Az elmúlt időszakban elhangzott egy kijelentés Toroczkai László részéről, hogy sátánista szimbólumnak tartja a szivárványos zászlót, amelynek nincs helye közintézmények homlokzatain. Érdemes körüljárnunk, miben is áll ez, milyen értelemben sátánista. Csupán abban a tekintetben aggatható rá e címke, mint egy általunk nagyon károsnak nevezett irányzat degradálása? Hiszen ha lehet így mondani, létezik a „politikai diabolosz”, hogy egyesek politikai ellenfeleiket felruházzák az „ördögi” megnevezéssel anélkül, hogy ennek mélyebb teológiai tartalma volna. Bár manapság ez inkább a „náci”, de ez egy másik téma. Viszont most azt fogjuk kifejteni, miért nem felszínes és kommunikációs jellegű csak összefüggésbe hozni a sátánit és a szivárványos zászlót.

A rend kedvéért újra tisztáznunk kell, a szivárványos zászló kitűzésének az égvilágon semmi köze egy szexuális kisebbség vélt vagy valós sérelmeihez. Még csak harmadrendűen sem az a cél, hogy az egyébként a valóságban sokszor nem is létező szexuális kisebbségek (gender) milyen jogokat vívhatnak ki maguknak. Álságosságuk ott derül ki kristálytisztán, mikor is arról szónokolnak, a szexualitás magánügy, de pont ők kreálják belőle a legnagyobb közügyet. Így innentől kezdve mi sem lehetünk tekintettel rájuk, ahogy ők sincsenek a hagyományos családmodellre és értékeinkre, mint korábban is leírtam, ez ideológiai természetű háború.

Számomra Madách Imre az egyik legnagyobb, legzseniálisabb magyar filozófus, még ha nem is igazán szokás ezzel a címmel illetni, és ezért érdemes hozzá fordulnunk akkor, ha útmutatást igyekszünk megfogalmazni a lét alapvető kérdéseiről. Az Ember tragédiájában olvassuk, Lucifer a „tagadás ősszelleme”, de ez mit jelent?

Használhatnák nyugodtan ebben a formában is (forrás: thesatanictemple.com)

A bukott angyal szembefordul teremtő Istenével, alkotását alapjaiban kérdőjelezi meg, ennél fogva elkeseredetten támadja az isteni létrendet, ezáltal a természet rendjét, annak hierarchikus jellegét. De mindezen túlmenően ravasz és fondorlatos. Tudja, üzeneteit nyílt formában nem hozhatja nyilvánosságra, a kétkedés magvát hinti el, mely aztán tagadássá terebélyesedik, és nem hiába mondják, a Sátán tagadja önnön létét is. Mi következik ebből tehát? Az, hogy a sátánizmus nem csupán annyit tesz, hogy néhány teljesen elmebeteg sötét figura magára pentagrammákat aggat, fordított kereszteket hord, az ördögnek áldoz különféle zavaros szertartások keretein belül. Nyilván, létezik ez a réteg, ők azonban igen könnyen felismerhetők. Ezért nagy tömegbázisuk nincs. Márpedig a Sátánnak ahhoz, hogy Isten művét rombolja, szüksége van tömegekre. És itt jön képbe az általam csak szalonképesített sátánizmusnak nevezett irányzat, a neoliberalizmus. Akár van erről tudomásuk a benne részt vevőknek, akár nem, ez döntően nem más, mint a sátánizmus politikai képlete.

Teljesen világos: magát a liberalizmust nem lehet függetleníteni korszakoktól, bizonyos, teljesen más egy 100 évvel ezelőtti liberális és egy mai, de ebből nem következik, hogy ezek szöges ellentétben állnának egymással - ezekkel természetszerű rokonságban vannak a baloldali, bolsevisztikus eszmék is, módszertani különbségek akadnak. Arról van szó csupán, a létrontás különféle fokán álltak még a történelemben fellépő liberális destruktív politikai és háttérhatalmi, szabadkőműves aktorok. Míg korábban, akár egy évszázaddal ezelőtt azt tűzhették ki célként maguk elé, fellazítsák a társadalomban gyökerező istenhitet, majd aztán később a nemzeti identitást, úgy ma már bátrabb és merészebb célokat dédelgetnek. Manapság ez a normalitásból táplálkozó nemi identitás elpusztítása. És higgyük el, lesz még tovább. Elő fog jönni a pedofília, a nekrofília, és sok más aberráció, amelyeket még elképzelni sem tudunk.

Mert logikailag ridegen következik tanaikból. A végső és totális cél pedig elmosni a határvonalat lét és nemlét között. Az egalitárius őrület nem tud konszolidálódni és megállni egy ponton, szükségszerűen egyre vadabb és vadabb torzulásai nőnek ki. De ez nem más, mint Madách Tragédiájában a luciferiánus manifesztáció.

Még ha a nyugati világban ez nem is tűnik úgy jelenleg, de mégis meggyőződéssel vallhatjuk, e törekvés az örök vesztes oldal törekvése. Utópisztikus és természetellenes, megvalósítása lehetetlen. Éppen ezért fog bukni, úgyhogy ti, szerencsétlen megvezetettek és közönséges gonosztevők, próbáljátok meg kitenni a szivárványos rongyotokat, egyrészt úgyis mindig lesznek normális emberek, akik leszedik, másrészt viszont véssetek az agyatokba: vesztesek vagytok.

Lantos János – Kuruc.info