Ugrás a cikkhez
Reklám

Az Egyesült Államokban a "bocsánatkérések" időszakát éljük. Legalábbis az érintettek annak nevezik azt a csúszómászókra hajazó behódolást, amit az USA-ban élő négerek felé tanúsítanak. Az ember keze még a "tengerentúlról" is rendszeresen ökölbe szorul, ha egy-egy ilyen történetet olvas. Ezek a történetek az élet különböző területeiről jönnek, s az egyetlen közös bennük, hogy a szó szoros értelmében az egekig magasztalják benne a feketéket. A most következő történet abban különleges, hogy egy 114 évvel ezelőtti cselekedetért kérnek bocsánatot.



Ota Benga egy csimpánzzal a Bronxi Állatkertben (1906) (forrás: en.wikipedia.org)

Az épp aktuális térdeplő a Bronxi Állatkert (Bronx Zoo), ahol 1906-ban kerek egy hétig élvezhette egy közép-afrikai néger, név szerint Ota Benga a majomház szeretetét. Benga a mai Kongói Demokratikus Köztársaság (ekkor természetesen ez az ország még nem létezett) területéről került az Egyesült Államokba, ahol szeptember második hetében lakhatott együtt csimpánz barátjával, vagy tölthette idejét ketrecében egy orángután társaságában. Az interaktív műsor nem tartott sokáig, ugyanis több New York-i néger lelkész is követelte a szabadon bocsájtását. Benga pár nap állatkert után már amúgy is ellenállt, valamint a gondozókat is fenyegette, így hamarosan elengedték. Pozitívum egyébként, hogy a BLM égisze alatt fosztogató fajtársaival szemben ő legalább haza akart menni Afrikába, amelyet az első világháború kitörése sajnos megakadályozott, mire Ota Benga öngyilkosságot követett el.



Madison Grantnek, a The Passing of the Great Race írójának arcképe az 1920-as évek elejéről (forrás: en.wikipedia.org)

Nos, ezért a 114 éves történetért érezte szükségességét a bocsánatkérésnek a Bronxi Állatkert, egészen pontosan az intézményt üzemeltető szervezet, a The Wildlife Conservation Society. Vitán felül áll – a mai állapotokat figyelembe véve különösen –, hogy a legjobban akkor járt volna az Egyesült Államok, ha soha az életben nem visznek egyetlen egy fekete rabszolgát sem a kontinensre, hanem szépen mindegyik Afrikában marad, és kezdenek magukkal, amit akarnak. Persze a WCS nem ezért kezdte feszegetni a témát, hanem, hogy újabb alkalmat teremtsen a fehér önostorozásnak és önkasztrálásnak. Mint így, Ota Benga történeténél jóval továbbmennek, és két dagályos nyilatkozatot is tesznek a "sokszínűség védelmében" és az "egyenlőségért vívott harc" jegyében. Aki szereti kínozni magát, az a nyilatkozatukat (vagy inkább vallomásukat) itt elolvashatja, aki pedig további szenvedésre vágyik, az "elszámolás a múlttal, jelennel, jövővel" címszó alatt az önostorozó terveiket is átböngészheti. A szöveg egyébként nem túl változatos, nagyjából a "sokszínűség, egyenlőség, szembenézünk a rasszista múltunkkal" szavak váltogatják egymást, a szemfülesebbek pedig észrevehetik, hogy a "black" (fekete) szócskát már itt is nagy kezdőbetűvel írják. Aggodalomra pedig semmi ok, ugyanis toboroznak egy, a vezetőséggel szorosan együttműködő "Diversity Officer"-t is, amely nagyjából a "sokszínűségért felelős felügyelőt" jelenti.



A The Passing of the Great Race című könyv címlapja. Első kiadás, 1916 (forrás: en.wikipedia.org)

Ota Benga történetét a WCS még felhasználta arra is, hogy az eugenikát támadja. Sőt, igazából az egész hajcihőből vélhetőleg az eugenika démonizálása volt a fő cél. A teljes önfeladás jegyében megbélyegzik két korábbi alapítójukat, Madison Grantet és Henry Fairfield Osbornt. Mindketten tudósok voltak, akik részt vettek az Amerikai Eugenikai Egyesület megalapításában, 1926-ban. Madison Grant írta (az előszót pedig Osborn) a The Passing of the Great Race: Or, The Racial Basis of European History (magyarul valahogy így hangozhatna: A nagy faj elmúlása, avagy az európai történelem faji alapjai - a szerk.) című könyvet, amely legjobb tudomásom szerint sajnos mind a mai napig nem olvasható magyarul. A mű persze szigorúan tiltólistás mai degenerált korszakunkban, ugyanis a fehér rassz felemelkedéséről és alkotó szelleméről szól (a fehéreket is hangsúlyosan továbbkategorizálva - a szerk.), valamint a német elitet kivéreztető nürnbergi per folyamán a védelem eszközeként is hivatkoztak rá. Feltűnő, hogy az előbb említett önostorozó tervek végén "irodalmat" is ajánlanak a közönségnek, azonban mind 21. századiakat, s ha önmagában ez még nem lenne elég, már a címből is sejthető, hogy mind liberális beállítottságúakat. Digitalizáltak még egy csomó levelet az Ota Benga-ügyről, mert hát érzékenyíteni kell a közönséget ugyebár, de az említett, démonizált személyek munkái, vagy más eugenikai munkák közül egynek sem láttam nyomát. Éljen a "világnézetileg semleges" tudomány!

Az okosabbak hamar rájönnek, hogyha valamit ennyire pellengérre állít a liberális világ, abban vélhetőleg sok valódi igazság van, így mindenkit bíztatok eugenikai, fajvédelmi művek olvasására. Hazai viszonylatban a legmarkánsabb képviselők közül Méhelÿ Lajost és tanítványát, Bosnyák Zoltánt emelném ki elsősorban, valamint Méhelÿ folyóiratát, A Célt, amely 1910-től egészen 1944-ig gazdagította a korszakot remek gondolataival.

Ne legyen kétségeink, hogy akik Ota Benga története alapján állandó önostorozásra és szégyenérzetre akarják rávenni a fehéreket, azok gondolkodás nélkül zárnának minket állatkertbe, ha a liberális világ, a BLM-lobbi, vagy akármi más ezt lehetővé tenné. Vegyük fel végre a kesztyűt!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából