, nem ők diktálnak és erőszakolják rá mindenkire a beteges, nemzetidegen "művészetüket", akkor az zsarnokság. (És diktatúra, de legalább hibrid rendszer, de főként antiszemitizmus, természetesen, és hamarosan újabb holokauszt, sok milliárd áldozattal - ismerjük már a mesét.)

Álljon hát itt a fent említett Schilling Árpád írása is. Ízelítő:

Az SZFE diákjai ma azok, akik barikádot emelnek a zsarnokság ellen. Igen, zsarnokság!

(...)

Most már nem csak a zsarnokok, hanem az árulók nevét is följegyzi a történelem. Inkább bukjunk együtt, minthogy megalázkodva hulljunk szét darabjainkra.