Aki követi sorozatunkat, ahogy sorra vesszük a trianoni békediktátum aláírásának 100. esztendejében elszakított nemzetrészeinket, azok autonómiatörekvéseit, talán a legutóbb, Horvátországot taglaló rész után arra gondolhatott, körbe is értünk.

Kép forrása: magyartudat.com

Pedig ez nincs így, miért is volna? Nem méricskélünk, minden terület, melyet eloroztak tőlünk, éppúgy fontos számunkra, és kiváltképpen a mai napig ott élő magyarság, akár néhány tucatról, akár több százezerről legyen szó. Ezért ugyanilyen súllyal esik latba Muravidék is. 1920-ban Vas és Zala vármegye déli részét kapta meg a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, ez lett aztán Jugoszlávia, ma pedig, miután a szlovének elsőként szakadtak ki belőle, Szlovénia fennhatósága alá tartozik.

Területileg ez nagyjából 910 négyzetkilométer. 1921-ben itt 92 ezer lakos élt, ebből 22 ezer magyar. A magyarok többsége a muraszombati és a lendvai járásban lakott, az új magyar határ mentén, és így 90%-os többséget alkottak ezen a részen. Mint látható, még itt sem sikerült igazságosan meghúzni a határt, már ha azt etnikai alapon vesszük.

Kevéssé ismert, hogy 1919 késő tavaszán Muraszombatban kikiáltották a Vendvidéki (Murai) Köztársaságot, aminek igen sok magyar támogatója is akadt, elsősorban katonák, akik azt remélték, hogy ezzel megszabadíthatják magukat a kommunista Magyar Tanácsköztársaságtól, és elkerülhetik azt, hogy Szerbia uralma alá jussanak. De a remények nem váltak valóra, mert az állam vezetője Tkálecz Vilmos nem nemzeti érdekekből, hanem önös privát érdekekből lépett erre az útra, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy az állam kikiáltása nem volt komoly szándékú, következésképp semmi köze a Klekl-féle Szlovenszka krajina megteremtésére tett közös magyar-szlovén törekvésekhez.

Sajnos a Mura bal partján már a két világháború között elkezdett csökkenni a magyarság, az értelmiség nagyobbik része elmenekült vagy elüldözték, hiszen az új államalakulat erős asszimilációs politikába kezdett. Helyükre Olaszországból és Ausztriából érkező szlovéneket telepítettek be, a nagybirtokok felszámolásakor pedig magyar származású nem kaphatott földet.

Kép forrása: magyarpatriotak.com

1991-ben a népszámlálás adatai szerint már csak 8500-an vallották magukat magyarnak a Muravidéken, rá 10 esztendőre pedig már csupán 6200 volt ez a szám. Bár azt mondják sokan, a valós arányuk azért ennél magasabb lehet, mivel sok a vegyes házasság, és a számláló biztosok előtt nem mindenki vallja magát magyarnak, ami egyébként rendkívül szomorú tény.

Sokszor előjön az érv, könnyen osztogatnak ott autonómiát és ilyen-olyan jogokat, ahol egy adott kisebbség már igencsak a lélektani határ alá süllyedt, s minden bizonnyal ez is közrejátszik. Persze ne vitassuk el az 1991-ben létrejött Szlovénia érdemeit, de esetükben sem jelenthetett nehézséget, hogy „nagyvonalúak” legyenek, mikor a pár ezres magyarságnak adtak kulturális autonómiát. Merthogy adtak. A szlovén alkotmány államalkotó tényezőnek ismeri el az országban élő őshonos magyarokat és olaszokat egyaránt. Sőt, külön fejezetben rendelkeznek az őket megillető jogokról. Egyébiránt az olaszok és a magyarok száma nagyjából azonos. A magyar és az olasz nemzeti közösség az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területén rendelkezik bizonyos lehetőségekkel, amit még a szlovén állam is támogat. A két kisebbség alanyi jogon küldhet egy-egy képviselőt a törvényhozásba.

Az 1994-ben életben lépett „Nemzeti közösségek önigazgatásáról” szóló törvény pedig helyi szinten is biztosítja számukra az önkormányzati képviseletet, tovább a magyarok és az olaszok által lakott területeken hivatalos nyelvnek is számít a magyar és az olasz. Csak halkan jegyzem meg, bár nyilván ez történelmi okokból levezethető, ha azt vesszük, a magyarok és az olaszok együttesen sem teszik ki Szlovénia lakosságának 1%-át, viszont a szerbek, horvátok és bosnyákok elérik közösen a 10%-ot is, ám ők mégsem jogosultak efféle kiváltságokra.

A gyakorlat természetesen itt sem mindig olyan fényes, mint ami a papíron fekszik, de a fő probléma inkább az önkéntes identitásvesztés, amit sok esetben okoznak a vegyes házasságok, pedig azokból önmagukban még nem kellene következnie, hogy valaki, ha vállalhatja szabadon, mégsem vállalja magyarságát. Ezért hát a muravidéki magyarok megmaradása ezúttal nem elsősorban külső, hanem belső tényezőkön fog múlni.

Persze, ha jobban belegondolunk, ez éppúgy igaz a teljes Kárpát-medencére is.

Muravidék-nap a Hagyományok Házában (kép forrása: hetnap.rs)

Amit célul kell kitűznie minden muravidéki magyarnak, hogy visszaállítsák ezen a vidéken is a magyar nyelv és a nemzeti értékek presztízsét. Ehhez kívánunk nekik sok erőt, kitartást, hogy Muravidékről se vesszen ki a magyar szó!

Lantos János – Kuruc.info

Korábbi részek:

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században - Horvátország (VI. rész)

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században – Délvidék (V. rész)

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században – Erdély (IV. rész)

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században - Kárpátalja (III. rész)

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században - Felvidék (II. rész)

- Harc a megmaradásért, autonómiatörekvések a 21. században (I. rész)